Néhány tízezer lakos feletti településen előfordult, hogy ugyanazon szervezet ugyanazon egyéni választókörzetben két jelöltet állított. A többes jelölésre a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény (1990. LXIV. - a továbbiakban Övjt.) korpuszán tátongó joghézag adott lehetőséget, amely nem tisztázza egyértelműen, hogy egy választókörzetben ugyanazon szervezet hány jelöltet állíthat.
Valamennyi területi választási irodánál érdeklődtünk, s a válaszok arra utalnak, hogy a jelenség nem tömeges, csak néhány településén kísérleteztek vele. Több megyében is szóba került a többes jelölés, vagyis a joghézagot sokan kiszúrták, csak a többség nem mert belevágni a kísérletbe. Volt olyan település, ahol az ajánlószelvények gyűjtésekor az illető szervezet "megszondázta" a választási irodát, ahonnan azt a választ kapták - mint utólag kiderült, helytelenül -, hogy ne próbálkozzanak, a dolog törvénytelen, és nem fogják nyilvántartásba venni a jelöltjeiket. (Az egyik területi iroda vezetője meglepő módon a Narancstól értesült arról, hogy az eljárás teljesen szabályos.) A választási irodák és bizottságok munkatársai - miután megszületett az Országos Választási Bizottság (OVB) engedélyező állásfoglalása - tartottak is attól, hogy beindulnak a többes jelölések, amik beadványok és fellebbezések láncreakcióját indíthatták volna el.
Az elsőre értelmetlennek tűnő húzásnak megvan a maga logikája. Szerencsés esetben az egyik jelölt egyéniben győzedelmeskedik, míg a másik - mivel a mandátumhoz nem jutott jelöltekre adott voksok a kompenzációs listára szállnak - a töredékszavazatok segítségével csúszhat be.
Hajdú-Biharban két településen hatalmas vihart kavart a többes jelölés. Hajdúsámsonban a Fidesz öt egyéni kerületben indított két-két jelöltet, míg a megyeszékhelyen a Függetlenek Debrecenért Egyesület (FDE) négy kerületben próbálkozott. Az előbbi esetben egy helyi egyesület, Debrecenben egy magánszemély tiltakozott és fordult beadvánnyal a helyi választási bizottsághoz. A lázas jogértelmezés során például a debreceni választási bizottság két részre szakadt. Az elnökhelyettes és a mögötte álló, kisebbségbe szorult tagok úgy vélték, az Övjt. lehetővé teszi a többes jelölést, de a jelöltek nyilvántartásba vétele sértené a választási eljárásról szóló törvényben (1997. C.) rögzített alapelveket, így a választások tisztaságát és az esélyegyenlőség elvét. A különvéleményt képviselők figyelmeztették a helyi választási iroda vezetőjét: ha nem állják útját a többes jelölésnek, "a többi jelölő szervezet is követné a Függetlenek Debrecenért Egyesület példáját, amely tendencia már a választás legitimitását is veszélyeztetné". Ennek ellenére a jelölteket mindkét településen nyilvántartásba vették. A beadványok készítői természetesen megfellebbezték a döntést.
Végül az egyik debreceni ügy, az FDE 18. kerületi kettős jelölése a megyei bíróságon kötött ki. A bíróság szerint a többes jelölés sérti az esélyegyenlőséget és a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, ezért elutasította az FDE egyik jelöltjének nyilvántartásba vételét. Mivel a másik három kerületben senki sem emelt óvást, az egyesület két-két embere talpon maradt. A jogértelmezési káoszt csak fokozta, hogy a szavazólapok jóváhagyásánál is érkezett kifogás, és ez az ügy is a megyei bíróságon landolt. A bíróság ekkor már úgy döntött, hogy a lezárt és jogerős nyilvántartást nem lehet megnyitni. Közben szeptember 7-én megszületett az OVB állásfoglalása is, mely szerint a kérdés "a törvény ellentétes rendelkezése miatt meghaladja az OVB hatáskörét". Egyébként Szilágyi József, a hajdú-bihari választási bizottság elnöke a Narancsnak azt mondta, hogy a korábbi választások idején is tapasztaltak hasonlót, és tartanak attól, hogy négy év múlva újból beleütköznek a problémakörbe - már ha a törvényhozók nem tömik be addig a hézagot.
Bódi Ferenc politológus, a Helyi hatalom - önkormányzati választások 1990-2002 című kötet szerkesztője "hajmeresztő műveletnek" nevezte a többes jelölést. Könnyen megtörténhet, hogy a kerületben indított jelöltek megosztják a szavazatokat, elvesztik a kerületet, ráadásul a töredékszavazatok sem hoznak annyit, hogy a listáról bekerüljön valaki, így a taktikázás csúfos véget érhet. Márpedig a helyhatósági választások végeredménye sokszor néhány szavazaton múlik. Bódi úgy véli, csak akkor számíthatnak sikerre, ha irányítani tudják a biztos szavazókat, s esetenként több ezer lakossal kellene megértetni, mi a többes jelölés célja és haszna. Tordai Csaba alkotmányjogász egy másik eshetőséget vázolt fel: ha a körzetben sejteni lehet, hogy az adott szervezet nem fog nyerni, akkor érdemes "targetálni", azaz e módszerrel lehet begyűjteni a rokonok, ismerősök töredékszavazatait - információink szerint erre játszott az FDE Debrecenben.
Tasó László, a Hajdúsámsont is felügyelő fideszes választókerületi elnök lapunknak csak annyit mondott: a többes jelöléssel nem a töredékszavazatokra utaztak. Helyi forrásaink szerint egyszerűen nem tudtak megegyezni a jelölt személyében, így a választókra bízták a döntést.
A választási eredmények alapján megállapítható, hogy Debrecenben az FDE növelni tudta szavazói számát: 226-tal több voksot kaptak, mint négy éve, de továbbra is csak egy mandátumra futotta kompenzációs alapon a városi közgyűlésben. Hajdúsámsonban a fideszesek taroltak, hét egyéni kerületet és egy kompenzációs helyet szereztek - de ez inkább az országos tendenciával magyarázható, s nem a töredékszavazat-taktikával.
