Péterfalvi Attila: Ki kell adni az adatokat, akkor is, ha nem magyar nyelven kérik

  • narancs.hu
  • 2025. március 5.

Belpol

Ez közadat, ez közpénz, a mi pénzünk, mondta Péterfalvi Attila arra felvetésre, hogy Schmidt Mária szerint nem feltétlenül kellene kiadni adatokat tuggyukiknek. 

"Ki kell adni az adatokat, akkor is, ha nem magyar nyelven kérik" - mondta Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke az atv.hu-nak arra reagálva, hogy Schmidt Mária az Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány főigazgatójaként felvetette, miért is kellene kiadni adatokat olyan lapoknak, szervezeteknek, amelyeket részben külföldről finanszíroznak. E tárgyban tájékoztatást is kért - na, nem a NAIH-tól, hanem a Szuverenitásvédelmi Hatóságtól.

Amíg Lánczi Tamás nyálazza a jogszabályokat, addig Péterfalvi Attila megadta a választ: a Tromsøi Egyezmény "megkülönböztetés nélkül, bárki számára biztosítja a jogot, hogy adatigénylés alapján – akár nem magyar nyelven is -, hogy hozzáférhessen a közhatalmi szerv kezelésében lévő, közérdekű adatot tartalmazó iratokhoz, a kérelmező státuszától vagy a hozzáférés iránti kérelem céljától függetlenül." 

Az egyezmény szerint minden közérdekű adatot tartalmazó irat fő szabályként nyilvános és közölhető, és csak az egyezményben külön felsorolt jogok és jogos érdekek védelme érdekében lehet korlátozni, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatalhoz nyomós közérdek fűződik, tette hozzá. A számlaszintű ellenőrzésre külön szabályok vonatkoznak, azok ellenőrzésére, megismerésére csak a NAV-nak, az ÁSZ-nak van jogköre. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány nem közalapítvány gazdálkodási adata nem érzékeny adat, "ez közpénz, a mi pénzünk"

Hogy Schmidt Mária nyomós közérdek-e, azt nem tudni, Lánczi Tamás mindenesetre már magától (?) is bedobta, hogy a hivatala már többször szót emelt az ellen, hogy a „külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorló szervezetek, így médiumok is, a magyar államtól és annak szerveitől nagy mennyiségű adatot nyernek ki, amelyet ellenőrizhetetlen külföldi adatbázisokba töltenek fel”. Ezáltal az adatigénylések nem a magyar állampolgárok tájékoztatását, hanem idegen hatalmak érdekeit szolgálják. Péterfalvi erre azt mondta: nincs olyan rendelkezés, ami tiltaná, hogy ezeket a közadatokat harmadik félnek átadják.

 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.