Sikertelen a fehérvári kórház "privatizációja": Nem üzlet

  • M. László Ferenc
  • 2006. október 5.

Belpol

Érvényes pályázat hiányában a megyei önkormányzat nyakán maradt a székesfehérvári Szent György Kórház üzemeltetése. Jobb híján a közgyűlés kész tárgyalni a városvezetéssel, de nehezen hihető, hogy a két önkormányzat elő tudná teremteni a fejlesztésekhez szükséges milliárdokat. A botrányokkal, feljelentésekkel, perekkel tarkított történetben jelentős fordulatot hozhat a megyei Fidesz-győzelem.
Érvényes pályázat hiányában a megyei önkormányzat nyakán maradt a székesfehérvári Szent György Kórház üzemeltetése. Jobb híján a közgyűlés kész tárgyalni a városvezetéssel, de nehezen hihető, hogy a két önkormányzat elő tudná teremteni a fejlesztésekhez szükséges milliárdokat. A botrányokkal, feljelentésekkel, perekkel tarkított történetben jelentős fordulatot hozhat a megyei Fidesz-győzelem.

Igaznak bizonyult Székesfehérváron a legnagyobb ellenzéki párt mostanság hangoztatott szlogenje: az egészségügy nem üzlet. Legalábbis abban az értelemben, hogy egyetlen komoly cég sem látott fantáziát a Szent György Kórház üzemeltetésének 25 éves átvételében. A szeptember 21-re kitűzött határidőig befutott ajánlatokat megdöbbentő amatörizmussal állították öszsze, az ajánlattevők a közbeszerzési eljárás elemi szabályait is figyelmen kívül hagyták, miközben vállalhatatlan ígéretekkel próbálták elkápráztatni a megyei közgyűlés képviselőit.

A kórház gazdálkodásának átszervezése 2004 óta állandó vita tárgya Fejér megyében és Székesfehérváron. Számtalan elképzelés látott napvilágot,

hogyan lehetne a fejlesztésekhez

szükséges pénzeket előteremteni, de csak idén június 29-én döntött úgy a szocialisták uralta megyei közgyűlés, hogy az ingatlanok tulajdonjogának megőrzése mellett az üzemeltetést magáncégnek adja ki. A legnagyobb vidéki kórházkomplexumról lévén szó, a folyamatot jelentős érdeklődés kísérte. A "privatizáció" hívei és ellenfelei egyaránt úgy tartották, hogy a Szent György lesz az egészségügyi magánosítás állatorvosi lova, a kormányoldal a sikerben, az ellenzék a bukásban reménykedett, hogy aztán ország-világ előtt bizonygathassák: nekik volt igazuk.

A rendszerváltás óta a megyei fenntartású kórházban két jelentősebb beruházás történt, mindkét esetben a központi költségvetés állta a számla jelentős részét. A második után, 2003-ban már világosan lehetett látni, hogy az egyre nagyobb deficittel küszködő központi és önkormányzati büdzséből nem várható több fejlesztési pénz, márpedig számos osztályon a nyolcvanas évekre jellemző körülmények közepette zajlik a gyógyítás. Bár a kormányzat és a székesfehérvári önkormányzat is ígért támogatást, ebből mostanáig egy forint sem érkezett meg. Ezért a kórház vezetősége tavaly márciusban átvilágíttatta az intézményt, majd 2005 őszén három megoldási javaslatot tárt a megyei önkormányzat elé. Az egyik a kórház üzemeltetésének kiadása volt.

Szabó Gábor, a megyei közgyűlés leköszönő elnöke a Narancsnak azt mondta, valótlanok azok az ellenzéki vádak, melyek szerint a szocialisták első perctől az üzemeltetés kiadását tervezték. Először csak megszorításokat terveztek, abban reménykedtek, hogy a gazdálkodás racionalizálása révén jelentős megtakarításokat lehet elérni. Csakhogy a vizsgálat során rájöttek, hogy ez osztályösszevonásokat, létszámcsökkentést vonna magával, ráadásul a stabilizáció csak átmeneti lenne, később újabb pénzzavarba kerülne az intézmény. Ezt követően a megye vezetői a kiszervezések lehetőségét latolgatták, de hamar rájöttek, hogy az egészségügyi bizniszben utazó cégek kimazsoláznák a jobb, korábban állami pénzből fejlesztett osztályokat, a ráfizetéses szolgáltatások viszont a megye nyakán maradtak volna. "Közben folyamatos a belső eladósodás, az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) visszamenőlegesen fizet, jelentős az amortizáció, és a nélkülözhetetlenné vált fejlesztésekről még csak nem is beszéltünk" - hangsúlyozta Szabó.

A megyei vezetés úgy számolt, hogy az elkövetkező tíz évben

5-6 milliárd forintot

kellene beruházni: csak a minimális eszközfejlesztés, az infrastruktúra korszerűsítése legkevesebb egymilliárdot igényelne, ennek elmaradása pedig 2007-ben kiváltaná az ÁNTSZ haragját. Márpedig az idei központi megszorítások 150-300 milliós hiányt eredményezhetnek, sőt azt rebesgetik, hogy 2007-ben 400 millióval kevesebb jut az intézménynek. "Ezek fényében nem tehettünk mást, július 28-án kiírtuk a teljes üzemeltetésre a közbeszerzési eljárást" - magyarázta a döntés okait a közgyűlés elnöke.

Míg az esélylatolgatás viszonylagos csendben zajlott, a nyár folyamán már kirobbant a háború a helyi MSZP és a Fidesz között. A megyei Fidesz-frakció mögé felsorakozott a városházi ellenzék is, olyan nagyágyúk szólaltak meg a székesfehérvári közgyűlésben, mint Gógl Árpád vagy Cser-Palkovics András. Információink szerint a tiltakozást a háttérből részben Balsay István, Fehérvár korábbi polgármestere szervezte. A megyei frakcióvezető, a közgyűlés egyik alelnöke - megbízatása a megyére korábban jellemző, az országban szokatlan szocialista-fideszes együttműködés bizonyítéka -, Fertő László egy ideig még arról győzködte a képviselőit, vágjanak bele a "privatizációba" - végül kilépett a Fideszből. Fertő lapunknak azt mondta, képtelen volt felvállalni a pártközpontból érkezett utasítást, hiszen az semmibe veszi a kórház érdekeit. Végül a döntést az alelnök is megszavazta, de úgy látta helyesnek, hogy a kórházról a lakosság döntsön, ezért megyei népszavazást sürgetett - eredménytelenül. Erre mondták azt korábbi párttársai: a nép már szavazott a kórház-privatizációról 2004. december 5-én.

A fideszesek szerint feltűnően sok furcsaság lengi körül a pályázatot, biztosak benne, hogy valami suskus van a háttérben. Többen úgy vélik, a szocik már előre kinézték azt a céget, amelynek át szerették volna játszani a kórház üzemeltetését - igaz, bizonyítékkal egyikük sem tudott szolgálni. Az egyik névtelenséget kérő képviselőjük a Narancsnak megnevezte az állítólagos szocialista "közeli" kft.-t; fura módon azt a vállalkozást, amely a legsiralmasabb pályázatot adta be. "Mindenesetre zavaró a nagy sietség, ugyanis még a jelenlegi ciklusban, szeptember 28-ig le akarták zavarni a pályázatot" - mondta Lengyel Zoltán, a Fidesz megyei frakcióvezetője. Szabó Gábor ezt azzal magyarázza, hogy az országos választási kampány idején nem akartak politikai ügyet kreálni a dologból, illetve abban reménykedtek, hogy az új kormány új egészségpolitikát hoz, azaz új források nyílnak meg. Persze a Fidesz is ijesztgetett, a nyári vita során többször jelezték: ha a közgyűlés összetétele október 1. után a javukra változik, a pályázatból nem lesz semmi. Még az is felmerült, hogy a megye vezetésének átvétele után nem írják alá a szerződést a győztes céggel.

Kétségtelen tény: a kórház hatalmas érték. Több mint 2700 dolgozójával csaknem 270 ezer lakosnak kínál egészségügyi szolgáltatásokat, ami a megye lakosságának több mint a fele. Ezenfelül a Szent György több területen (hematológia, gasztroenterológia, az újszülöttek intenzív ellátása) regionális feladatokat lát el, a kapacitás pedig fejlesztésekkel tovább bővíthető. A közbeszerzés értéke a törvény előírásai szerint számolva 56 milliárd forintot tesz ki - ez az átengedett egyhavi OEP-finanszírozás negyvennyolcszorosa, azaz 48 milliárd forint, ehhez jön még a minimumfeltételek biztosításához szükséges, 2 milliárd forintra becsült érték, továbbá a 10 éven belül megvalósítandó elvárt fejlesztések értéke, ami újabb 4 milliárd. Ez a megyei önkormányzat költségvetésének a fele. Ettől függetlenül továbbra is kérdéses, kinek érné meg és miért úgy venni át az üzemeltetést, hogy az ingatlanportfólió továbbra is a megyénél marad. Helyi forrásaink szerint csak így éri meg, hiszen az ingatlanállomány megvásárlása akkora tőke bevonását igényelné, amit még egy multi is nehezen tudna kipengetni - jelen esetben viszont úgy kerülhettek volna át valamely cég használatába (üzemeltetésébe), hogy egy forintot sem fizettek volna. "Mivel a pályázat lehetővé tesz egy 25 százalékos elbocsátást, el tudok képzelni egy olyan verziót, hogy a kórházat átvevő cég leépít, átszervez, majd felszabadít néhány nagy értékű ingatlant, ahol egy jól menő, fizetős szolgáltatást indít. Erre pompás lehetőséget kínál például a Szent Györgyhöz tartozó csákvári Esterházy-kastély" - próbálta megfejteni a "privatizáció" rejtélyét az egyik fideszes forrásunk.

Időközben Balsay István tizennégy pontba foglalt törvényességi kifogást emelt a megyei Közigazgatási Hivatalnál. Beadványát négy pont kivételével elutasították. Többek között sérelmezte, hogy a pályázat szerint 25 évre adták volna ki az üzemeltetést, holott az önkormányzati vagyonrendelet maximum 20 évet tesz lehetővé, amit a hivatal is szabálytalannak tekintett. "Nagy dolog, a szerződés előtt változtattunk volna a vagyonrendeleten" - zárta rövidre a kérdést Fertő. Lengyel Zoltán augusztus 24-én levélben fordult a helyi sajtóhoz, melyben soron kívüli közgyűlés összehívását kérte. Ezt állítólag átfaxolta a megyei önkormányzat hivatalába is, de a dokumentumnak nyoma veszett, és csak hetekkel később ismételte meg a kérést. A szükséges számú képviselői aláírást is nehezen szerezte meg.

A legmeglepőbb

fordulatot Warvasovszky Tihamér székesfehérvári polgármester szeptember 7-i döntése hozta, ugyanis rendkívüli városi közgyűlést hívott össze, ahol egyetlen napirendi pontként a Szent György ügyét tárgyalták. Arra kérték a megyei vezetést, állítsa le a pályázatot, mert a város átvenné a kórház üzemeltetését, igaz, igényt formált az ingatlanvagyonra is. A szocialista polgármester kezdeményezését a Narancsnak több megyei MSZP-s politikus is blöffnek nevezte, mondván, Warvasovszkynak kényelmetlen volt, hogy a pártja pont a választási szezonban akarta privatizálni a kórházat, miközben a Szent György pácienseinek 40 százaléka a városi lakosság köréből kerül ki.

A fideszesek szerint más állhatott a háttérben. Dorkota Lajos, a Fidesz megyei választmányának elnöke azt dörgölte ellenfelei orra alá, hogy a szocialisták a vesztüket érzik a megyében, és azért akarják átjátszani Warvasovszkynak a kórházat, hogy aztán a városházáról privatizálhassák. Feltűnt a színen Cser Ágnes is, az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke, aki jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és csalás gyanúja miatt szeptember 8-án - a Balsay-féle kifogásokkal több pontban egyező - feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a kórház tervezett magánkézbe adása miatt.

Végül Szabó Gábor szeptember 20-ra - egy nappal a határidő lejárta előtt - összehívta a megyei közgyűlést, de a szocialisták, visszaadva az ellenzék nyári húzását, nem vettek részt az ülésen, így a csonka tanácskozás határozatképtelen volt. A pályázatok beérkezése után villámgyors egyeztetés kezdődött a kórház vezetőségével, a közalkalmazotti tanáccsal, a szakszervezetekkel és az Egészségügyi Érdekegyeztető Fórummal, de a szeptember 28-i közgyűlés előtt már világos volt, hogy a pályázatokkal súlyos gond van. A három cég közül a Medtrio Szolgáltató Kft.-nek nem szerepelt a tevékenységi körei között egészségügyi tevékenység, az Alba Medical Kft.-t egy nappal a pályázati határidő előtt jegyezték be, ráadásul a hiánypótlását rossz helyen adta le, a Videoton Holdingot maga mögött tudó NV Vagyonkezelő Kft. szakmai programja pedig nem volt összhangban a kórház fejlesztési programjával. Az Alba Medical százszázalékos foglalkoztatást, az NV pedig több évtizedes továbbfoglalkoztatást ígért, azaz a pályázati pontversenyben egymásra licitáltak, amit a megyei képviselők komolytalannak minősítettek. Végül a közgyűlés az eljárás eredménytelenségét mondta ki, és úgy döntött, hogy megkezdi a tárgyalásokat a városvezetéssel a közös üzemeltetésről. Lengyel Zoltán fideszes frakcióvezető pedig leszögezte: ha győznek, végleg leveszik a napirendről a kórház-privatizációt. Győztek.

Figyelmébe ajánljuk