Nyár végi szórakozásként folytatásos kémregény olvasható a magyarországi és a romániai sajtóban. Lapzártánkig a történet tények helyett feltételezésekre épül - és a kémtevékenység tárgyául megjelölt események remélhetőleg nem igazak.
A parlament nemzetbiztonsági bizottsága májusban, a polgári titkosszolgálatok éves beszámolójakor szerzett tudomást arról, hogy műveleti tevékenység folyt a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) egyik munkatársa ellen (lapinformációk szerint a témát Demeter Ervin fideszes képviselő vetette fel saját értesülései alapján). Ennek során lehallgatták az illető telefonját, és a lehallgatásban "mentelmi joggal bíró személy" is érintett. Múlt héten aztán a Magyar Nemzet robbantott, mondván, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) tavaly "kiszorított" az országból egy házaspárt, mivel a titkosszolgálat gyanúja szerint Sz. I. és férje a román hírszerzésnek dolgozott. A sajtó rögvest azonosította a házaspárt: Szatmári Ildikót, aki korábban az oktatási tárcánál, majd a HTMH-ban dolgozott, valamint Szatmári Tibort, az RMDSZ budapesti irodájának volt vezetőjét. Az érdeklődés fenntartását segíti, hogy a jobboldali napilap szerint a hölgy
intim kapcsolatot
ápolt a hivatal beosztásából időközben távozott vezetőjével, valamint a jelenlegi kormány egy volt és egy ma is hivatalban lévő miniszterével. Szatmáriék, Bálint-Pataki József volt HTMH-vezető, valamint az állítólagos liezonok időközben szintén megnevezett férfi tagjai - Magyar Bálint és Hiller István - az egész históriát cáfolják; Szatmári Tibor sajtónyilatkozataiban jogi lépéseket helyezett kilátásba.
A bizonyítékok nélküli történetet innentől kezdve az "úgy tudjuk" és az "információink szerint" kezdetű állítások, valamint titokzatos e-mailek görgették-görgetik tovább. A hvg.hu a fergeteges partiba bevette "az egyik nagy párt" szóvivőjét is, és rámutatott a feltételezésre, miszerint a pár csak a román titkosszolgálat szervezésében kötött házasságot, és eleve meghatározott céllal jött Budapestre. A Magyar Hírlap tudni vélte, hogy a lehallgatási jegyzőkönyvekben a kémkedés gyanújába kevert nő Mucuskám megszólítással illeti a magas rangú politikust, a Cotidianul román napilap kétoldalas jegyzőkönyvet tett közzé, mely Magyar Bálint és egy Lorin fedőnevű nő telefonbeszélgetéséről tudósítana - igaz, a dokumentum dátumozásában és azonosítóiban némi zavar mutatkozik, és a lap maga sincs meggyőződve a hitelességéről. Az ügyben talán legjobban informált Hírszerző internetes portál értesülései szerint a házaspár nagy befolyásra tett szert ugyan a magyar kormány határon túli politikájával és támogatásainak elosztásával kapcsolatban, de hatalmukat nem a román állam, hanem Markó Béla és az RMDSZ érdekében használták.
Akár igaz a kémhistória, akár nem, abban a legtöbb hazai és romániai médium egyetért, hogy a kiszivárogtatás (vagy hazugság) leginkább az RMDSZ és a Fidesz újsütetű közeledésében ellenérdekelt félnek, azaz a romániai magyar kisebbség jobboldali radikális csoportjának és magyarországi cimboráiknak állhatott az érdekében. A kémkedés valóságtartalmáról érdemi információkkal kizárólag a titkosszolgálatok rendelkezhetnek, de ők természetesen - államtitkokról lévén szó - hallgatnak. Annyi azért bebizonyosodott, hogy az országból való kiszorítással ellentétben a házaspár Magyarországon él, Szatmári Ildikó magyar állampolgár, férje pedig letelepedési engedélyt kapott - tehát átestek nemzetbiztonsági átvilágításon, amire az a riposzt, hogy eközben buktak le. (Közben a "kiszorítás" interpretációja is finomodott: nem az országból, hanem csak azokból a pozíciókból "szorították ki" a házaspárt, ahol fontos információkhoz juthatnának.)
A folyamat, amelyben államtitkok kerülnek a sajtóhoz (az is annak számít, ha nem igazolódik be a kémvád), önmagában is érdekes (lásd a keretes írást), de az ügyet tálaló Magyar Nemzet egy ideig azzal is adós maradt, hogy mégis milyen adatokat tulajdonítottak volna el a hírbe hozott személyek. Aztán kiderült: a román hatóságok által magyar költségvetési támogatásokból megvásárolt javak kapcsán indított perekben kerültek volna elő csak Magyarországról beszerezhető iratok, valamint kijutott Romániába és Ukrajnába az összes magyarigazolvány-tulajdonos személyi adata. Az előbbire a lap újságírója a Transindex erdélyi portálnak két példát is említett: a Sapientia Egyetem csíkszeredai karának helyet adó épület perében nem nyilvános kuratóriumi ülések jegyzőkönyvei bukkantak föl, máskor pedig a vámhatóság emberei kopogtattak be a székelyudvarhelyi regionális tévéstúdióhoz egy magyar közalapítvány fejlécét viselő levéltári ívvel. A "peres" állításokat egyelőre semmi nem támasztja alá; a másik kijelentésnek pedig, úgy tűnik, nincsen semmi alapja.
A magyarigazolványok kiadásáról a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala dönt, az igazolványok tulajdonosainak személyes adatait tartalmazó adatbázist is a hivatal központi szerverén tárolják. Bár az igazolványokkal kapcsolatban ritkán merül föl, a mögöttük álló, a kérelmezéskor szolgáltatott információk egyfajta
etnikai regiszterként
is működnek, ami régiónk történelmét ismerve nem tűnik megnyugtatónak. Mint azt a hivatal magyarigazolványok és internetes közigazgatási szolgáltatások részlegének főosztályvezetőjétől megtudtuk, onnan nem kerültek ki adatok, és nem is folyik ilyen gyanúval vizsgálat. Vadászi Tiborné érdeklődésünkre elmondta: az adatokhoz való hozzáférésben az egyes szervek feladatainak megfelelően különböző jogosultsági szintek vannak. E szerint például a külképviseletek dolgozói azon személyek adatait láthatják, akik hozzájuk adták be a kérelmüket, az egyes megyei közigazgatási hivatalok pedig azokéit, akik náluk vették át az elkészült igazolványokat. Teljes hozzáférése kizárólag a központi nyilvántartó hivatal mintegy húsz dolgozójának van, akik feladatuk szerint lekérdezhetik, módosíthatják a listákat. Az adatbázis lemásolására amúgy nekik sem lenne lehetőségük, egyrészt mert ez betörésként jelentkezne az informatikai rendszer (szintén belsős) üzemeltetőjénél, másrészt a nagyméretű állomány a munkaállomásokon nem kezelhető. A hivatal főosztályvezetője egyébként megjegyezte: a sajtó által hírbe hozott személy egykori munkahelye, a HTMH is kérhet adatszolgáltatást a nyilvántartótól, azonban kizárólag célhoz kötötten, jogszabályban meghatározott feladatai végrehajtása érdekében.
"A Magyar Nemzet nem értett meg, vagy rosszul idézett. Én ugyanis nem azt mondtam, hogy az ellenzéki napilap a Magyar Nemzetért, hanem a magyar nemzetért felelős" - mondta a Narancsnak Tóth Károly, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szocialista alelnöke a sajtóban kirobbant állítólagos kémügyre utalva, amelyről elsőként a jobboldali napilap adott hírt.
Tóth Károly ismertetése szerint a nemzetbiztonsági bizottság minden évben kétszer hallgatja meg a szolgálatok beszámolóját: fél év táján és az év végén. Most májusban is ez történt, amikor a szokásoknak megfelelően széles körű tájékoztatást kaptak. Ebben szerepeltek a kémelhárítással kapcsolatos operatív feladatokról szóló beszámolók is; s ekkor elhangzott, hogy volt olyan ország, amely aktivizálni próbálta magyarországi hírszerzési tevékenységét, de ezt sikeresen elhárították. Kérdésünkre a bizottság alelnöke elmondta: nem emlékszik pontosan, hogy bármely ország neve elhangzott volna. Megjegyezte viszont: az ülésen többen érdeklődtek a részletek felől, míg az egyik képviselőtársuk "nagyon konkrét kérdések sokaságát tette fel".
Tóth Károly lapunknak elmondta, hogy a nemzetbiztonsági bizottság akkor jogosult konkrét ügyben a részletekről érdeklődni, ha a szolgálatok bármelyikénél valamilyen jogellenes cselekmény történik. De erről ebben az esetben szó sem volt. "Normális dolog, ha egy idegen ország titkosszolgálata Magyarországon aktivizálódni kezd, és az is normális, ha ezt a magyar kémelhárítás semlegesíti. Az azonban eredményes munka után nem feladatuk a magyar szolgálatoknak, hogy mindezt nyilvánosságra hozzák" - szögezte le. Véleménye szerint a magyar titkosszolgálatoknak az is a felelősségük, hogy ilyesmi ne kerülhessen a lapok címoldalára.
"Ha egy országban nem tudunk vigyázni a titkokra, akkor a rém- és kémtörténetek keverednek a valósággal, ami roppant szerencsétlen. Ám ennek bekövetkeztéhez alapinformációknak kell kikerülni a szolgálatoktól. Ez esetünkben megtörtént" - mondta a bizottsági alelnök. Tóth Károly szükségesnek tartja, hogy a magyar szolgálatok kiderítsék, hol szivárog a rendszer. Vélekedése szerint vagy egy "magányos harcos" ad ki információkat, vagy elképzelhető, hogy direkt szándékosság nélkül valahol egyszerűen "szivárog a rendszer".
"Mindkettő káros. A szolgálatok feladata, hogy mindennek a végére járjon. Ehhez elengedhetetlen egy szigorú belső ellenőrzés vagy egy belső vizsgálat" - mondta a Magyar Narancsnak Tóth Károly, aki a legendává folklorizálódott "rém-kémügy" állítólagos konkrétumairól és lehetséges szereplőiről nem kívánt semmit mondani.
Bod Tamás
