MSZP 2017-ben olyan meredek lejtőre került az MSZP, ahonnan aligha van visszaút; a 2018-as választásokon a szocialisták egyetlen célja talán csak a teljes megsemmisülés elkerülése lehet.
Botka László tavaly decemberben jelentkezett be a szocialisták miniszterelnök-jelöltségére. Januárban a pártvezetés, májusban a kongresszus is beállt a szegedi polgármester mögé, s gyakorlatilag teljhatalommal ruházta fel, hogy felkészítse a pártot a választásokra. Botka minél szélesebb ellenzéki összefogást akart, de Gyurcsány Ferenc nélkül. Meghirdette Fizessenek a gazdagok! elnevezésű választási programját, és megkezdte a tárgyalásokat az ellenzéki pártokkal. A kampány azonban láthatatlan maradt, és szövetségeseket sem sikerült találnia, miközben párton belülről is folyamatosan támadták. A párt erős emberei és Botka közötti ellentét látszólag Gyurcsány miatt éleződött ki, de a jelölt valójában azzal öntött olajat a tűzre, hogy nekiment az MSZP szerinte túlélésre játszó, Fidesz érdekeit képviselő politikusainak. Kétségtelen, régóta hallani pletykákat olyan szocialista képviselőkről, akiket (pénzzel vagy terhelő anyagok nyilvánosságra hozatalának belengetésével) a Fidesz befolyásol. Tavaly lapunknak adott interjújában Szanyi Tibor beszélt „kollaboráns” szocialistákról, az idén pedig a pártot is elhagyó Demeter Márta, valamint Ron Werber korábbi kampánytanácsadójuk utalt ilyesmire.
Több szocialista politikus szivárogtatásokkal, álhírekkel tett keresztbe Botkának. Ő előbb árulónak nevezte Molnár Zsoltot, a pártelnökség tagját, majd a nyáron Szegedre rendelte a renitenseket, és elvben kiegyezett velük, ősszel azonban felgyorsultak az események. Szeptember végén Botka bejelentette: az MSZP-lista felét átadja a többi demokratikus ellenzéki pártnak, és az egyéni körzetekben is közös jelölteket szeretne. A bejelentés után egy héttel viszont már le is mondott a miniszterelnök-jelöltségről. Mára egyértelműen kiderült, hogy azok a párton belüli erők buktatták meg Botkát, amelyeket ő „fideszes maffiaként” jellemzett. Októberi cikkünkben három ilyen érdekcsoportot azonosítottunk: Molnár Zsolté mellett Mesterházy Attiláét (őt a letelepedési kötvények egyik haszonélvezőjeként emlegetik), valamint a Puch László (korábbi pénztárnok, a kormányzati hirdetésekkel is megtámogatott Népszava tulajdonosa) köré csoportosulókat. Botkát tovább gyengítette, hogy nem sikerült növelnie az MSZP népszerűségét, és az ellenzéki együttműködést sem sikerült összehoznia. Távozása után azonnal tárgyalóasztalhoz ült az MSZP és a DK, ám hiába jelentették be szocialista politikusok a megegyezés tényét, megállapodás máig nincs. Ennek hiányában először civil miniszterelnök-jelöltet kerestek, ám december közepére arra jutottak, hogy Karácsony Gergellyel, a Párbeszéd társelnökével vágnak neki a 2018-as választásoknak.
A „fideszes szocik” térnyerésén túl az MSZP leépülését jelzi, hogy az idén két parlamenti képviselőjük (Demeter Márta mellett Horváth Imre) is távozott a milliárdos tartozást maga előtt görgető, székház nélküli pártból. Az MSZP év eleji 13 százalékos támogatottsága bezuhant, októberben már csak 5 és 10 százalék közé mérték őket – ez minden idők legrosszabb mutatója. Értékelhető ellenzéki teljesítmény egyedül Tóth Bertalan frakcióvezetőhöz köthető, az ő munkájának köszönhető többek közt, hogy kiderült a Magyar Posta milliárdos vesztesége, hogy az állam 50 milliárdot nyert a rezsicsökkentés után a gázpiacon, és hogy a külügy akár offshore cégekkel is üzletelhet.
Momentum A Momentum január közepén lépett nyilvánosság elé a budapesti olimpiáról szóló népszavazási kezdeményezéssel. A remekül kivitelezett, sikerrel záruló aláírásgyűjtési kampányt óriási médiaérdeklődés övezte. Végül a szükséges 138 ezer helyett 266 ezer aláírást adott le a mozgalom – igaz, nem egyedül gyűjtött, több ellenzéki párt és civil szervezet is besegített –, amitől a kormány meg is hátrált, népszavazás kiírása nélkül vonta vissza az olimpiai pályázatot. A repülőrajt után a Momentum országjárásba kezdett, hogy megismerje a helyi problémákat és felépítse vidéki bázisát. Tavasszal a CEU- és a civiltörvény miatt indult tiltakozási hullámot meglovagolva több ezer fős tömegdemonstrációt szervezett, majd májusban párttá alakult. Ma már 105 alapszervezete van, jelen vannak minden fővárosi kerületben és hazai nagyvárosban, sok kisebb településen és néhány európai nagyvárosban is.
A kezdeti lendület azonban alábbhagyott, és ez csak részben magyarázható a szervezetépítésre és programírásra fordított fontos, de kevésbé látványos munkával. A NOlimpia kampány után a Momentum nem talált olyan témát, amellyel alakítani tudta volna a közbeszédet. Nem állt be a Városligetről és a Paksról szóló népszavazási kezdeményezések mögé, két saját próbálkozását elkaszálták, a civiltörvény eltörléséért indított aláírásgyűjtésük is nagy valószínűséggel kudarcba fullad, hisz még az érintett civilek sem támogatják.
Sokakat elidegenít a főleg 30 év körüli fiatalokból álló momentumosok már-már arroganciába hajló magabiztossága is. Félresikerült Fekete-Győr András elnök akciója, amikor az Origo szerkesztőségében személyesen kérte számon a szerzőn a pártról írt hazug, manipulatív cikkeket. Azzal sem könnyítik meg a saját dolgukat, hogy távol tartják magukat a napi politikai témáktól, és a Fidesz korrupciós ügyeiről is alig beszélnek. Öntörténetük szerint a Momentum a jobb–bal megosztottságon felül álló, 21. századi, ideológiamentes párt, amely a kiábrándult választókat szeretné megszólítani, legyen szó korábbi Jobbik-, Fidesz- vagy baloldali szavazókról. Emiatt közös listáról szó sem lehet. A Momentum jelentette be először, hogy megvan mind a 106 egyéni jelöltje (köztük volt fideszes politikus és aktív polgármester is akad), akik nem fognak visszalépni mások javára. Különösen barátságtalan lépés, hogy Fekete-Győr pártelnök ugyanabban a választókerületben indul, ahol az egyik legaktívabb ellenzéki politikus, Juhász Péter, aki sokat tett korrupciós ügyek feltárásáért.
A párt egyértelműen a Fidesz korrupt és provinciális felfogásával szemben határozza meg magát, modern európai Magyarországot ígér a választóknak. Az októberben nyilvánosságra hozott programjuk 364 oldalon át részletezi elképzeléseiket. A többi közt megszüntetnék az oktatás központosítását, emelnék ez egészségügyi dolgozók bérét, modernizálnák az adórendszert, bevezetnék az eurót, új alkotmányt szeretnének, de a határkerítést megtartanák.
A határozott, kormányváltást célzó retorika és a profi kommunikáció ellenére az is hatalmas siker lenne a pártnak, ha néhány képviselőjük bejutna a parlamentbe. Állításuk szerint támogatóik mikroadományaiból tartják fenn magukat, de nehezen hihető, hogy a pár ezer forintos befizetésekből futná a nívós szervezésre és kampányokra, vagy épp a tízmilliós bukást hozó nyári fesztiváljukra.
LMP Schiffer András tavalyi visszavonulása után az LMP feladta, hogy milliméterre ugyanakkora távolságot tartson a Fidesztől és az MSZP-től. A Szél Bernadett és Hadházy Ákos vezette párt fő témája a Fidesz korrupciós ügyeinek feltárása és a kormány számonkérése lett, némileg hátrébb szorítva a zöld ügyeket. Az LMP elvileg már nem zárja ki az összefogást más pártokkal, hajlandók lennének egyes jelöltjeiket visszaléptetni, de csak a Gémesi György vezette, alig létező Új Kezdettel kötöttek együttműködési megállapodást. Az időközi választásokon azonban többnyire külön jelöltet indítottak, arról pedig kongresszusi határozat született, hogy a jelenlegi parlamenti pártokkal kizárt bármiféle együttműködés. Saját miniszterelnök-jelöltet is választottak Szél Bernadett személyében. A kormánynak kínos ügyek napirenden tartásával, volt szocialista képviselők befogadásával az LMP a bizonytalanokon túl a volt szocialista szavazókra is ráhajtott: támogatottságuk az év eleji 3-ról 5 százalék környékére nőtt. A következő hónapokban ez akár változhat is, hiszen a kommunikációval eddig többnyire hadilábon álló párt az idén leigazolta azt a Ron Werbert, aki az MSZP 2002-es – kemény és sikeres – kampányát vezényelte. A nyilvános információk alapján Werber hónapokig dolgozhatott szerződés nélkül az átláthatóságot amúgy fontosnak tartó LMP-nek. Kérdés ez esetben, miből fizették a tanácsadó minden bizonnyal borsos díjazását: Ungár Péter, a párt milliárdos elnökségi tagja a Narancsnak korábban tagadta, hogy komoly összegekkel segítette volna ki pártját.
Az LMP politikusai az idén feltártak egy sor korrupciógyanús ügyet, feljelentésekkel és közérdekű dokumentumok kikérésével próbáltak eredményeket elérni. Noha a feljelentéseket az ügyészség többnyire elutasítja (ezen manapság aligha lepődik meg bárki is), a minden kérdésre sorosozással válaszoló miniszterek vagy a kellemetlen témák miatt az önmagukat feloszlató parlamenti bizottságok reakciói önmagukban is leleplező erejűek.
Hadházy Ákos közreműködésével derültek ki egyebek mellett a mentőszolgálat milliárdos közbeszerzéseinek visszásságai, Farkas Flórián és a Híd a munka világába program körüli milliárdos csalási ügy részletei, vagy éppenséggel az, hogy Simonka György saját magára költött uniós támogatásokat. Az LMP munkája nyomán lett nyilvános, hogy a moszkvai magyar nagykövetségen több ezer schengeni vízumot adtak ki bármiféle átvilágítás nélkül, hogy az állami Magyar Villamos Művek 2,2 milliárdot költött a kormánymédiánál, vagy hogy a Klebelsberg Központ 900 millióért vett használhatatlan szoftvereket. Ungár tette közzé, hogy Semjén Zsolt titokban tárgyalt az iráni–magyar kapcsolatokról, az MSZP-ből igazolt Demeter Márta pedig a letelepedési kötvényekről, valamint Gaith Pharaon és a Naffa család magyarországi kapcsolatairól derített ki fontos részleteket. Így vált nyilvánossá például, hogy a nemzetközi körözés alatt álló Pharaon, valamint Zaid Naffa is magyar állampolgárságért folyamodott, és ezt a kormány is támogatta; csakhogy Naffa megbukott a nemzetbiztonsági átvilágításon. Az LMP 23 ezer aláírást gyűjtött a Momentum NOlimpia-kampányában, és maguk is több népszavazást kezdeményeztek (például a Városliget vagy Paks 2 ügyében), de próbálkozásaikat a NER-hű választási szervek elkaszálták. Az Alkotmánybírósághoz fordultak a lex CEU és a civiltörvény ügyében, képviselőik pedig többször akcióztak a parlamentben.
Viszont az idén elhagyta a pártot a vidékiek és a mezőgazdaságból élők ügyét felkarolni szándékozó Sallai Róbert Benedek, valamint a 9. kerületi visszaélések feltárásán sokat dolgozó Jancsó Andrea is.
DK Politikai szempontból értékelhető cselekedete ebben az évben nemigen volt a Demokratikus Koalíciónak. A DK gyakorlatilag továbbra is a Gyurcsány Ferenc pártelnök ambícióit kiszolgáló pártként jelenik meg. Ez sem lebecsülendő azonban, mert stabilan 5 százalék körül mozgó támogatottságával tényező maradt a baloldalinak nevezett térfélen. Gyurcsány személye alapvetően határozza meg a többi párt viszonyát egy esetleges ellenzéki összefogáshoz, és mint láttuk, Botka bukásának is az volt az egyik oka, hogy kizárta az együttműködést vele.
A volt miniszterelnök az év elején még teljes összefogást szeretett volna közös listával és választókörzetenként egy jelölttel, később már csak koordinált indulásról beszéltek a DK-ban. Botka ideje alatt értelemszerűen szüneteltek az MSZP és a DK közötti egyeztetések, majd októberben újra tárgyalóasztalhoz ültek a felek. Botka távozását Gyurcsány úgy kommentálta, hogy „korábban is azt gondoltam, hogy az MSZP közelébe kerülünk... Ma pedig már azt sem zárom ki, hogy megelőzzük az MSZP-t”. Legkésőbb tehát október óta Gyurcsány is úgy gondolja, hogy az MSZP a teljes összeomlás szélén áll, így nem érdemes szorosabban együttműködnie volt pártjával, elég megvárni, míg az MSZP szavazói párt nélkül maradnak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a két párt máig nem tudott megegyezni egymással 2018-ról, érvényes választási megállapodása csak a négy évvel ezelőtt még Bajnai Gordont támogató Szolidaritással van a DK-nak.
Gyurcsány pártja tavasszal országjárásba kezdett, állításuk szerint több mint 200 helyszínen több tízezer emberrel találkoztak a párt vezetői. Az országjárás azonban, ahogyan az őszi, Orbán vagy Európa elnevezésű kampány is, jobbára láthatatlan maradt. Egyedül az váltott ki visszhangot, amikor Gyurcsány bejelentette, hogy megvonná a határon túliak szavazati jogát, és ennek érdekében aláírásgyűjtést indít. A többi ellenzéki párt nem támogatja az ötletet.
A párt október elején jelentette be, hogy a kampány idejére leszerződtek a Smoot Tewes Group nevű amerikai tanácsadó céggel, amelyet Obama kampánycsapatának a tagjai alapítottak. Ezenkívül a DK többnyire akkor kerül be a hírekbe, amikor elnökük valami nagyot mond. Gyurcsány az évértékelőjében beteg embernek és bűnözőnek nevezte Orbán Viktort, máskor meg Matolcsy György „egyenes tekintetével” viccelődött. A volt miniszterelnök több hónapon keresztül tartotta lázban a sajtót egy összeesküvés-elméletbe hajló történettel Orbán állítólagos titkos svájci bankszámlájáról, ám eddig semmiféle dokumentummal nem tudta alátámasztani állítását.
Említésre méltó, hogy a taopénzek nyilvánosságáért a DK által még tavaly indított perekben ítéletet hozott a bíróság: a tao közvetett állami támogatás, tehát közpénznek minősül. A kluboknak (köztük a Felcsútnak, a Mezőkövesdnek vagy a Fradinak) ki kell adniuk, mire költötték ezeket a pénzeket.
Párbeszéd Négy év alatt a Párbeszéd nem tudott stabil támogatottságú szervezetté válni, néhány látványos akción és pár ismert politikusán túl alig tud felmutatni valamit. Ennek ellenére az év végére Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke lett az MSZP miniszterelnök-jelöltje. A zuglói polgármesteren kívül a párt másik társelnöke, Szabó Tímea vétette magát észre parlamenti munkájával, Jávor Benedek Brüsszelben végez itthonról kevésbé látványos, de annál fontosabb munkát. A párt érdemi tevékenysége az idén nagyjából ki is merült ennyiben, még Szabó Rebeka is szinte eltűnt a nyilvánosság elől.
Karácsony súlyos kompromisszumok árán tudja csak irányítani Zuglót, ám az mindenképp sikernek tekinthető, hogy a tavaszi időközi önkormányzati választáson a baloldal közös jelöltje nyert. A politikus lapunknak korábban úgy nyilatkozott, feltétlenül Zugló polgármestere szeretne maradni, nincsenek országos ambíciói. Ehhez képest tavasszal az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikus, Karácsony lett a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, később pedig beállt Botka László támogatói közé. Botka visszalépése után az Együtt-tel kötött szövetséget a Párbeszéd, melynek célja az új pólushoz sorolt pártok (rajtuk kívül az LMP és a Momentum) közös listára terelése, a többi párttal pedig a koordinált indulás lett volna. Pár hét elteltével azonban Karácsony felajánlkozott az MSZP-nek. Az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként Karácsony a teljes ellenzéki összefogás szükségességéről beszél, ami aligha valósul meg, hiszen például az MSZP-vel születő megegyezés hírére Szigetvári Viktor, az Együtt választmányi elnöke élő televíziós adásban közölte, hogy megszakítják az együttműködést a Párbeszéddel. A szocialisták segítségével viszont biztosítva van legalább annyi, hogy az 1 százalékot néha elérő Párbeszéd néhány politikusa bejusson a parlamentbe, Karácsony pedig vidéken is növelheti ismertségét.
Szabó Tímea, a Párbeszéd másik társelnöke parlamenti akcióival és kérdéseivel tűnt fel leginkább, például ennek köszönhetően derült ki, hogy hányan juthattak csalással magyar útlevélhez, amióta egyszerűsített eljárásban megszerezhető az állampolgárság.
Fontos kiemelni Jávor Benedek európai parlamenti munkáját: az ő fellépése nyomán indult el több OLAF-vizsgálat korrupciós ügyekben, és kiállt a civilekért és a CEU-ért is Brüsszelben. Paks 2 ügyében Jávor derített ki részleteket a magyar–orosz megállapodásról, vagy arról, hogy milyen lobbitevékenység nyomán találta mégis szabályosnak az Európai Bizottság a beruházás állami támogatását, s mely Fidesz-közeli cégek jártak jól már most a leendő atomerőművel.
A Párbeszéd is kezdeményezett népszavazást Paks 2 és (az Együtt-tel közösen) a római-parti mobilgát építésének leállításáért, de besegítettek az olimpia elleni aláírásgyűjtésbe is. Alkotmányírósághoz fordultak a lex CEU miatt, aktivistáik pedig tavasszal a Karmelita kolostorhoz láncolták magukat, hogy így tiltakozzanak a fél kormány Várba költözése ellen.
Együtt Bajnai Gordon távozása után az Együtt nem talált magára. A Rogán Antalhoz köthető korrupciógyanús ügyek feltárásáért sokat küzdő Juhász Péter lett a párt elnöke, ám az idén neki sem jött össze újabb nagy dobás, a Rogán érintettségével zajló perek csendben csordogálnak.
Pártelnökké választása után Juhász lemondott V. kerületi képviselői posztjáról, hogy minden erejét az általa új pólusnak nevezett formáció létrehozására fordítsa. Ez sem sikerült eddig: nemcsak a Momentum és az LMP mondott nemet, de a Párbeszéd is a szocialistáknál keresi a boldogulását. Az 1 százalékos párt abban bízhat, hogy sikerül megegyeznie a többiekkel valamilyen koordinált indulásban, és így néhány képviselője bejuthat az Országgyűlésbe.
A szövetségkeresés mellett Juhásznak akkor sikerült felhívnia magára a figyelmet, amikor híveivel (Putyin látogatása idején vagy március 15-én) kifütyülte Orbánt – 2017 Magyarországán már ez is komoly ellenzéki tett. Ezenkívül az Együtt több plakátletépő akciót hirdetett a kormány sorosozós, nemzeti konzultációs „gyűlöletkampánya” ellen, és látványos tettük volt, amikor bemutatták a Római-partra tervezett mobilgát egy életnagyságú elemét.
Baranyi Krisztinát, a párt IX. kerületi képviselőjét a fideszes többségű képviselő-testület visszahívta a városfejlesztési és környezetvédelmi bizottságból, mert segített feltárni a visszaéléseket az önkormányzati lakásokkal, illetve az Illatos úti és a ráckevei-Duna-ági környezetszennyezést. Szelényi Zsuzsa, az Együtt parlamenti képviselője viszont otthagyta a pártot, mondván, nem tud azonosulni a párt Juhász-féle akcionista, botrányszagú megnyilvánulásaival.
(A Jobbik helyzetével előző lapszámunkban részletesen foglalkoztunk a Törvény a múltból c. cikkünk keretes anyagában, lásd: Vona Gábor dilemmái).
