A megállapodás azokról az ingatlanokról szól, amelyek kezelői jogát a korábbi tulajdonostól (az egykori MSZMP-től, az MHSZ-től, a valahai Hazafias Népfronttól stb.) a parlament 1990-ben megvonta, s csupán a használati jogot hagyta meg a benn maradt társadalmi szervezetek számára. A pártok központi székházának az ügyét külön kezelték, a mostani jogszabály ezzel a kérdéssel - a múlt hétig - nem foglalkozott.
A múlt héten Hankó Faragó Miklós,
az SZDSZ képviselője
módosító indítványt nyújtott be, amelyben javasolja, hogy a törvény a pártoknak korábban juttatott ingatlanjait is vegye figyelembe az elosztáskor. A cél az, hogy a székházosztáskor szerzett, a jogosultság mértékét meghaladó négyzetmétereket most valamilyen módon visszaszolgáltassák az érintett pártok. Az alkotmányügyi bizottságban kezdeményezett vizsgálatot indokolva Hankó abból indul ki, hogy az MDF-Fidesz-székházügyet a parlament eddig még nem tárgyalta érdemben, mivel az 1993-ban javasolt vizsgálatot az akkori többség leszavazta. Így az sem derülhetett ki, hogy - mint azt Hankó a birtokában lévő dokumentumok alapján vélelmezi - esetleg csalás is történhetett. A képviselő egyébként éppen azt szeretné elérni, hogy a bizottság pontos kimutatást készítsen az MDF és a Fidesz 1993-as ingatlanszerzéséről. (1993-ig az említett két párt az elért választási eredményhez képest kisebb székházzal rendelkezett, ezért a kormány pótolni akarta a hiányt. A botrány akkor robbant ki, amikor kiderült, hogy a két párt amint megkapta, rögtön el is adta a birtokába került épületeket, illetve - s ezen folyik most a vita - több négyzetmétert kaptak, mint amennyi járt volna.)
Az MDF-nek, illetve a Fidesznek jutott többletingatlanokról szóló számháború lehetőséget teremt a két pártot - s különösen a fiatal demokratákat - 1993-ban megtépázó botrány felmelegítésére.
Az ügy újbóli felpörgetése
valószínűleg fontos lehet az SZDSZ-nek, hiszen a párt sajtóosztálya pénteken faxon megküldte több napilapnak azt a táblázatot, amely "tényálladékként" mintegy alátámaszthatja az újbóli vizsgálódást. A táblázatot az egyik vezető országos napilap változatlan formában közölte is, mégpedig forrásmegjelölés nélkül.
Hankó Faragó Miklósnak, úgy tűnik, tényleg a múlt héten volt először lehetősége arra, hogy javaslatát megtegye, már csak azért is, mert nem vett részt a régóta húzódó hatpárti bizottsági munkában. Tudunk azonban más szabad demokrata véleményről is. Értesüléseink szerint ugyanis a leginkább az bántja az SZDSZ-t, hogy a Fidesz egy olyan ügyben "találta meg", amelyben vétlen. E verzió szerint még ha - ad absurdum - kiderülne, és valaki be is tudná egyértelműen bizonyítani azt, hogy a Tocsik-ügyben érintett Berhardt Barnabásék az Utilitas nevű cégnél valóban az SZDSZ kasszájába akartak pénzt szerezni (ezt a feltételezést a pártban határozottan visszautasítják), akkor is tény, hogy azt a pénzt visszafizették, illetve a rendőrség azt lefoglalta. A Fidesz viszont - így az okfejtés - jelentős bevételre tett szert a székházügyben, s abból finanszírozhatta igen költséges 1994-es választási kampányát.
A székházügyet egyébként nem vizsgálóbizottságra bízták, hanem albizottságra. Ez
a házszabály értelmében
azt jelenti, hogy nem paritásos, hanem kormánytöbbségű testület áll fel. Így minden különösebb vita nélkül lehetőség van arra, hogy egy kvázi parlamenti bizottság adott esetben megállapítsa: az előző kormány titkos határozatában megsértette a törvényt.
Ha a vita elhúzódik, annak a társadalmi szervezetek isszák meg a levét, hiszen az ő ingatlanhoz jutásuk is ettől a törvénytől függ. A székházügyet vizsgáló albizottság ötletének elfogadása óta egyébként a törvényjavaslatban született, egyébként is csonka - négypárti - konszenzus felbomlott, mivel az MDF máris visszavonta támogató aláírását, és információink szerint erre készül a KDNP is. Még egy kis kavarás, s végül a két kormányzó pártra marad a hat párt ingatlanhelyzetét véglegesen szabályozó törvény elfogadása. Amit az ellenzék nyilván nem is bán: kell a jóféle muníció jövőre is.
Gy. B.
