Magyar Narancs: Miért mondott le önként az Észak-Kelet Pest és Nógrád Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulás elnöki posztjáról?
Gémesi György: November 5-én több olyan polgármester is feltűnt a társulás közgyűlésén, aki életében először jelent meg ott. Mások ugyan nem jöttek el, de küldtek maguk helyett alpolgármestert. Helyben elő is terjesztettek két javaslatot: a visszahívásomat és az új elnök megválasztását. Egyértelmű volt, hogy nem a 350 ezer ember számára végzett szolgáltatás, nem a 400 embert foglalkoztató Zöld Híd Nonprofit Kft. helyzete a kulcskérdés, a napnál is világosabb volt, hogy a szálakat a Fidesz pártközpontjából mozgatják. Rólam, egy nem kormánypárti polgármester levadászásáról szólt a dolog, a bűnbakkeresésről. A közgyűlés egy jól előkészített politikai akció lezárása lett volna. Nem akartam belemenni ebbe a játékba, ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy a jogszabályoknak megfelelően történjen a változás.
MN: Megüzenték, hogy mennie kell?
GGY: Igen, például a Magyar Időkön keresztül. De nem is ez a lényeg. A Zöld Híd körüli gondok a hazai szemétszállítás problémáit sűrítik magukba, jól illusztrálják, mi várható az egész országban. Tudni kell, hogy ez a társulás – amely 116 település polgármesteréből áll – alapította a hulladékgazdálkodással foglalkozó Zöld Híd Kft.-t, a tulajdonosok érdekeit az elnök képviseli egy személyben a cégnél. És én nem hagytam szó nélkül a problémákat. Májusban jeleztük, nincs elég jármű, komoly gondokat okoz az amortizáció. A régió polgármesterei, országgyűlési képviselői, de a kormány is tudott a problémákról. Meghívtuk őket egy tájékoztatóra, de az országgyűlési képviselők közül egyedül Rétvári Bence küldte el a kabinetfőnökét. Vécsey László például egy sajtóorgánumban magát a meghívót is letagadta, de amikor bizonyítottuk, hogy megkapta, már nem reagált. Folyamatos jelzéseket kapott az állami kukaholding, hivatalos nevén az NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. is. A lakosság is szembesült a gondokkal, hiszen a nyáron fel kellett függeszteni a lomtalanítást, a zöld hulladék elszállítását. Ugyan kaptunk egy 130 milliós injekciót, de ez hamar elfogyott. Az idén 3,2 milliárdot kaptunk ugyanarra a feladatra, amire tavaly 4,7 milliárdot. 1,5 milliárd forinttal kevesebből nem lehet elvégezni ugyanazt a munkát, egyértelmű, hogy a cég kivéreztetése zajlott – hiszen a szemétdíjat nem a Zöld Híd, hanem a kukaholding szedi be, az árat sem mi határozzuk meg –, amikor meg beütött a krach, valakivel el akarták vitetni a balhét.
MN: Arról van információja, hogy az ön lelépése után hogyan akarják megoldani a problémákat, mi a céljuk a Zöld Híddal?
GGY: Arról pontos információim vannak, hogy az ellenem folyó akciót Vécsey László, a térség fideszes parlamenti képviselője irányította. A november 5-ei közgyűlés előtt ide Gödöllőre, a Fidesz irodájába hívták össze a polgármesterek egy részét, hogy a felső ukázról tájékoztassák őket. Alá is kellett írniuk, hogy engem ott és akkor le fognak váltani. Majd a közgyűlésen – bár senki nem hívta, nem jelentkezett be – megjelent Vécsey is, aki hátulról „nem, nem” kiáltással befolyásolta a szavazást, mire több polgármester visszahúzta a kezét és nem szavazta meg az eredeti előterjesztést. Ez az ötvenes évekre emlékeztet. Ez megy.
| ||
MN: Nem értem, miért éri meg egy évvel az önkormányzati választás előtt leszedni a társulás éléről Gödöllő polgármesterét, holott – az ő szemszögükből – tökéletes pofozóbábu lehetne: folyamatosan felelőssé tehették volna a szemétügyért.
GGY: Hát ez az, amit tőlük kell megkérdezni. Azt gondolom egyébként, hogy két legyet akartak ütni egy csapással. Bűnbakot találni a szemétügyben, és ellehetetleníteni engem polgármesterként. De ez nem úgy sikerült, ahogy tervezték. Arra számítottak, hogy a kivéreztetés hatására jóval előbb lemondok, de ez nem jött be. Addig nem adtam fel a harcot, amíg a mostani rendszer adta lehetőségek közül ki nem használtam mindent. Elmentem a falig. A hatályos jogszabályok úgy szólnak, hogy baj esetén a katasztrófavédelem intézkedik. Úgy voltam ezzel, ha így szól a törvény, akkor tegyék a dolgukat: három napon keresztül tárgyaltunk is velük, de a negyedik napon mégsem léptek. Sem a negyediken, sem az ötödik napon. Ekkor – október 30-án – összehívtam egy országos sajtótájékoztatót, elmondtam, hogy leállítjuk a hulladékszállítást. Erre este berendelték a Zöld Híd ügyvezetőjét, majd másnap a cég eszközeivel és embereivel, a katasztrófavédelem finanszírozásában és irányításával megindult a szolgáltatás. A belügy államtitkára a nyilvánosság előtt ugyan engem hibáztatott – felmondta a központból megkapott szöveget –, de a lényegen ez nem változtat: a szemét el lett szállítva. Továbbá Gulyás Gergely a kormányinfón beismerte: a katasztrófavédelemnek el kell vinnie a hulladékot, nincs mese. Ahogy lépett a katasztrófavédelem, még a kocsijainkat is elküldték a szervizbe, amire nekünk már végképp nem volt pénzünk. Gödöllőn már a zöldet is viszik. Azaz, a kötelességemet teljesítettem, társulási elnökként és polgármesterként az volt a dolgom, hogy a problémát valahogy megoldjam: a szemetet szállítsák el, a 400 dolgozó megkapja a bérét, a cég ne menjen csődbe. Megoldottam.
MN: Hogyan tovább, mi várható a lemondása után?
GGY: A társulásnak három hete van az új elnököt megválasztani, úgy tudom, hogy a váci polgármestert (a KDNP-s Fördős Attilát – a szerk.) akarják a székbe ültetni. A cégmenedzsment távozni fog, nem akarnak mással dolgozni. Egy biztos: ezek után elég nehéz lesz egy nem kormánypárti polgármester nyakába varrni az egészet. Egyébként a november 5-i közgyűlésen ragaszkodtam egy nemzetközileg auditált könyvvizsgáló felülvizsgálatához, ami folyik, a felügyelőbizottság pedig azt is elismerte, hogy a társulás politikai utasításokat soha nem adott a cégvezetésnek. Tiszta a lelkiismeretem, ráadásul 13 évig ingyen láttam el ezt a feladatot. A katasztrófavédelem majd addig finanszíroz, amíg az állam bácsi elő nem teremti a szükséges forrásokat.
MN: Meddig bírja pénzzel a katasztrófavédelem?
GGY: Nem tudom, milyen keretből – egy biztos, nem a kukaholding költségvetéséből – oldják meg, de a baj nagyobb annál, mint sokan gondolják a kormányban. Október 30-án a kabinet maga is beismerte, hogy az általa felépített rendszer ezer sebből vérzik, hiszen jóváhagytak egy 26,5 milliárdos injekciót a kukaholdingnak, ami a teljes magyarországi hulladékszállítás költsége még erre az évre. Tehát ez is mutatja, nem csak nálunk van baj. Ám ez három hónapra sem lesz elég, hiszen ebből 13 milliárd megy azonnal a fővárosnak, ennyivel tartoznak az FKF-nek. Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének fideszes elnöke szerint 40 milliárd hiányzik a rendszer működtetéséhez évente. Mindezt alátámasztja a november 6-i ombudsmani jelentés is, amely katasztrofális képet fest a hazai hulladékszállításról.
MN: Azt mondta, a Zöld Híd nehézségei jól mutatják, mekkora a baj országosan a rendszerrel. Mi az „ősbűn”?
GGY: Sokan a rezsicsökkentést tartják az eredendő problémának, de ez, mondhatni, apróság. A fő probléma az, hogy alapvetően rossz a konstrukció. Ez egy olyan szolgáltatás, ami regionális szinten működtethető a leghatékonyabban. Ez nem olyan, mint az áramszolgáltatás: valaki a Mavir központjában benyomja a gombot, van áram, majd a polgárok annyit fizetnek, amennyit használtak. A szemétkezelés nem ilyen. Sok minden függ attól, hogyan áll hozzá a polgár: ő viszi ki a kapuja elé, és változó, mennyi van abban a kukában; meg kell tanulnia szelektíven gyűjteni, tudnia kell, mikor, mit visznek. Edukálni kell őket, ehhez pedig szorosabb kapcsolat kell a szolgáltató és a polgár között. Az árban benne kell, hogy legyen a költség, az amortizáció és a rekultiváció. Azon lehet vitatkozni, hogy legyen-e rajta profit vagy inkább nonprofit közszolgáltatás legyen, de az nem lehet kérdés, hogy az amortizáción és a rekultiváción nem lehet spórolni, különben holnap nem lesz mivel és hova elvinni a szemetet. Azért mondom, hogy nem a rezsicsökkentés a „főbűn”, mert a díjstopot 2012-ben vezették be, ami után fokozatosan kivérzett a rendszer. Utána jött egy csomó új teher – például elektronikus útdíj, minimálbér-emelés, lerakási adó –, a 2013-as rezsicsökkentés csak a hab a tortán. Amit szintén meg lehetett volna okosan oldani: az kapjon 15 százalék kedvezményt, aki például otthon komposztál.
MN: Ez azért nem atomfizika, és a kormánynak sem érdeke az összeomlás. Miért nem voltak képesek összerakni rendesen a rendszert?
GGY: Mert politikai döntést hoztak, nem szakmait.
MN: Ez a kettő nem zárja ki egymást, ön is politikus, mégis egy hulladékkezelési társaságot vezetett.
GGY: Azt adták be a miniszterelnöknek, hogy ha országos szintre centralizálják a rendszert, akkor jelentősen csökkennek a költségek, az államnak kevesebbet kell beletennie. 2015 végén behívták a települési szövetségeket a minisztériumba, ahol elmondtuk, hogy ez nem fog működni. Nem az ellenzék kritizált, hiszen abban a csoportban én voltam az egyetlen nem fideszes. Világossá tettük, hogy képtelenség a számlázási rendszert – benne 2,5 millió háztartást – négy hónap alatt átírni. Kértük, adjanak egy évet, majd a polgármesterek segítenek. De nem. Aztán létrehozták a kukaholdingot, odavettek 150 embert nagy bérekkel, aminek a költségeit nekünk kellett volna alulról kitermelni.
MN: A kukaholdingnál – amely az idén össze sem tudta rakni a mérlegét – ki a felelős a káoszért? Weingartner Balázs volt igazgató, akit azóta kimentettek államtitkárnak?
GGY: Weingartner legalább értett hozzá, vele jó is volt a kapcsolat. Ő is látta, nem csak az a probléma, hogy kevés a bevétel; az nagyobb baj, hogy be sem folynak a díjak, hiszen szét lett verve a számlázás. Megpróbálták a társulásunkat rábírni hitel felvételére, de erre én kormánygarancia nélkül nem voltam hajlandó. Tarlós István úgy oldotta meg, hogy beletette az FKF-be a pénzt.
MN: Miért nem korrigáltak menet közben?
GGY: Mert senki nem mer szólni felfele. Egy csomó alvállalkozó nem lett kifizetve, de nem látom, hogy a Parlament előtt tüntetnének. A hatalomnak fontosabb kendőzni a bajt, a kukaholding csődjét. Aztán mégis színt kellett vallani: úgy hallom, a miniszterelnök finoman szólva sem volt nyugodt, amikor meghallotta, hogy bele kell tolni 26,5 milliárdot. Mi lesz akkor, ha megtudja, hogy ez nem elég? Mindenki védi magát, ezért kell egy Gémesi, akire lehet mutogatni.
MN: Most már azt is lehet tudni, hogy nagy kavarások voltak a számlázási rendszer kiépítésénél. A korrupció mekkora szerepet játszott abban, hogy idejutottunk? Közismert, hogy a nápolyi szeméthegyekért például az olasz maffia a felelős.
GGY: Látva ezt a nyírségi ügyet (a díjhátralék országos beszedésére kiírt pályázatot – konzorciumban – egy olyan nagykállói cég nyerte el, amely korábban minimális árbevétellel és négy alkalmazottal rendelkezett – a szerk.), azt mondom, ez is szerepet játszott, bár továbbra is azt gondolom, maga a konstrukció és a korrekcióra való képtelenség a fő probléma. Ilyen értelemben nem állítható párhuzamba a hazai helyzet a nápolyival. Az a szomorú ebben az egészben, hogy kiváló hulladékgazdálkodási szakemberek vannak ebben az országban, de rájuk már nem kíváncsiak a döntéshozók, mindent felülírnak a politikai érdekek. Ugyanez történt a közoktatásban is: már 50 milliárddal kerül többe, mint amikor az önkormányzatok kezében voltak az iskolák, miközben a színvonal csökken.
MN: Meg lehet menteni a kukaholdingot?
GGY: Nem szabad megmenteni, be kell szántani. A szolgáltatás nyújtását, kezelését, irányítását vissza kell adni a regionális szinten tevékenykedő önkormányzati cégeknek, alkalmazni kell „a szennyező fizet” európai uniós irányelvet, be kell tolni az eddig visszatartott pénzt. Vagy bele kell tolni a szükséges pénzt a 80 milliárdnyi termékdíjból, ami például a műanyag palackok árába be van építve. Fel kell pörgetni az újrahasznosítás mögötti ipart. Rendbe lehetne tenni ezt az egészet, de nem hiszem, hogy ez megtörténik, mert nincs korrekció. S mivel marad a káosz, kiszámíthatatlan a rendszer, ne csodálkozzunk, ha néhány éven belül tele lesznek az erdők lommal, sittel, szemeteszsákokkal.
MN: A szemétügyben folytatott csörtében a Fidesz leelempézte. Hogyan áll most az LMP-vel, mert júliusban még arról szóltak a hírek, hogy szakított a párttal.
GGY: Az Új Kezdet és az LMP közti megállapodás értelmében felkerültem a Lehet Más a Politika listájára, nyertem egy mandátumot, amit átengedtem Hohn Krisztinának. De a két szervezet útjai – ahogy azt júliusban bejelentettem – valóban szétváltak.
MN: Hohn mégis maradt az LMP-frakcióban. Nem túl hiteles az az érvelés, hogy ez azért lehetséges, mert a frakció és a párt két különböző entitás. Mindkettő LMP-márkanév alatt fut.
GGY: Eleve úgy szólt a megállapodásunk, hogy Krisztinára a frakcióban nem vonatkoznak a pártdöntések. Szakmai alapon visz szociális, oktatási és önkormányzati ügyeket a közös program alapján. Az a baj, hogy a független országgyűlési képviselők jogosítványai korlátozottak, nagyon ritkán szólalhat fel, ezért döntöttünk úgy, hogy marad a frakcióban.
MN: Van bármi súlya ezeknek a jogosítványoknak a kétharmados úthenger mellett?
GGY: Kriszta nemrég kezdeményezte az örökbefogadás megkönnyítését, ebben partnerre talált Rétvári Bence államtitkárban. Vannak ügyek, amiket képviselni kell, és ilyenkor számít a parlamenti lobbierő.
MN: Vihart kavart, hogy a kormány hajléktalanellenes intézkedései közepette ön is arról beszélt, hogy ne adjanak az emberek ételt az utcán élőknek. Ebben is közös nevezőre kerültek a Fidesszel?
GGY: Bár a politikusok rendszerint azzal szoktak védekezni, hogy kiforgatták a szavaikat, jelen esetben tényleg ez történt. Nem általában a hajléktalanságról, hanem konkrétan három emberről volt szó, akik itt élnek az egyik téren. Nagyon rossz fizikai és pszichikai állapotban vannak, hónapok óta próbálom meggyőzni őket, hogy menjenek be a szállásra. A környéken élőknek is jó lenne, ha beköltöznének, mert a téren végzik el a dolgukat, itt élnek szexuális életet közel az egyik játszótérhez. A kiemelt mondatom a környéken élő lakóknak szólt, hiszen ha mindennap visznek nekik ételt, nehezebb lesz meggyőzni őket, hogy költözzenek be. A kritizált mondat abban a videóban hangzott el, amit a Facebookra forgattam, miután a médiában elhangzott, hogy az új szabályok szerint először eljárás alá vont gödöllői hajléktalan azért nem akart bevonulni a szállóra, mert ott rendszeresek a verekedések. Ez egyszerűen nem igaz, be akartam mutatni, hogy milyenek a körülmények a hajléktalanszállónkon: kétszemélyes szobák vannak, tisztaság, nincsenek balhék. Jó az étel, tudom, többször is velük ebédeltem. S még mielőtt belém kötne a kormánymédia, hogy megeszem a hajléktalanok elől az ételt: kifizettem az árát.
