Székely Sándor társelnök, a tíz alapító egyike úgy látja, hogy az Árok Kornél távozása utáni időleges eltűnés amolyan vihar utáni csend, erőgyűjtés. Ráadásul az utóbbi két hétben Schmitt Pál „ellopta a show-t”, az ő plágiumügye mellett nagyon nehéz lett volna labdába rúgni, médiaeseményt generálni. A befelé fordulás oka továbbá, hogy az immár 8000 fősre duzzadt és – Székely állítása szerint – továbbra is dinamikusan növekvő mozgalmat szervezetileg át kell alakítani, hogy jobban működjön a kommunikáció a központ és a helyi csoportok között. „Végigvisszük a demokratizálási folyamatot, ezentúl a tisztségviselőket nem kinevezik, hanem minden esetben választjuk, a helyi szervezetek döntik el, kik legyenek a koordinátorok, az átalakulást a kongresszus hagyja majd jóvá decemberben” – mondja Székely. A folyamat nyilván válasz is Árok Kornél szemrehányásaira, aki a belső demokrácia hiányát kérte számon a Szolidaritáson.
Sűrűbbek lesznek valamivel a programok is, mint a közelmúltban, igaz, egyelőre főleg helyi érdekű rendezvények várhatók. Ma például Pápán rendezett felvonulást a helyi csoport, amelyen körülbelül 80-an vettek részt, meghívtak minden ellenzéki pártot (a Jobbik kivételével), de csak az MSZP és a DK válaszolt, az ő képviselőik mondtak beszédet a Szolidaritás helyi emberei mellett a rendezvényen. Jövő csütörtökön Zuglóban tüntet a helyi Szolidaritás az önkormányzat lapunk által is szorgalmasan követett viselt dolgai ellen (lásd itt, itt és itt), ráadásul a teljes demokratikus ellenzékkel közösen. Papcsák Ferenc közösségegyesítő erejének köszönhetően csatlakozott az MSZP és a DK mellé az LMP és a helyi képviselő-testületben is jelen lévő Zuglóiak Érdek-képviseleti Egyesülete (ZÉK) is, ráadásul Tétényi Éva is mikrofonhoz lép szimbolikus jelzéseként annak, hogy az ország két, legtöbb botránytól szenvedő helyhatósága egyként el tudta érni az ellene fellépő teljes helyi ellenzék legalább átmeneti összefogását. (Kivéve a zuglói Jobbikot, ők korántsem annyira ellenségesek a helyi Fidesszel, mint az esztergomi szervezet.) Szakszervezeti gyökereiről sem feledkezik meg a mozgalom, május elsején sátorral lesznek jelen a szakszervezetek szokásos városligeti rendezvényén. Ráadásul nemsokára elindulnak a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal megbeszélései is, egyelőre bizonyosan pártok nélkül, a jelentkező szakmai és civil szervezetek részvételével.
A szakadást követően felerősödtek a pletykák, amelyek szerint a Szolidaritás valójában a DK trójai falova lenne, hogy Kónya Péter rendszeresen egyeztetne Gyurcsánnyal vagy embereivel. Árok Kornél leváltásakor nyíltan meg is vádolta társait ezzel. Kérdésünkre a társelnökök, köztük Kónya képtelenségnek nevezték ezt a szóbeszédet. „Találkoztam természetesen Gyurcsánnyal is, de inkább kevesebb, mint több alkalommal beszéltem vele, mint a többi ellenzéki párt vezetőjével. Furcsa is volna, ha épp én volnék az embere, aki annak idején meglehetősen sok tüntetést szerveztem szakszervezeti vezetőként a kormánya ellen.” Székely Sándor ugyanakkor megjegyezte, hogy Árok kötődéseinek esetében már nem vagyunk feltételezésekre utalva, mióta szónokként fellépett az MSZP március 15-i, esztergomi tüntetésén. Mindenesetre úgy tudjuk, hogy a mozgalom országértékelőjén pár szót szólni kívánó Vitányi Iván, a DK tiszteletbeli elnöke nem kaphatott lehetőséget, épp pártjának megosztó jellege miatt.
A narancs.hu által megkérdezett politológusok úgy látják viszont, hogy nagyon is ideje van, hogy a Szolidaritás összeszedje magát. Októberben, a napokban félévessé lett mozgalom zászlóbontásakor Török Gábor komoly esélyt látott Kónyáékban. Mára már, lapunknak nyilatkozva, jóval visszafogottabban fogalmaz, szerinte eddig nem váltotta be a Szolidaritás saját lehetőségeit, és úgy látja, romlanak az esélyei arra nézve, hogy a jövőben beválthassa. Varga Áron, a Policy Solutions elemzője szerint „a Szolidaritás ígéretes indulása ellenére az elmúlt néhány hónapban láthatóan nem tudta megerősíteni a pozícióját, beleolvadt a Fidesz-ellenes »masszába«. Nem tett jót a mozgalomnak a belső ellentétek felszínre kerülése sem. Nekik is – hasonlóan a baloldal többi pártjához – még több olyan látványos akcióra lenne szükségük, amelyet nem tud figyelmen kívül hagyni a média, ennek azonban a bohócforradalom óta nem láttuk nyomát”. Ráadásul „a Szolidaritás, amíg nem alakul párttá, nehezen tud versenyezni a beágyazott ellenzéki erőkkel”. Ugyanakkor továbbra sem látja reménytelennek a helyzetet: „Mivel az LMP túlzottan befelé forduló, a Jobbik a magyar társadalom jelentős része számára túlságosan szélsőséges, az MSZP minden igyekezete ellenére a múltjával küzd, a 4K! esetében pedig igencsak kétséges, hogy létezik-e valódi támogatottsága, ezért egy baloldaliságát nyíltan vállaló, a parlamenti képviselőkhöz képest hétköznapi emberekből álló pártra azonban továbbra is komoly igény lehet a szavazókban Magyarországon.”
