Schmidt Mária 12 milliárdból emlékezhet a rendszerváltásra

  • narancs.hu
  • 2019. március 14.

Belpol

Vajon Dózsa Lászlónak milyen szerepet szán a Terror Háza vezetője?

Schmidt Mária annyi mindenre (1956, első világháború) emlékezett és emlékeztetett már állami pénzből, nem csoda hát, hogy Orbán Viktor megbízásából a Terror Háza főigazgatója fogja levezényelni a rendszerváltás 30. évfordulójának emlékévét is - szúrta ki a hvg.hu a Magyar Közlönyben.

false

 

Fotó: MTI

A friss kormányhatározat szerint március 15-től Schmidt szervezi a „30 éve szabadon” emlékévet, vagyis "az 1989-90-es rendszerváltoztatás 30. évfordulójával kapcsolatos megemlékezéseket, rendezvényeket, ismeretterjesztő programokat, illetve az ezekhez előirányzott közpénzek felhasználásával kapcsolatos döntés-előkészítő tevékenységet".

Schmidt Máriának lesz miből népnevelnie: az emlékévre bőkezű kormányunk 12 milliárd forintot ad.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.