Módosítanák az Országgyűlésről szóló törvényt

Pecek a szájba

Belpol

A jövő év elejétől jelentősen csorbulnak a képviselői jogok: előzetes bejelentés nélkül nem ellenőrizhetik az állami intézményeket, valamint súlyos fizetésmegvonással és kitiltással sújthatják azokat, akik úgymond megzavarják a parlamenti üléseket. A Lex Hadházynak is nevezett törvény összekovácsolhatja az ellenzéket.

„Az új szabályozás olyan, leginkább politikai kommunikációs szempontok szerint összetákolt intézkedésnek tűnik, amelynek elsődleges célja, hogy a kormánypárt a saját szavazói felé igazolni tudja, tesz valamit a »rendetlenkedő« ellenzékkel szemben. Meglepődnék, ha tényleg féléves kitiltások és többhavi fizetésmegvonások következnének. Az ilyen büntetéseknek eléggé komoly politikai költségeik lehetnek, nem biztos, hogy a hatalom érdekét szolgálja, ha mártírt csinál az ellenzéki képviselőkből. Ráadásul a szintén propagandacélokat betöltő, a kormánykritikus civil szervezeteket megbélyegző, jogsértő »civiltörvénynél« is az látható, hogy az azt tudatosan bojkottáló civil szervezetekkel – a TASZ-szal vagy a Helsinki Bizottsággal – szemben sem alkalmazzák” – mondja Lázár Domokos, az Eötvös Károly Intézet (Ekint) kutatója a jövő év elejétől hatályos országgyűlésitörvény-módosításról. November elején kormánypárti képviselők ugyanis benyújtottak egy olyan törvényjavaslatot, amely a jövőben a jelenleginél szigorúbban szankcionálná azokat az országgyűlési képviselőket, akik valamilyen módon megzavarják a parlamenti üléseket. Nem véletlenül keresztelte át a sajtó Lex Hadházyra a módosítót, hiszen azután került elő, hogy a független képviselő feliratozott táblákat tartott Orbán Viktor elé a kormányfő beszéde közben.

 

Súlyos

Üléstermi közbeszólás, illetlen kifejezések használata, az Országgyűlés tekintélyét sértő viselkedés vagy a szavazás menetének valamilyen módon történő zavarása, akadályozása – mindez ezentúl súlyos büntetéseket von maga után. Noha korábban is ki lehetett szabni például illetménymegvonást vagy ülésnapról kizárást, ennek mértéke elenyésző volt ahhoz képest, ami 2020-tól következhet, ha megszavazzák a módosításokat – márpedig nem kérdés, hogy e javaslatokat elfogadja a fideszes többség. A jelenlegi jogszabályok szerint például a fizikai erőszak vétsége a képviselői jogok maximum 9 napig tartó felfüggesztésével jár, míg a módosítás után Kövér László azonnali hatályú, 15 napra szóló kitiltást rendelhet el akkor is, ha mondjuk egy képviselő olyan kifejezést használ, amely a házelnök álláspontja szerint „kirívóan sérti az Országgyűlés méltóságát”. Ezenkívül 2–4 havi képviselői tiszteletdíjról is le kell mondania az illetőnek; ha pedig ellenszegül a kitiltásnak, nyolchavi juttatását is bukhatja. Jelenleg az ülésvezetés közbeszólásokkal való zavarása miatt nem szabható ki pénzügyi szankció.

A kitiltás a korábbi kizáráshoz képest új és súlyosan korlátozó elem. Kizárásnál annyi történt, hogy a rendzavaró politikus az üléseken nem vehetett részt, most azonban a megbüntetett képviselő munkavégzését az üléseken kívül is korlátozzák: nem léphet be az Országházba, az Országgyűlés Irodaházába és az Országgyűlés Hivatalába. A most hatályban lévő szabályozás még a fizikai erőszakot elkövető politikusokat sem bünteti az üléseken kívüli munka korlátozásával. Lázár Domokos szerint mindezzel csak folytatódik az a kiüresítési folyamat, amelynek következtében az Országgyűlés ma már nemigen képes betölteni demokratikus funkcióit. „Mindez nem most kezdődött. A vizsgálóbizottságok például hosszú évek óta egyáltalán nem működnek, pedig normális körülmények között ezek révén – elsősorban a nyilvánosság erejénél fogva – hatékonyabban lehet ellenőrizni az állam működését” – mutat rá a kutató. A törvény alapján egyes problémás ügyekkel kapcsolatban az országgyűlési képviselők egyötödének kezdeményezésére vizsgálóbizottságot lehet felállítani. A parlamenti szokásjog alapján ezek felállítását elvben megszavazza az Országgyűlés – erre azonban 2010 után a fideszes többség éppúgy nem hajlandó, ahogy 1998 és 2002 között sem volt. Az állandó bizottságok is megbénultak, különösen az egyik legfontosabb, a nemzetbiztonsági. „A bizottságok határozatképes működéséhez a fideszes képviselők részvétele is kellene, akik viszont általában bojkottálják ezt azzal, hogy meg sem jelennek” – folytatja az Ekint munkatársa. Mivel a parlamenti kétharmad miatt eddig sem volt valós lehetősége az ellenzéknek arra, hogy befolyásolja a törvényhozást – ellenzéki módosító javaslatokat még csak tárgysorozatba sem vesznek –, az Országházból kitiltással vagy a fizetésmegvonással elérni kívánt elhallgattatás már tényleg túlzott erődemonstráció.

 

Mit lép az ellenzék?

A házszabály-módosítást az ellenzéki pártok elfogadhatatlannak tartják. „Már nem szikével, hanem egyenesen baltával esnek neki az ellenzéki országgyűlési képviselők jogainak, ami egyértelművé teszi, hogy a javaslat benyújtói a parlamentet csupán a jogállami látszat fenntartásához szükséges rossznak tartják” – mondja a Narancsnak Tóth Bertalan, az MSZP elnöke. „Kis túlzással olyan erős jogosítványai lesznek a házelnöknek – fogalmaz Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő –, hogy már a csúnya nézést is büntetheti. Gyakorlatilag minden jogunk elvész, ami miatt ellenzéki képviselőként még értelme van a parlamenti munkának.” Jakab Péter, a Jobbik országgyűlési képviselője is a „kövéri önkény” kiterjesztésének látja a módosítást: „Abból indulok ki, hogy nincs jogállam, vagyis ha meg akarnak büntetni, meg is fognak. El tudom képzelni azt is, nem az lesz a fontos, hogy mit követünk el, hanem hogy ki követi el. Ha valaki jobban szúrja a szemüket, azt kevesebbért is súlyosabban büntetik majd.” Tordai Bence, a Párbeszéd Magyarországért szóvivője és országgyűlési képviselője szerint is tele van a módosítás gumiszabályokkal, ami a házelnöki önkénynek kedvez: márpedig „aki Kövér jóindulatára számít, tévúton jár” – mondja. Szerinte a legfontosabb gyakorlati következmény a közintézményekben végzett ellenőrzések ellehetetlenülése lesz, mivel „az utóbbi időben több ellenzéki politikus számos esetben élt ezzel a jogával és fontos eredményeket ért el”. Tordai konkrétumot nem említett, de például Szél Bernadett független országgyűlési képviselői jogosultságaival is élt, amikor a fóti gyermekotthont meglátogatta, és látogatásából országos politikai ügy lett (lásd: „Valakinek megtetszett”, Magyar Narancs, 2019. március 14.).

Hadházy nevéhez is több látványos parlamenti akció kötődik, Orbán napirend előtti felszólalásának táblás megzavarásakor a miniszterelnökkel is összetűzésbe került, amikor Orbán megpróbálta kivenni a kezéből a „Muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott” szövegű táblát. A képviselő szerint a módosítás „gyakorlatilag betiltja ezeket az akciókat, olyan szigorúak lesznek a szankciók”.

Ugyanakkor az ellenzéki politikusok egyet­értenek abban, hogy a nagyobb bírságnak és a szigorúbb szankcióknak önmagukban nincs visszatartó erejük. A szigorítás elleni tiltakozásként Orbán parlamenti székét elfoglaló Jakab Péter erről azt mondja, „mindig meg fogja találni a módját annak, hogy elmondja az igazságot, akkor is, ha pénzbe kerül. Én már rég nem abból indulok ki, mikor, miért, milyen büntetést kaphatok, ezért ugyanazokkal az eszközökkel fogok élni ezután is, maximum kitiltanak a parlamentből. Nekem nem Kövérnek kell megfelelnem, hanem a választóknak, akik dönthetnek úgy, hogy ők is kitiltják a Fideszt a parlamentből.” Tóth Bertalan némileg óvatosabban fogalmaz: „Van olyan helyzet, amikor ki kell állni az elveinkért, azokért az emberekért, akiket képviselünk, és akkor nem azt mérlegeljük, hogy milyen büntetést kapunk. Tavaly decemberben a rabszolgatörvény elleni akció után is többhavi illetményt vontak el képviselőktől, de attól még nem bántuk meg, hogy kiálltunk a munkavállalókért a multikkal szemben. Ma sem tennénk másképp.” Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja szerint sincs a szankcióknak visszatartó erejük. Úgy látja, hogy az önkormányzati választás bizonyította, a rabszolgatörvény elleni ellenzéki fellépésnek „voltak sikeres elemei” – azt viszont nem akarta elárulni, melyek voltak szerinte ezek vagy éppen a sikertelenek.

A módosítás nem feltétlenül vet véget a parlamenten belüli ellenzéki akcióknak: „Anélkül is tudunk látványos akciókat szervezni, hogy az büntetéssel járna” – mondja Tóth Bertalan, és így látja Tordai Bence is, megjegyezve, hogy ehhez a figyelemfelkeltő akciókat az eddigieknél „kreatívabb módon kell megcsinálni. Örülök, hogy azt gondolják, a szabályozással bezártak néhány kiskaput, de valójában maradt még játéktér”. Mint mondja, ahhoz, hogy a hazai vagy nemzetközi bírói fórumok elé kerüljön a képviselői jogkorlátozás ügye, konkrét esetekkel „tesztelni kell a rendszert”.

 

Ki vagy be?

A házelnöki döntéssel szemben elvben az Országgyűléshez lehet fellebbezni, de a kétharmados fideszes többség miatt valójában Kövér Lászlóé az utolsó szó. „A mostani szituáció közjogilag példa nélküli a magyar történelemben. Nagyon nehéz azt mondani, hogy azok a demokratikus eszközök, amelyek rendelkezésre álltak 2010-ig, a mostani autokratikus körülmények között is alkalmazhatóak. Nincs valódi értelme például az Alkotmánybírósághoz fordulni, hiszen az mára a kormányzati akarat kiszolgálójává vált” – véli az Ekint kutatója, aki szerint egy működő Alkotmánybíróságnál a törvényhozási folyamatot is meg lehetne támadni. Rendszeresen előfordul például az, hogy irreálisan rövid határidőket szabnak meg egy-egy törvényjavaslatnál a társadalmi egyeztetésre, illetve nem az összes, a törvény által kötelezően csatolandó dokumentumot töltik fel a kormányzati honlapra (például nincs hatásvizsgálati összefoglaló). A hatályos jogszabály úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, amikor a kormányzat nyújt be módosító javaslatokat (tehát nem egyéni képviselői indítványról van szó, mely eszközzel sokszor élt 2010 óta a kormány, hiszen így megkerülhető a társadalmi egyeztetés kötelezettsége), a tervezet érdemi megítéléséhez „megfelelő” időt kell biztosítani. A „megfelelő” a fideszes gyakorlatban egy-két nap. „Ennyi idő alatt el sem lehet olvasni egy 100–150 oldalas törvénytervezetet, nemhogy kiérlelni egy szakmailag megalapozott álláspontot” – mondja Lázár Domokos.

Ami pedig a képviselők közintézményekből való kitiltását illeti, az szerinte egyértelműen alkotmánysértő, és az ellenzék számára akár Strasbourgban nyerhető ügy is lehet belőle. „Azzal, hogy kikerült a törvényből az a passzus, amelynek alapján az országgyűlési képviselők alanyi jogon, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül léphettek be eddig közintézményekbe, és kérhettek ott tájékoztatást, dokumentumokat tekinthettek meg, jelentősen csorbul az országgyűlési képviselői tisztséghez kapcsolódó ellenőrzési jog. Pedig az az állam demokratikus ellenőrzésének egyik fontos biztosítéka” – folytatja Lázár Domokos, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a változás a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy csak írásban kapnak a képviselők tájékoztatást –
vagyis be sem léphetnek a vizsgálni kívánt intézmény területére.

A Hadházy-féle akciók ellehetetlenítésén túl nyilvánvaló az a kormányzati szándék, hogy a parlamentben ne álljon elő még egyszer olyan helyzet, amelyből az ellenzék a rabszolgatörvénnyel szembeni tiltakozáshoz hasonló politikai tőkét kovácsol. Az a tavaly decemberi ülésnap, amikor a kormánytöbbség közel 3 ezer ellenzéki módosítót szavazott le egyszerre, és az ellenzék sípszóval bénította a parlamenti munkát, majd egységesen kivonult, Jakab Péter szerint „történelmi jelentőségű volt, hiszen ott omlottak le a falak, és ez tette lehetővé, hogy különböző ideológiájú emberek képesek legyenek összefogni magasabb rendű ügyek érdekében”. Tóth Bertalan is úgy látja, akkor indult el az a folyamat, „ami megtörte a Fidesz egyeduralmát a fővárosban és rengeteg településen”.

Több politikus is beszámolt a Narancsnak arról, hogy jelenleg is zajlanak egyeztetések az egységes ellenzéki válaszról. E hajlandóságot bizonyítja a módosító javaslat 15 órán át tartó parlamenti vitája, amelyben az ellenzéki képviselők spontán együttműködésben egymást erősítették, ezzel is jelezve: nem lehet őket elhallgattatni. A lehetséges forgatókönyvekről ennél többet nem tudtunk meg, hiszen a szükséges reakciók radikalizmusáról nem egyformán gondolkodnak az ellenzéki politikusok. Tóth Bertalan például azt mondja, hogy bár a parlament eddig is pusztán az orbáni politika jóváhagyó szervezete volt, de az önkormányzati szinten megnyílt új politikai tér miatt mégis „minden lehetőség, amit a parlamenti jelenlét még kínál, fontos, és élni kell vele”. Az országgyűlési munka bojkottálását Jakab Péter sem tartja mérlegelés tárgyának: „Azért küldtek oda a választók, hogy rajtunk keresztül ők is ott legyenek. Ez a kötelességünk.” Amíg van parlament, be kell menni dolgozni akkor is, ha esetleg ennek kitiltás a következménye. Ungár úgy véli, amíg van lehetőség beszélni, amíg szót adnak nekik, addig mondani kell, hogy „amíg a kövér hölgy énekel, addig tart a show”.

Hadházy Ákos szerint viszont a megfelelő válasz a módosítás megakadályozása lenne. Ha ez nem sikerül, akkor „nem szabad részt venni abban a játékban, amit parlamentáris demokráciának nevez a Fidesz. Ez nekik fontos szimbólum, a külföldi fórumokon rendre azt hazudják, nálunk rendes parlamenti demokrácia van. Amíg a díszletekhez asszisztálunk, korlátlanul hazudhatnak erről. A Fidesz a mostaninál egy sokkal enyhébb politikai válsághelyzetre 2006-ban erősebb reakciót adott: ugyan nem hagyták el teljesen az Országgyűlést, mert a vezérszónokuk részt vett az ülésen, így elmondhatták a véleményüket a különböző kérdésekben, miközben erős szimbólum volt, hogy a képviselőik nem voltak bent az ülésteremben. És gyakorlati haszna is volt: több idejük volt vidéken szervezkedni.”

Ezzel az állásponttal szemben nemcsak az lehet az ellenérv, hogy a rabszolgatörvény-akció­hoz is parlamenti jelenlét kellett, hanem az is, hogy a 2022-es országgyűlési választásokhoz közeledve az ellenzéknek egyre inkább erőt, határozottságot és kormányzóképességet kellene kommunikálnia. Az LMP-ből és az MSZP-ből is jutottak el hozzánk ilyen vélemények, a Népszava pedig nemrég arról számolt be, hogy a Jobbik, a Párbeszéd, a Liberálisok, a DK és az MSZP szerint a radikális, rendbontó akciók hosszú távon nem szolgálják az ellenzék érdekét. Az arányos, hatásos és egységes válaszcsapásról néhány hétig még vitatkozhat egymás között az ellenzék: az új szabályzat legkorábban februárban léphet hatályba.

 

Neked ajánljuk