A kormányzat tönkretenné a független civil szervezeteket

Aki nem lép egyszerre

Orbán Viktor minden korábbinál nyíltabban hirdette meg a tőle még független civil szervezetek és sajtó elleni háborút. A bátorságot ehhez nyilvánvalóan Donald Trump intézkedései – köztük a USAID segélyszervezet bezárása – adták. Kijelentései alapján Orbán e téren is rálépett a putyini útra.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) tavalyi létrehozása voltaképpen a korábban is gyakorolt ellenségképgyártás szervezetté tétele: ha valaki nem tetszik, azt már nemcsak egy kormánypárti politikus nevezi idegen érdekeket szolgáló ellenségnek, hanem a Lánczi Tamás vezette hivatal seperc alatt összeollóz egy általában döbbenetesen színvonaltalan „tanulmányt” ennek „bizonyítására”. Az SZH egyelőre semmiféle tényleges jogkörrel nem rendelkezik, csupán a propaganda etetése a célja, és ebbéli igyekezetében hibátlanul használja a Rákosi-rendszer kifejezéseit és fantazmagóriáit (lásd: Régi-új ellenségünk az Egyesült Államok, magyarnarancs.hu, 2024. november 17.).

Ez a helyzet most megváltozhat, ha a hivatalt valóban felruházzák hatósági jogosítványokkal is. A kormánykommunikáció minden­esetre belőtte a következő időszak irányvonalát: a maradék civil szféra felszámolása és a független sajtó további sanyargatása lesz a kolosszális megoldás az ország bajaira. Donald Trump hatalomra jutásával a Fidesznek hirtelen megnőtt a mozgástere egy ilyen hadjárathoz, sőt az új amerikai adminisztráció antiliberális intézkedéseire hivatkozva már kész is a koncepció a „nemzetközi botrány” tálalására: úgymond „lebuktak a liberális hálózatok”, ami alatt a magyar kormány – Trumpékhoz hasonlóan – főleg a USAID amerikai bezárását érti. A kormány több szereplője kifejezte azon szándékát, hogy akár kitiltson olyan embe­reket az országból, akik „külföldi megrendelésre idegen érdekeket szolgálnak”, és hogy felszámolják ezeket a „hálózatokat”. Konkrétumokat még nem közöltek, de a célpontok az elmúlt évek politikájából, másrészt az SZH eddigi „tanulmányaiból” könnyen kikövetkeztethetők. Ha magyar állampolgárok kitiltása az országból egyelőre kétharmados parlamenti többséggel sem tűnik egykönnyen kivitelezhetőnek, a külföldről érkező pályázati pénzek blokkolása sok szervezetet hozhat lehetetlen helyzetbe.

A nagy orosz találmány

A külföldi pénzekkel összekötött ügynöközés, az „idegen érdekek” koncepciózus felmutatása nem más, mint a putyini hatalom­technika másolása: az orosz út Orbánék számára sorvezető. Putyin nem sokkal az első, már csalással megnyert választása után, 2012-ben írta alá „a bűncselekményből származó jövedelmek legalizálása és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről szóló szövetségi törvény” kiegészítéseként, hogy minden orosz nonprofit szervezet (kivéve az állami és önkormányzati hátterűek) külföldi ügynöknek nyilvánítható, ha Oroszországban politikai tevékenységben vesz részt, és külföldi forráshoz jut. Politikai tevékenységnek minősül „a közvé­leményre és a közrendre gyakorolt bármilyen befolyásolás”, beleértve akár kérelmek és petí­ciók küldését. A törvény összhangban állt Putyin egyre erősebb rettegésével attól, hogy a Nyugat narancsos forradalmat „szervezne” Oroszországban is. Putyin számára ugyanis – elvégre egykor KGB-s volt, és nyilván ő is hozott élményanyagból dolgozik – az ukrajnai és grúziai kormányellenes tüntetések nem a társadalmi elégedetlenségből következtek, hanem jól szervezett titkosszolgálati akciók voltak.

 
Fotó: LKovács 

A különféle külföldi forrásokhoz hozzáférő civil szervezetek rendre rámutattak az orosz társadalom visszásságaira. Ezért aztán az orosz diktatúra súlyosbodásával párhuzamosan szigorodott a törvény is: először 2017-ben nyúltak hozzá, amikor a „külföldi ügynöki feladatokat ellátó külföldi médiaszervezet” fogalmát emelték be a tömegtájékoztatási törvénybe. A már amúgy is alig létező kormánykritikus sajtóra volt ez újabb csapás. 2020-ban az orosz tömegtájékoztatási és távközlési hatóság, a Roszkomnadzor megjelentette 124. számú rendeletét, amely előírta, hogy a „külföldi ügynöknek” minősített média által előállított anyagoknál jelezni kell, hogy a tartalom idegen ügynökök terméke; és hogy ennek a kötelező elemnek a mérete kétszerese a nyomtatott és online anyagok főszövegének. Videós anyagnál a kép legalább 20 százalékát kell lefednie e „tájékoztatónak”. Még ugyanebben az évben tovább szigorítottak: a „külföldi ügynök” megjelölést kiterjesztették a „politikai tevékenységben” részt vevő és külföldi forrást fogadó, nem bejegyzett állami egyesületekre; az érintett személyeket kötelezték arra, hogy félévente jelentést nyújtsanak be a tevékenységükről és személyes kiadásaikról, valamint arra, hogy minden közlésüket „külföldi ügynök” figyelmeztetéssel lássák el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.