1. A cikk szerzője tényként közli, hogy a stáb „átverte” a körömi és bőcsi szereplőit, ezzel szemben a valóság az, hogy mindketten (Gerner Klaudia és Bancsók József) önként vállalták az interjúkat, ezért semmilyen ellenszolgáltatást – sem ígéretet – nem kaptak, befolyásmentesen mondhatták el véleményüket a műsorvezető kérdéseire, amelyek a lényegi mondanivaló megtartásával kerültek adásba, manipuláció nem történt. Állításainkat a beszélgetésekről készült teljes, vágatlan felvételekkel tudjuk bizonyítani.
Két dologról van szó. Egyrészt Pesty és a vele tartó „szakértők” a film két szereplője szerint konkrét segítséget ígértek: Klaudiának (neve helyesen: Gertner) honlapot, amin adományokat gyűjthet; Józsefnek pedig munkát. Egyik ígéret sem teljesült. Azt viszont sem a szereplők, sem a mi cikkünk nem állítja, hogy Pestyék ezeket ellenszolgáltatásként ajánlották volna föl. Másrészt az érintettek nyilatkozatai alapján egyértelmű, hogy a film készítői – azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elnyerjék a szereplők és a helyi közösségek vezetőinek bizalmát és együttműködési készségét – mást mondtak a film céljáról, a szereplőkre és a közösségeikre nézve várható pozitív hatásról, mint ami teljesült. Ez a másik ok tehát, amiért Körömben és Bőcsön úgy érzik, hogy Pestyék átverték őket.
2. A fentiek alapján kérjük a „Pesty ezzel a három cigány emberrel mondatja el…” állítás visszavonását is, hisz a stáb senkinek a véleményét nem határozta meg, a szereplőkkel előzetes egyeztetés nem történt, a körülményekre tekintettel egyébként nem is történhetett.
A citált mondat nem e két nyilatkozóra (Klaudiára és Józsefre) vonatkozik, hanem Forgács Istvánra, a „borsodi vajdára” és az uszkai prédikátorra. Az általuk elmondott és a cigányokra nézve sértő sztereotípiák adják a film gerincét. Ha jól értjük az állítást, Pestyék azt bizonygatják, hogy a forgatás folyamán értesültek arról, milyen nézeteket képvisel e három roma közszereplő.
3. A körömi és bőcsi szereplőknek nem az volt a szerepe, hogy „alátámasszák” Forgács István vagy mások téziseit, hiszen Klaudiának és Józsefnek az említett írás létezéséről nem is szóltunk, arról nem tudtak, stábunk elsősorban a cigány–magyar együttélés látleletét akarta megmutatni a helyszínen. A válaszok tartalmáról nem tehetünk, azokat bemutatni ugyanakkor kötelességünk. Nem mindegyik ott megszólaltatott roma család véleménye került be a műsorba, de megegyeztek abban, hogy a kisebbségi és többségi lakosság viszonya pattanásig feszült, ezért a gyakorlatban is működő megoldásra van szükség.
Az első mondat szerint Klaudia és József állításai csak akkor szolgálhattak volna Forgács „téziseinek” alátámasztására, ha Klaudiáék ismerték volna azokat. Ez nyilvánvaló abszurditás. Továbbá: az érintett közösségekben Józsefen és Klaudián túl más nyilatkozókról nem tudnak. Ettől függetlenül az a kérdés, hogy a filmben láthatókon túl van-e még bármilyen nyilatkozat és annak mi a tartalma, a végeredmény, a produktum szempontjából érdektelen.
4. A családokhoz nem az időjárás viszontagságai kergették be a stábot, hanem minden esetben a kisebbségi önkormányzat segítségével (is) előre egyeztetett interjúkat vettünk fel.
A stáb kétségkívül beszélt borsodi kisebbségi önkormányzati vezetőkkel, például az egyik közeli település, Girincs CKÖ-elnökével is. Ez egy tény – egy másik pedig az, hogy sem a filmben szereplő települések önkormányzati vezetői, sem az érintett családok nem tudtak Pestyék érkezéséről.
5. A műsor ezen(!) szakaszának nem volt célja a kialakult helyzethez vezető okok mindenre kiterjedő feltárása, hanem elsősorban a körömi és bőcsi jelen segélykiáltás-szerű bemutatása.
Eddig úgy volt, hogy a film a cigány–magyar (sic!) együttélésről szól. Pontosan ezen a címen található meg az MTV videotárában, és így vezeti föl maga Pesty is.
6. Az az állítás, hogy Körömben egymást is meglopják a roma közösség tagjai – külön, erre konkrétan vonatkozó kérdés nélkül –, az egyik szereplőnk (Gerner Klaudia) szájából hangzik el, befolyásmentesen. Bizonyítékként felajánljuk a vágatlan felvételeinket.
Ha egy viszonylag zárt közösségnek csak egyetlen tagja (helyesen: Gertner Klaudia) nyilatkozik, akkor könnyen az a megtévesztő látszat keletkezhet, hogy a nyilatkozat az egész közösség véleményét jeleníti meg. Ebben az esetben is ez a hamis látszat keletkezett, amint ezt cikkünkön túl a Roma Sajtóközpont dokumentumfilmje is bizonyítja. (Cikkünk azokon a beszélgetéseken alapul, amelyekből az RSK a videót készítette, hiszen kollégánk és az RSK együtt jártak a film szereplőinél.) A Klaudiával készült vágatlan felvételek ezen a tényen nyilván szemernyit sem változtatnak.
7. A körömi és bőcsi helyszíneken készített vágóképek a valóság egy pillanatát örökítik meg; ezért nem láttunk okot az „öncenzúrára”. Mint ahogyan az uszkai közösség életéről készített vágóképeket (vagy ugyanott a Győztes leszel c. etűdöt, mint ellenpontot) nem kifogásolta senki.
Öncenzúra helyett elég lett volna a másik ember – meg talán a műfaj – iránti minimális tisztelet. Pestyék a vendéglátást többek között a háziak mosatlan edényeiről titokban készített felvételek közreadásával hálálták meg.
8. Túlzott kritikának érezzük továbbá azt, hogy a fény-árnyék beállítás szándékosan érintette volna hátrányosan riportalanyainkat. Bárkiről is legyen szó, minden esetben megadjuk szereplőinknek mint humánumnak kijáró tiszteletet, ebben az esetben is ez történt.
Túl azon, hogy inkább csak sejtjük, mit akar jelenteni a szereplőnek mint humánumnak megadott tisztelet, az érintetteknek a filmmel kapcsolatos érzéseit inkább a megalázottság szóval lehetne jellemezni. Hogy mennyire nem alaptalanul állítjuk, hogy még a világítás is a manipuláció céljait szolgálja, ahhoz elég megnézni a film első három percét.
9. Természetesen Bancsók József sem lett manipuláció áldozata, amikor a „kutya-macska” viszonnyal jellemezte a cigány–magyar együttélést. József a forgatás során nem említette, hogy éppen tanfolyamra jár. A vágatlan felvételeink mindezeket bizonyítják.
József másképp emlékszik: szerinte Pesty tendenciózusan kérdezgetett a helyi romák és többségiek viszonyáról, míg neki egy ponton nem volt más választása, mint kimondani az inkriminált mondatot. A vágatlan felvételt természetesen nem láttuk, de a film egyik jelenete alapján nagyon is elképzelhetőnek tartjuk, hogy a beszélgetés a József által mondottak szerint zajlott. A részlet a film huszonnegyedik percében látható.
„Pesty László: Konfliktusok vannak?
Gertner Klaudia: Némelykor van, én úgy gondolom.
PL: És miből?
GK: Hát legtöbbször a lopásokból.
PL: Milyen lopások?
GK: Hát fa, vagy mondjuk tyúk, vagy ehhez hasonló.
PL: De úgy értem, hogy ki lop el mit?
GK: Azt pontosan nem tudom, hogy ki mit lop el, csak hát ugyebár végigmennek, betörögelnek az iskolába. Az ügyeletet elvitették már amiatt, mert ugye már a fiatalok betörtek a gyógyszer…
PL: Lehet, hogy a romák törnek be?
GK: Hát romák voltak, akik betörtek, igen, igen.
PL: És ebből van konfliktus.
GK: Igen.”
10. A stábunk kérése pedig pontosan nem úgy szólt, hogy keressünk egy szegény, illetve egy „gazdag” vagy „rendezett” családot, hanem egy olyat szerettünk volna, amelyik sok gyermeket vállalt, illetve egy olyat, amelyik maximum 2 gyermeket nevel. A kiegyensúlyozottság jegyében.
Ezek szerint legalább a kérés kiegyensúlyozott volt.
11. Végezetül, a filmben szándékunkban állt egy olyan személyt is megszólaltatni, aki addig a nyilvánosság előtt kritizálta Forgács István mára már jól ismert „Nem tartozom közétek…” c. írását. A kritikák három emblematikus figurája (Czirok Péter, Radics Béla, Setét Jenő) azonban sajnos visszautasították a felkérésünket. Ezért sem jöhetett létre az érdemi vita.
Ha jól értjük, Pestyék a több száz mértékadó roma közszereplő közül három (3) megkeresésével tettek eleget a kiegyensúlyozott tájékoztatásra való törekvés követelményének.
A Pesty Fekete Doboz stábja tisztelettel kéri a Magyar Narancs szerkesztőségét, hogy a 2010. évi CLXXXV. törvény 181. szakasza alapján biztosítsa véleményünk hasonló körülmények közötti közzétételét.
Üdvözlettel:
A Pesty Fekete Doboz szerkesztősége
Az ügy, mondhatni a botrány, és nem az állítások súlya miatt teszünk eleget a szerkesztők kérésének. Dacára még annak is, hogy ez részben másodközlés: a szerzők levelüket – bár nekünk címezték – valamiért a mandiner.hu-n már közkinccsé tették. Most itt a narancs.hu-n hozzápasszítjuk a válaszokat.
Üdvözlettel:
magyarnarancs.hu
