A Pécsi Tudományegyetem jogi karának dékánja 2004 októberében a népszerű, nagy szakmai reputációjú minisztert, Bárándy Pétert váltotta az igazságügyi tárca élén. Bár Gyurcsány Ferenchez a nyolcvanas években személyes jó viszony fűzte - mindketten a KISZ-ben ténykedtek -, a kapcsolat később megszakadt. Miután a kormányfőjelölt 2004 őszén elveszítette az igazságügyi miniszterbe vetett bizalmát - Bárándy anélkül tárgyalt Medgyessy Péter lemondásának közjogi vonatkozásairól a köztársasági elnökkel, hogy erről Gyurcsányt előzőleg értesítette volna -, a pécsi jogtudort invitálta a tárca élére. Az alkotmányjogász viszonylag
gyorsan beletanult
a minisztérium irányításába, majd kezébe vette annak a közjogi csomagnak a menedzselését, melyet még elődje idején dolgoztak ki a tárca szakemberei, ám amely 2003 végén, 2004 elején megfeneklett a parlamentben. Ismét beterjesztette az Országgyűlés elé az alkotmánybírósági, a jogalkotási, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényt, kísérletet tett a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának kihirdetésére. A parlamentben hosszú vita kezdődött, de az ellenzékkel nem sikerült megalkudni, a csomagból egyedül a feles nemzetközi szerződésekkel összefüggő jogszabály ment át (a külügy tizenöt évig babrált vele). A közjogi csomag zátonyra futott, de a Bárándy elkezdte igazságszolgáltatási reformot (pártfogói felügyelet, mediátori törvény) Petrétei sikeresen lezárta.
2005 tavaszán befutott az első jelentősebb politikai megrendelés: a miniszterelnök egy "közélet-higiéniai törvénycsomag" kidolgozásával bízta meg az Igazságügyi Minisztériumot (IM). A kabinet ugyanis háborút hirdetett a cégfantomizálás (lásd a legendás Kaya- Josip duó munkásságát) és a tisztességtelen piaci magatartás ellen (megakadályozandó az autópálya-cégek kartellezését). Az IM pár hét alatt összerakta a kért jogszabályokat, majd elkészítette a lobbitörvény - melynek nem sok köze volt a Dávid Ibolya minisztersége idején beterjesztett, de meg nem szavazott javaslathoz - és a pártfinanszírozási jogszabály tervezetét is. Az előbbi 2006 februárjában megkapta az Országgyűlés támogatását, de a gyakorlatban totális csődöt mondott. Az utóbbi, bár kivívta a jogászszakma elismerését, hamarosan eltűnt a politika süllyesztőjében. Egy évvel később maga a miniszterelnök tette ismét közszemlére a honlapján, de egy rövid parlamenti intermezzo után a pártfinanszírozás problémáját megint levették a napirendről, hogy a koalíciós viták hevében idén tavasszal ismét előkaphassák.
A "100 lépés" idején az IM a politikai kormányzás egyik motorja lett, a precíz szakember hírében álló Petrétei minden kormányanyagot átolvasott, véleményezte a minisztériumok javaslatait, a tárcák pedig rendszerint elfogadták és beépítették az észrevételeit. A jogászok szerint az előző ciklus kiemelkedő teljesítménye az elektronikus információszabadságról szóló törvény elfogadása, a kisebbségi törvény módosítása és a kisebbségi választást szabályozó új törvény kidolgozása volt. Bár az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a települési testületben biztosítandó kedvezményes mandátumot, az igazi kellemetlenséget a felsőoktatási törvény előzetes normakontrollja - és buktája - okozta.
Petrétei egyébként kinevezését követően nem kisebb feladatra vállalkozott, mint egy új alkotmány megírására, annak ellenére, hogy egyetlen percig sem bízott a tervezett alaptörvény elfogadásában. Ebben tavaly összetűzésbe is keveredett a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezettel, amely az alkotmánytervezet nyilvánosságra hozatalát követelte. Több hónapnyi pereskedés után a TASZ elvesztette a pert a tárcával szemben. Sokkal hangosabb perpatvart kavart a távoltartási törvénytervezet, melyet főleg a női civil szervezetek támadtak, mondván, az IM csonka jogszabálytervezete nem biztosít kellő védelmet a családon belüli erőszak áldozatainak. A tárca végül visszavonta a tervezetet.
A választásokat követő kormányátalakítás jelentős változást hozott: a szobatudós irányítása alatt álló tárcához pakolták a Belügyminisztériumtól (BM) elvett rendőrséget. "Az átláthatatlan, koordinálhatatlan, a rendszerváltás előtti reflexeket őrző BM-et
mindenképpen szét kellett
szedni" - mondta lapunknak egy kormányzati szakember. Csakhogy a rendészet nem adott ki egy önálló minisztériumot, a kancelláriához nem kerülhetett, hiszen a titkos-szolgálatokkal összeférhetetlen, a honvédelemmel összebútorozás szintén elfogadhatatlan, így maradt az IM. Ráadásul számtalan nyugati példa bizonyítja, hogy a két terület közös irányítás alá vonható, igaz, azokban az országokban nem enynyire önjáró a rendőrség.
"A rendészeti szervek mindenképpen reformokra szorulnak, a miniszterelnök pedig abban bízott, hogy Petrétei teljesíti a feladatot" - idézte fel a nyári morfondírozást egy, a kormányfőhöz közeli forrásunk. A schengeni rendszerhez csatlakozás befejezése, a határőrség és a rendőrség összevonása, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) vízfejének lecsapolása és a szervezeti regionalizáció - ezekkel a korábbi belügyminiszterek sem tudtak megbirkózni. "Petrétei nem volt egy Boross vagy egy Pintér kiállású figura, akik azon az áron tudták maguk alá gyűrni a rendőrséget, hogy konzerválták a rendszerváltozás előtti időkből itt maradt struktúrát" - elemezte a helyzetet egy minisztériumi szakember. Ráadásul a politikai kormányzás is új szakaszába érkezett, a felpörgetett reformok körüli teendők teljes mértékben lefoglalták a tárcát. A miniszterelnök rögtön nyolc közjogi javaslattal kezdte a második ciklusát, kilátásba helyezte a közigazgatás teljes átszervezését, a megyék megszüntetését, tucatnyi törvényt küldött a parlament elé. Petrétei fésülte át alkotmányossági szempontból a tervezeteket - a törvényjavaslatok zöme az ellenzéknek és az érdekvédelmi szervezeteknek köszönhetően az Alkotmánybíróságon landolt -, de figyelni kellett az uniós normákra is, továbbá a javaslatokat be kellett illeszteni a hazai jogrendszer szövetébe. Közben a minisztériumban folytatták az új büntető és a polgári törvénykönyv előkészítését, illetve lezárult a deregulációs törvény kidolgozása, amely nem kevesebbet ígér, mint az 1989. október 23. előtt megalkotott törvények és törvényerejű rendeletek hatályosságának rendezését.
A rendőrség az őszi zavargások után politikai alkupozícióba került, és ez lefékezte a testület átalakítását célzó reformokat. Több kormányzati forrásunk szerint nem véletlen, hogy a botrányok pont most robbantak, amikor az MSZP és a Fidesz közötti egyeztetések a rendőrségi törvényről a végük felé közelednek. "Ha akarják, ha érdekükben áll, eltussolják, de az óránként kiszivárgó újabb és újabb ügyek arra utalnak, hogy megindult a helyezkedés az ORFK-n belül" - véleményezte a helyzetet egy, a rendőrség belső ügyeit ismerő forrásunk. Míg a tavalyi zavargások után Gyurcsány egyetlen kézmozdulattal seperte le az asztalról Petrétei lemondását, a botránysorozatot követően a kormányfő már nem tudott kiállni a rendészeti miniszter mellett.
