A Fidesz a hétvégi rendkívüli kongresszusán megállapította, hogy a választási vereség néhány szervezeti és kommunikációs hiba mellett elsősorban a baloldali média túlsúlyának és a "baloldal karjaiba sikló" MDF-nek köszönhető. Ez nem újdonság - ez volt a fideszes diagnózis az első forduló után is. A cselszövést sejtető narratíva szerint az MDF átprogramozásában döntő érdemeket szerzett a háttérből súgó Political Capital, amely rábírta Dávid Ibolyát, hogy (önfeladás helyett) konfrontálódjon a Fidesszel, szabotálja a kormányváltást, továbbá a Magyarországon hiányzó európai konzervatív politikát hirdesse, és új, erős jobbközép párt építésébe kezdjen. Egy, a választások előtt megjelent Magyar Nemzet-beli publicisztika a tanácsadók politikafilozófiai vonzalmait vizsgálta; e szerint az MDF-nek a PC által tulajdonolt hírportál, a Hírszerző ad kommunikációs tanácsokat, melyet a "Szombat című zsidó kulturális magazin szerkesztője", az iraki-iráni katonai beavatkozást Izrael védelmében pártoló Seres László (lapunk egykori munkatársa) főszerkeszt. Seres a PC két vezetőjével, Somogyi Zoltánnal és Szabados Krisztiánnal társalapítója "a magyar neokonzervatívok agytrösztjének", a Hayek Társaságnak, s kézjegyük immár ott virít az MDF-en. A magyar neokonzervativizmust a szerző - Seres publicisztikáiból szemezgetve - "az abszurditásig individualista" irányzatnak mutatja be, amely párhuzamba állítható a nácizmussal és a sátánista egyházakkal. Az írás az MDF-et a saját fegyverével támadta: a fórum ugyanis elvi alapon határozta meg a pozícióját, amikor a Fidesz fejére olvasta, hogy nem is jobboldali párt, hiszen a tőke- és versenyellenes kijelentéseknek, az állam szerepéről vallott nézeteknek, valamint a kádári reflexeket kiszolgáló populista követeléseknek semmi közük sincs a konzervativizmushoz. Vagyis igazából a Fideszre illene a vád, hogy paternalista, baloldali vonalat visz. (Egyébként a sajtóban ez a cikk falovazott először, hogy ti. "az antikommunizmus trójai falovában közelít a jobboldal felé". Lásd: Balavány György: Hírszerzők és provokátorok, Magyar Nemzet, 2006. április 3.)
Az MDF balra
sodródásának bizonyítékát a jobboldal abban látta, hogy a párt olyan politikai tanácsadót foglalkoztat, mely tulajdonosi oldalról a Klubrádiót is magában foglaló baloldali média- és kommunikációs birodalomba tagozódik. A PC szerepének misztifikálása egyúttal azt a célt is szolgálta, hogy Dávid Ibolya önálló politikai véleményalkotó képességét teljességgel megkérdőjelezze.
Az összeesküvés-elmélet persze sántít: az önálló MDF, a közép felé nyitás stratégiája korábbi a PC 2001-es alapításánál, pláne a MDF-nek nyújtott tanácsadói szolgálatoknál. Lényegében arra az elvi vitára vezethető vissza, hogy miképpen lehetne maximalizálni a jobboldalra leadott szavazatokat. Orbán erre egy nagy uniópártot tartott volna alkalmasnak, az MDF viszont azt mondta, hogy az 1998-as választást az döntötte el, melyik nagy politikai erő tudott felmutatni maga mellett egy vele koalícióra lépő szövetségest. (Ezt az álláspontját az MDF aztán a 2002-es és az idei választási eredménnyel is igazoltnak látta.) Már a 2000-es Békejobb-mozgalom szándéka mögött is az húzódott meg, hogy a kisgazdák helyett az MDF lehessen a zsanérpárt. A fórum ezért pozicionálta magát újra, s nem a "baloldali média nyomására". Dávid Ibolya, amikor 1999-ben Lezsák Sándort váltotta az elnöki poszton, a népi-nemzeti vonal helyett (melyből itthon amúgy is nagy a túlkínálat) az európai értelemben vett jobbközép konzervatív liberalizmusra erősített. Ami az MDF-ben mindig felveti a balra elhajlás vádját - nemcsak 1999-ben, de így volt ez 1990-ben vagy 1996-ban is.
Pokorni Zoltán alelnök a 2002-es vereség után egy évvel azt mondta lapunknak: a Fidesznek "kellő önmérsékletet tanúsítva kell tudomásul vennie" az MDF törekvését, és "az EP-választások eredményétől függően" kell újraértékelni a helyzetet. (Lásd: "Újra fel kell tennünk az alapkérdéseket", Magyar Narancs, 2003. május 29.) A fórum azonban hiába delegálhatott képviselőt Brüsszelbe, a frakció politikusainak fideszes levadászása felgyorsult: az induló 24-ből a ciklus végére csak nyolcan maradtak az MSZP-s házelnök kegyéből fennmaradt képviselőcsoportban.
Dávid Ibolyát nem a PC "hangolta" az orbáni politikai stílus ellen. Igazságügyi miniszterként már a táblabíróságok felállításának elhalasztását és Polt Péter legfőbb ügyészi kinevezését is bírálta, mindvégig ellenezte Torgyán József esetleges államfőjelöltségét, és ahhoz sem asszisztált, hogy az ORTT kuratóriumát csak a kormánypártok képviselőivel töltsék fel; a 2002-es vereség után nem vett részt a fideszes tömegrendezvényeken, mondván, hogy a politika a parlamentbe való; az MDF, szemben Orbánékkal, nem szavazta meg a Medgyessy-kormány jóléti intézkedéseit ("száznapos program").
"Az, hogy a Hayek Társasággal miket vacsoráltunk, és hogy személy szerint mit gondolunk a világról, semmilyen módon nem azonosítható azzal, hogy van egy nagy tanácsadó cégünk, amely több mint hatvan munkatársat foglalkoztat, és jóval több mint 50 különböző nagy ügy-félért felelős. Az MDF-nek a politikai és kom-munikációs
szakértelmünket kínáltuk
fel, nem pedig a saját filozófiánkat vezettük elő. Lényegtelen kérdés, hogy az MDF számára kialakított koncepcióval magánemberként egyetértünk, vagy sem. Ami egyedül számít, hogy a terv végül sikeres lesz-e" - varrta el a privát szálat a PC két alapítója, a szociológus Somogyi Zoltán és a közgazdász végzettségű Szabados Krisztián, akiknek a neve a 90-es évek végén tűnt fel a brit konzervativizmus szellemében fogant esszéik kapcsán. "Nagy tisztelői vagyunk Margaret Thatchernek és az angolszász konzervativizmusnak. A jobboldalon annak ellenére leanyáztak, hogy amit írtunk, azt Angliában tipikus tory szövegnek tekintenék, de mondjuk Németországban is jobboldalinak számítana. Itthon kezdetben az SZDSZ állt legközelebb a politikai világnézetünkhöz, ám a jóléti, osztogató politikát is elfogadó szociálliberális szárny erősödésével a különbség nagyra nőtt közöttünk" - mondta Somogyi, aki Haris György szabaddemokrata politikus-vállalkozó kampányának vezetőjeként az SZDSZ mellett tett szert némi politikai terep-gyakorlatra - csakúgy, mint Szabados, aki az SZDSZ sajtófőnökeként dolgozott az ezredfordulón. A radikális szabadelvű Friedrich August von Hayekről elnevezett egyesületet eredetileg azért hozták létre, hogy a névadó munkásságának hazai megismertetése mellett a minimális államról, a szabad piacgazdaságról és az egyén önrendelkezési jogáról vallott elképzeléseiket népszerűsítsék a nyilvánosságnak és a döntéshozóknak. "A Hayek Társaságra most leginkább az jellemző, hogy nem működik. Gere Ádám elnök néha részt vesz egy-egy vitán, de Seres László a Hírszerző, mi pedig a cégcsoport ügyeivel vagyunk elfoglalva" - mondta Somogyi.
Noha a Dávid Ibolya által jegyzett Konzervatív kiáltvány (2004. június) kidolgozásához már a PC is adott tanácsot, az mégsem emlékeztet a szélsőségesen individualista neokon tanokra - elég a családról, a hitről, a nemzetről, a kis- és középvállalkozások támogatásáról, valamint a karcsú, de erős államról vallott kitételeket felidézni. Neokonzervatív politikáról nem esik szó, ellenben megújított, korszerű konzervativizmusról igen.
"Magyarországon a pártok politikai stratégiája abból indul ki, hogy mit gondolnak és mit szeretnek hallani az emberek, és ahhoz igazítják a politikát. Ha viszont
a terepet kínálati piacként
nézzük, látható, hogy két területnek, a zöld gondolatnak és az európai értelemben vett konzervativizmusnak nem volt megfelelő politikai képviselete. Ahhoz viszont, hogy az MDF-ből elvi alapokon nyugvó pártot lehessen csinálni, el kellett szakadni attól a gyakorlattól, hogy >>bármit csinál is a Fidesz, mindenben támogatjuk, merthogy a természetes szövetségesünkAz MDF először 2003 őszén kereste meg a PC-t, hogy prezentáljon a politikai helyzetről, és tegyen javaslatot az EP-kampány előtt a politikai stratégiára - nyilatkozta a Narancsnak Dávid Ibolya, hozzátéve, hogy hasonló kéréssel négy-öt másik tanácsadóhoz is fordultak. Miután a PC helyzetértékelésével értettek a leginkább egyet, felkérték őket, hogy gazdasági és politikai elemzésekkel, a napi politikai tevékenységek, valamint egyes kampányelemek, illetve -ötletek értékelésével segítsék az EP-kampányt. Mivel a normális Magyarország jelszavára felfűzött, a két nagy pártot támadó üzenetekkel sikerült az Európai Parlamentbe jutás, az eredmény legitimálta a stratégiát - amit aztán az MDF megfelelő fórumain újra el kellett fogadtatni.
Ezeket a harcokat az ibistáknak kellett megvívniuk - s mire nagy véráldozatok (a nemzeti fórumosok kiválása) árán győztek, már a nyakukon volt az országgyűlési választás - ráadásul a közvélemény-kutatók az MDF-et folyamatosan az 5 százalékos bejutási küszöb alatt mérték. A kampányt jól ismerő más forrásunktól úgy tudjuk, nehezen, csak a múlt év legvégére dőlt el, hogy a PC nemcsak politikai elemzéseket készít és tanácsokat ad, hanem "két üzleti típusú PR-cég" ajánlatát felülmúlva a kommunikációs stratégia megvalósításáért, az arculat kialakításáért is felel. Ez az EP-kampányhoz képest sokkal jelentősebb megbízás volt - a PC első átfogó kampány-tanácsadói munkája.
Az MDF azt kérte a PC-től, hogy korszerűsítse a párt vizuális megjelenését és stílusát. Bár Dávid Ibolya nem kívánta részletezni, hogy az egyes arculati elemeknek és szlogeneknek milyen volt az MDF-en belüli fogadtatása, több pártbéli forrásból úgy tudjuk, hogy a "Felnőttek vagyunk. Nem vesszük be" kampány először kivágta a biztosítékot. Többen kijelentették, hogy nem hajlandók a cumi előtt beszélni, de a plakát pozitív visszhangja később lecsendesítette a kétkedőket. "A békés karácsonyt akar?" reklám már sokkal könnyebben átment. Korábban említett forrásaink azt is kiemelték, hogy az MDF, ha már elfogadta, fegyelmezetten tartotta magát a kampánytervhez: "Előre megvolt pontosan, hogy melyik héten milyen témával jövünk elő, és hogy az üzeneteket hogyan tálaljuk. Noha nem a PC feladata volt, azt is ki kellett kalkulálni, hogy a rendelkezésre álló szűkös forrásokat hogyan osszuk el a médiafelületek között, hogy látszódjunk, de a büdzsé se boruljon. A kampánystábban ott ültek a PC ötletelői is, és szállították az olyan leleményeket, mint az örökösödési illetéket takaró haláladó vagy a tiszta kezekre utaló, a Nyugatinál felállított hatalmas mosógép. A PC vetette fel és vitte keresztül, hogy Dávid Ibolya az MDF miniszterelnök-jelöltjeként induljon, ami nyerő húzás volt, hiszen az utolsó napokban is a képernyőre kerültünk, és a négypárti vitán a felmérések szerint ő szerepelt a legjobban." Az országgyűlési választások előtt a PC közvélemény-kutató partnere volt az egyetlen, amely négypárti parlamentet jósolt. Ezért ugyanúgy megkapták a magukét, mint az EP-választások előtt. Többen vitatták a kérdésfeltevést is, ami nem az MDF, hanem "Dávid Ibolya pártjának" a népszerűségére kérdezett rá - de a jelek szerint nekik lett igazuk.
Az "MDF tanácsadó cégét" 2001-ben alapították, és mára félmilliárdos forgalmú cégcsoporttá fejlődött, melybe beletartozik a vagyonkezeléssel foglalkozó Capital Group Rt., az üz-leti kommunikációs tanácsadásra szerveződött Privy Council Kft., a lobbizásra alakult GPS Capital Kft., a közvélemény-kutatásra szakosodott Capital Research Kft., valamint tavaly óta a Hírszerző internetes újságot üzemeltető kft., ahol a Political Capital elemzései nyilvánosan hozzáférhetőek.
Ha a kereszttulajdonlásokat
lecsupaszítjuk, Somogyi és Szabados részesedése a cégcsoportban kétharmados, a fennmaradó hányadot közvetve Arató András, a Dunaholding elnök-vezérigazgatója, a Klubrádió fő finanszírozója birtokolja, aki annak idején befektetett a külső tőkére szoruló vállalkozásba. Somogyinak ezenkívül van egy külön PR-cége a Capital Research-öt vezető Kincses Péterrel, de a Double Decker Kft. tevékenysége nem ütközik a Privy Counciléval, mert döntően EU-s projektek magyarországi médiakommunikációjával foglalkozik. (A PC növekedéséről bővebben lásd: Alaptőke, HVG, 2006. május 13.) "A legjobban az idegesít, hogy az összeesküvés-elméletekben a cégünket, amit mi építettünk fel, és amire nagyon büszkék vagyunk, máshoz - személyhez vagy párthoz - kötik. Az pedig bosszantsa Gyurcsány kommunikációs szakembereit, hogy a kormányzati kommunikációt is a nevünkkel kapcsolják össze" - mondta a Narancsnak Szabados, aki szerint a kormányzati, önkormányzati és pártmegrendeléseket is beleszámítva, a politikai tanácsadásból befolyó éves bevételek aránya jóval alatta marad a csoportszintű forgalom tizenöt százalékának. Ezen belül a kormányzati megrendelések aránya a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány alatt is "komolytalan" volt, amit lapunknak más források is megerősítettek (lásd erről még: Udvari kreatívok, HVG, 2005. február 9.). Más kérdés, hogy a közvélemény az "állami" bedolgozásokról értesül: a nagy vihart kavart fővárosi "kátyúkommunikációs" tenderben, melynek ügyében egy fideszes politikus feljelentése alapján nyomoz a rendőrség, a csoport egyik cégtagja tanúként érintett, más ügynökségek mellett.
Noha a jobboldali sajtó alaposan górcső alá vette a PC-t (támadta üzleti és politikai kapcsolatai miatt), arra a kézenfekvő kérdésre, hogy a cégcsoporton belüli szerteágazó tevékenységi körök párhuzamos működése etikailag nem aggályos-e, nem tért ki. Az ti. megszokott, hogy egy befektetési szolgáltató elemzéseket készít és befektetési tanácsokat ad, és hogy egy üzleti tanácsadónak vagy politikai elemző intézetnek lobbizásra szakosodott részlege van, de ilyen széles portfólió - a politikai tanácsadástól a lobbin és az üzleti kommunikáción át a médiáig - nem jellemző a hazai és külföldi tanácsadói piacon. A két cégvezető szerint a Capital csoportban inkább az a szokatlan, hogy összes befektetése transzparens, a tulajdonosok nem bújnak el, hanem mindegyik mögött ott a nevük. "Ha valaki Magyarországon üzleti érdekből fel akarja használni a politikai kapcsolatait, nem alakít céget, hanem azt mondja: mi kell, és én elintézem neked. Azzal, hogy angolszász típusú lobbicéget alapítottunk, nyilvánossá tettük, hogy végzünk ilyen tevékenységet" - példálózott Somogyi, aki szerint a tevékenységek üzletileg ugyan kiegészítik egymást, de "autonóm személyiségeket nyertünk meg az egyes cégek irányítására, és eszünkbe sem jutna bármi módon befolyásolni őket. A cégek pedig úgy működnek egymás mellett, akár egy ügyvédi munkaközösségben az ügyvédek: az egyes ügyekről keveset beszélnek egymással." (A Hírszerzőt Seres, a Capital Researchöt Gergely Andrea, a GPS Capitalt pedig Holczhacker Péter vezeti.)
Arató András a maga szerepvállalását tisztán üzleti befektetésnek tekinti, hozzátéve, hogy általában csak azzal üzletel, amit tartalmilag is szeret. "2002-ben én kerestem meg őket, mert láttam, hogy az üzleti és politikai tanácsadás piacán bőven van növekedési lehetőség, és tudtam, hogy a cég bővüléséhez szükséges - elsősorban szellemi - kapacitás megfizetéséhez tízmilliós nagyságrendű külső forrásra van szükségük." A befektetésből a közeljövőben sem kíván kilépni, a cégvezetők munkájába viszont nem szól bele, de "a baráti tájékoztatás szintjén" meg szokták beszélni, hogy a Capital Group milyen munkákat vállal el. Somogyiék továbbra is a Privy Council növekedésétől várják elsősorban a csoport fejlődését: mióta a legelső megbízások egyikeként ők kapták a Budapesti Értéktőzsde kommunikációját, nem is volt szükségük igazán marketingre. A tőzsdei megrendelésből következett egy-két társasági megbízás, aztán az egyik ügyfél hozta a másikat. (A portfólióba tartozik például a Rába, a Globus, a Magyar Telekom, a HVB Bank és a Ferihegyi repülőteret megvásárló brit BAA.) Bár a PC indulását a tőzsde akkori vezérének, Jaksity Györgynek az érdekeltségébe tartozó kockázatitőke-társaság finanszírozta, a tőzsdei tender elnyerésében Szabadosék szerint ez nem játszott szerepet; ahogy az sem, hogy Somogyi felesége - időben jóval később - a tőzsde sajtófőnöke lett.
A cégcsoport többségi tulajdonosai szerint még a politikai tanácsadás piaca sem állt be: nem dőlt el, hogy egy-egy tanácsadó végleg lehorgonyoz egy-egy párt mellett, mint ahogy a Századvég vagy a Demos tette, vagy a különböző szaktanácsadói szinteken megmarad a "soktanácsadós" rendszer. A Hírszerző megtérülését három évre számolják, a legnagyobb fejlődési lehetőséget pedig a lobbicégben látják. Holczhacker Péter ügyvezető szerint Magyarországon a lobbizásról ma úgy gondolkodnak, mint 15 éve az üzleti PR-ról, amiről "senki nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle".
A Fidesz és az MDF 2001. őszi választási egyezségét a Political Capital elsősorban nem az "önállóság kontra szövetségi politika" szemszögéből értékelte, így azt az MDF részéről nem is tekintette meghunyászkodásnak. A PC szerint a szövetségkötés sikeres politikai manőver volt, mert biztosította az MDF-nek a túlélést. "A párt, amelyről azt hitték, hogy már teljesen integrálták, most önálló arculatot szerezhet" - írták Somogyiék "a választások harmadik nyerteséről". A D-209-es ügy idején aztán már úgy látták: hiába nyílt meg a lehetőség, hogy az MDF a Fidesz veresége és gyakori radikális megnyilvánulásai miatt benyomuljon a mérsékelt jobboldalon keletkezett űrbe, ehhez nincs markáns koncepciója. A sikeres önkormányzati választások után (nyolc megyében önálló lista, jól szereplő jelöltek) a PC elemzései viszont arról szólnak, hogy a párt "új utakon jár", a "középre húzódás alternatíváját" kínálja, "megújulásra készül". Az Orbán-Dávid pártelnöki találkozó után (2003. július) a PC az addigi leghosszabb írást közli az MDF-ről: összehasonlítja a két vezetőt, elemzi a 2002 utáni külön utat, pontokba szedi a politikai véleménykülönbségeket, és leírja, mit gondol a Fidesz és az MDF a jobboldaliságról. Megállapítja: az MDF önállósága nem a tartalmi különbségek miatt, hanem politikai kérdésként merül fel a pártban. Dávid ősszel kér a PC-től találkozót. A sikeres EP-választás után (ennek kampányában már a cég is segédkezett) a PC-elemzés ismét a fellángoló belső ellentétekről szól, de az írás mégis azt állítja: az MDF-nek a centrista pártok szolgálhatnak mintául, mint például a német FDP. "Az tud centrumpolitikát folytatni, aki először lép ki a kétpólusú pártrendszer kereteiből." Az őszi frakciószakadást a PC úgy kommentálja, hogy Lezsákék megpróbálták ott átvenni a hatalmat, ahol többségben voltak - és nem sikerült.
2005-ben, az államfőválasztás után a PC az MDF és az SZDSZ kilátásait analizálja, és megállapítja: az MDF konzervativizmusa "kevéssé kézzelfogható", politikáját pedig inkább "újszerű, hangzatos kezdeményezésekre építi". A második elemzés a kései kampányrajtot vevő MDF-et mutatta be (2006. március): a jelentés szerint a "kalocsai botrány" napirenden tartása az MDF érdekében állna, ezzel is alá lehetne támasztani, hogy miért csak legfeljebb ellenzéki pozícióból lenne hajlandó Dávid Ibolya támogatni egy jobboldali kormányt.
Összefoglalva: a jelentések korrektek, ámbár a mélyelemzésektől messze esnek.
(Forrás: Hírszerző)
