Pirx pilóta a vasárnapi boltbezárás ellen

  • - kg -
  • 2015. április 16.

Belpol

Frissen megjelent lapszámunkban Papp János beszél a vasárnapi boltbezárás elleni Szomorú vasárnapról, meg Pirxről és a kőkorszaki Frédiről is. Vigyázat, rendszerellenes dalszövegek!

Magyar Narancs: Seress Rezső Szomorú vasárnapját is népdalként dúdolja a magyar. Hogyan lett a vasárnapi zárvatartás felett szomorkodó protest song a cselédlányok lúgivó himnuszából?

Papp János: Rigó Béla költő barátom, aki az Aquincumi Költőversenyben is tettestársam immár több mint egy évtizede, felhívott, hogy írt egy verset a Szomorú vasárnap dallamára, előadnám-e? Mivel a véleményünk a vasárnapi boltbezárásokról mindenben megegyezik, örömmel elvállaltam, hogy feléneklem. Ő átküldte a verset, én pedig megpróbáltam a dallamhoz igazítani a szöveget.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Néhány ponton kellett csak változtatnom, szigorúan prozódiai megfontolásból, de mivel Béla amúgy is úgy tekint a versre, mint egy népdalra, aminek számtalan variációja létezik, áldását adta, nyugodtan farigcsálhattam rajta. Az elkészült dal felkerült a YouTube-ra, majd valahogy a BBC-hez is elkerült. Most 100 ezer feletti megtekintésnél tartunk. Elkaptunk valamit a népharagból. Ez egy érthetetlen, elképesztő intézkedés: mintha a törvényhozók páros lábbal akarták volna fenéken billenteni önmagukat. Ez maradéktalanul sikerült is nekik.



MN: A versben Orbán, Lázár és Harrach Péter név szerint is említve van. Harrach egy másik elhíresült YouTube-dalban, a Baszódjál meg KDNP-ben is feltűnik – ők már 400 ezer fölött járnak. Hallotta az ominózus szerzeményt?

PJ: Hallottam. A feleségem mutatta meg. Jót derültem rajta. Minden tiszteletem a készítőké, hogy ilyen keményen beleálltak. Váncsa István össze is hasonlította a két művet az Élet és Irodalomban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.