Soha nem derül ki, hova tűnt Tisza István és Kádár koponyája

Máig rejtély, kik és miért lopták el sírjából Tisza István vagy később Kádár János koponyáját. A Tisza koporsójában található értéktárgyakat a tettesek nem vitték el.

Negyven évvel ezelőtt, 1983 egy forró nyári napján a tettesek minden valószínűség szerint fehér Škodával érkeztek a magyar–román határnál fekvő kis zsákfaluba, Gesztre, hogy feltörjék a Tisza-kastélyhoz közeli családi kriptát, amelyben 33 holttest nyugszik. A helyben élő Képíró Sándorné azt állította akkoriban, hogy a tolvajok a fiától kértek útbaigazítást. (A Tisza család története 1760-ig vezethető vissza Geszten, a kriptát 1902-ben építették.) Két mezőőr is észlelte az idegen autót azon a délutánon, sőt azt is látták a távolból, hogy a Tisza család nyughelye előtt parkolt le. Azt hitték, hogy a leszármazottak közül jöttek valakik látogatóba a halottak előtt tisztelegni. Éppen ezért nem is akarták megzavarni őket, meg nem is volt ebben semmi gyanús.

Órákkal később ugyanezek a mezőőrök fedezték fel, hogy a kripta bejárati lakatját leverték, a sírok egy részét feldúlták. A Gyuláról éjfélkor megérkező rendőrök és nyomozók az elemlámpák fényében hamar megállapították, hogy az 1918-ban meggyilkolt Tiszta István volt miniszterelnök márványtábla mögötti sírhelyét feltörték, a koporsót kihúzták és felnyitották, nem is tolták vissza. Döbbenten rögzítették, hogy a koponyát elvitték.

Egyes korabeli beszámolók szerint a koporsóban található ékszerekhez, Tisza arany pecsétgyűrűjéhez, mandzsettagombjához és nyakláncához nem nyúltak, míg mások szerint éppen az ott található ékszerek megszerzése lehetett az indíték. (Abban az időben Budapesten a volt miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos sírboltját is feltörték.) A Gyulai Rendőrkapitányság egyik volt nyomozója, Tokai György lapunk megkeresésére elmondta, tudomása szerint megdőlt az a teória, hogy az értéktárgyak miatt törték fel negyven éve a főúri sírokat. Többeket ezek nélkül temettek el, Tisza István esetében pedig ezekhez hozzá sem nyúltak.

1983-ban az ügyet az országos nyomozó szervek gyorsan kivették a helyiek kezéből.

Az eltelt negyven év alatt azonban nem derült fény az elkövetők kilétére, s Tisza István eltűnt koponyája sem került elő. 

„Annak idején az ügy aktáinak egy részét elküldtem Budapestre, de azóta sem kaptam semmi választ. Megoldatlanul zárták le az ügyet, de erről semmilyen formában nem kaptam értesítést sem én, sem a rendőrkapitányság” – mondja az immár hosszú ideje nyugdíjban lévő egykori rendőrtiszt.

A történtekről a legrészletesebb beszámolót – sok év elteltével – Végh-Alpár Sándor újságíró tollából lehetett olvasni. A kripta feltörése idején az esetről a lapok nem, vagy alig számoltak be. A korabeli tájékoztatási politikát jól mutatja, hogy az állampárt, az MSZMP megyei szervezete és a Békés Megyei Tanács közös kiadásában megjelenő, legnagyobb példányszámú térségi napilap, a Békés Megyei Népújság egyetlen sort sem írt a kripta feltöréséről és Tisza István eltűnt koponyájáról.

 

Kihűlt nyomok 

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Szabadságharc

Az egykori pártfőtitkár, egy több mint három évtizedes történelmi korszak névadója, Kádár János sírjának és tetemének a meggyalázásáról bőséggel tudósított a sajtó, ám az ellopott testrészek szintén nem kerültek elő. Az MTI 2007. május 2-án számolt be arról, hogy az előző nap éjjelén ismeretlenek a Fiumei úti sírkertben „feldúlták Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori főtitkárának nyughelyét és ellopták a koponyáját, valamint csontváza egy részét”. Nyoma veszett továbbá Kádár Jánosné Tamáska Mária urnájának is. A közeli Munkásmozgalmi Pantheon falára fekete festékkel azt írták fel, hogy „Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat 1956–2006”. (A szöveg idézet a szélsőjobbos szubkultúrában népszerű egyik együttes számából.) A sír elmozdított fedelére a „Gyilkosok, 56” feliratot fújták festékszóróból.

A nyomozás megállapította, hogy az ismeretlen tettesek eltávolították a síremlék vörös gránit fedőlapját, majd a földet másfél méteres mélységig kihányták a sírgödörből. Kádár fémkoporsójának alsó részébe egy 30×30 centiméteres nyílást vágtak, és ezen keresztül emelték ki a csontokat, köztük a volt pártfőtitkár koponyáját. Kádár Jánosnak és a feleségének nincs egyenes ági leszármazottja, ezért csak rongálás vétségének alapos gyanúja miatt indult eljárás az ügyben – a kegyeletsértés vétsége kizárólag magánvádra üldözhető.

A nagy feltűnést keltő eset miatt a Budapesti Rendőr-főkapitányság külön nyomozó csoportot állított fel. Budapest akkori rendőrfőkapitánya az elkövetők felkutatására 2 millió forint nyomra vezetői díjat tűzött ki. A nyomozás kiderítette, hogy a sírt május 1-jén, éjjel 1 óra után, valamikor kora hajnalban nyithatták fel. A szolgálatos temetőőrök éjjel egykor ellenőrizték a sír környékét a közeledő május 1-jei ünnepre kihelyezett égő mécsesek miatt, és akkor még épnek találták Kádár sírhelyét. „Az elkövetők dolgát megkönnyítette, hogy a közel 60 hektáros sírkert felügyeletét 2007-ben mindössze három temetőőr látta el” – írta összefoglaló cikkében a történtek után csaknem másfél évtizeddel Sereg András. Az eredménytelen nyomozás után a rendőrség a Tisza-esethez hasonlóan megszüntette az eljárást.

Geszt fénykora

Korabeli beszámolók, ha némi túlzással is, az ország közepének nevezték Gesztet. A Tisza család két miniszterelnököt (Tisza Kálmán, 1875–1890; Tisza István 1903–1905 és 1913–1917) adott az országnak, míg Tisza Lajos közmunka- és közlekedésügyi miniszter (1871–1873), illetve Szeged újjáépítésének kormánybiztosa volt (1879–1883). A Tisza-kastély nagyobbik terasza egykor kor­mány­üléseknek adott helyet, ahol fontos ügyek sokaságában születtek döntések. Az első világháborút lezáró békedöntés után a kicsinyke település nem csupán az egyharmadnyira zsugorodott ország legszélére került, de az új határ elvágta a legközelebbi város, Nagyvárad inspiráló közelségétől, egyszersmind elszakította mezőgazdasági árui­nak legnagyobb felvevőpiacától. A Tiszák sem kerültek többé döntési pozícióba. Tisza Istvánt az őszirózsás forradalom utolsó napján, 1918. október 31-én meggyilkolták. Néhány nappal később helyezték el tetemét a geszti kriptában.

1948 után a kastélyban hosszú évtizedekig általános iskola működött, de az épület állapota folyamatosan romlott. A kastély melletti parkban az enyészeté lett és eltűnt az a teniszpálya, amely az első ilyen létesítmény volt az országban. 2010 után az Orbán-kormányok emlékezetpolitikája ismét kitüntetett helyre állította Tisza István munkásságát. 2017-ben törvényt hozott a fideszes kormánytöbbség arról, hogy „az állam tulajdonában lévő Tisza-kastélyt ingyenesen – a Nemzeti Kastélyprogram keretében megvalósított fejlesztés lezárását követően – oktatási, illetve továbbképzési központ céljára, kulturális és hitéleti feladatainak elősegítése érdekében a Magyarországi Református Egyház tulajdonába adja”. Egy évvel később, 2018-ban arról határoztak, hogy a geszti kastélyt felújítják, ez többszöri csúszás után várhatóan az idén tavasszal fejeződik be (lásd: Ahol a papok táncolnak, Magyar Narancs, 2023. március 1.).

Levágott szervek és egyebek

A csaknem háromnegyed évszázados uralkodás után, 1715-ben elhunyt XIV. Lajos francia királyt a Bourbonok kriptájába temették el. A francia forradalom idején ezt feltörték és kifosztották, ekkor lopták el a Napkirály bebalzsamozott szívét is, amely később többszöri adásvétel után eljutott William Buckland brit őslénykutatóhoz. A tudós egyes források szerint előszeretettel tálalt fel vacsoravendégeinek párduc-, krokodil- és egérhúst a fogások között. Egy ilyen lakoma során állítólag megette a Napkirály szívét a vendégek előtt.

A 35 évesen elhunyt Mozart koponyáját is ellopták. A zeneszerző zsenit egy ún. harmadosztályú sorsírba temették (három koporsót helyeztek egymásra), de az egyik sírásó állította, hogy megjegyezte a holttestek elhelyezkedését. Tíz évvel a zeneszerző halála után, 1801-ben kiásta a sírt és elcsente onnan a nevezetes koponyát, amely aztán kalandos úton a salzburgi Mozarteumba került. 2006-ban egy nagy botrányt kavart DNS-vizsgálat azonban arra jutott, hogy a koponya nem mutat egyezőséget a zeneszerző nagyanyjának és egyik unokahúgának a maradványaival.

A Napóleon boncolását végző orvos közel kéttucatnyi szemtanú előtt levágta a volt császár péniszét. Ezt követően több tulajdonosa volt a francia császár nemi szervének, amelyet 1977-ben egy amerikai urológus, John K. Lattimer vásárolt meg. „Olyan volt, mint egy elhanyagolt szarvasbőr cipőfűző” – írta a Time magazin újságírója, amikor a nagy hadvezér hímtagját 1927-ben New Yorkban kiállították a hajdani Museum of French Artban.

Hasonló sorsra jutott a paraszti származású Raszputyin is. Miután az orosz cári házaspár teljesen a befolyása alá került, összeesküvő nemesek Juszupov herceg vezetésével megölték (megmérgezték, majd belelőttek, vasbotokkal ütlegelték, végül a jeges folyóba dobták). A teljes megsemmisítés érdekében levágták legendás méretű hímtagját. Később Párizsba emigrált arisztokrata nők egy csoportja állította, hogy náluk van Raszputyin nemi szerve, egy amulettdobozban tárolták. Utóbb azonban kiderült, hogy a dobozkában egy elrohadt tengeri uborkát őriztek.

A 20. századi mozi egyik nagy alakja, Charlie Chaplin 88 évesen, 1977-ben halt meg svájci otthonában. A temetés után három hónappal akkor még ismeretlen tettesek kiásták és elvitték a koporsóját, és az özvegytől 600 ezer dolláros váltságdíjat követeltek, aki azonban a helyi rendőrséghez fordult. A nyomozók végül beazonosították a két hullarablót, egy-egy lengyel és bolgár munka nélküli autószerelőt, akik a végén már a 250 ezer dolláros váltságdíjjal is megelégedtek volna. A tetteseket és Chaplin koporsóját több mint egy évvel később, 1978 májusában találták meg a rendőrök Lausanne-ban. Chaplint újratemették, és özvegye halála után, 1991-ben lebetonozták a sírt.