Csalások gyanúja a bihari román iskolák uniós pályázatainál

A fele sem igaz

Belpol

Vissza kell fizetni egy 50 milliós uniós pályázat nagyobb részét egy hazai román két tannyelvű oktatási intézménynek, valamint a konzorciumi tagoknak, mert a diákoknak szánt programok többsége nem valósult meg.

Kínos ügyről tárgyalt április 9-én rendkívüli, zárt ülésén a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata (MROÖ). A Bihar Román Nemzetiségi Kéttannyelvű Általános Iskola és Óvoda még 2017-ben nyújtott be egy pályázatot az uniós forrásokat kezelő Irányító Hatóságnak. A két hátrányos helyzetű hajdú-bihari (Körösszakál, Bedő) és egy Békés megyei (Körösnagyharsány) kistelepülésen működő intézmény arra vállalkozott, hogy az Együtt könnyebb nevű projektjükkel olyan családbarát, gyakorlatias programok sorát valósítja meg, amelyek célja, hogy fiatalok ne hagyják el e kistelepüléseket. Két-három éves programsorozattal ezt elérni eleve irreális vállalkozás – de most nem erre, hanem magára az ügy­re koncentrálunk.

A látvány a lényeg

A fő kedvezményezett oktatási intézmény és a konzorciumi partnerként bekapcsolódó civil szervezetek – a résztvevők személyi állományában volt átfedés – minderre 50 millió forintot nyertek el. Pályázati anyagukban vállalták, hogy a „programjuk jó dokumentálása megvalósul, a feljegyzések, a mentori naplók, tematikák és jelenléti ívek, beszámolók napra kész vezetése biztosított lesz”. Utóbb azonban az illetékes minisztérium – az Emmi –, majd később a Miniszterelnökség uniós fejlesztési források felhasználásáért felelős ellenőrzési egységei, legvégül a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) Belső Ellenőrzési és Integritási Igazgatóságának munkatársai szabálytalansági eljárásukban annyi hiányosságot és ellentmondást észleltek, hogy fölmerült: a programok jó része csak papíron valósult meg.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)