Talányok a geszti Tisza-kastély felújítása körül

Ahol a papok táncolnak

Belpol

Miért csúszik újra meg újra a geszti Tisza-kastély felújítása, és az eredeti tervhez képest miért szánnak rá milliárdokkal többet? Miért adja át az állam a református egyháznak? És miért nem tud erről a területileg illetékes egyházkerület?

A Viharsarok legszélén, közvetlenül a román határ mellett található a kicsi és roppant szegény falu, Geszt. Hajdan, ha némi túlzással is, egyes beszámolók szerint Geszt az ország közepe volt. Itt található a Tisza család hajdani otthona, ahonnan két miniszterelnök, Tisza Kálmán (1875–1890) és Tisza István (1903–1905 és 1913–1917) is elindult. Trianon után a település nem csupán az ország szélére került, de az új határ elvágta Nagyvárad inspiráló közelségétől, s egyben mezőgazdasági áruinak legnagyobb felvevőpiacától is.

Ígérni könnyű

Geszt ma alig nyolcszáz lakosú, sok hátránnyal küzdő zsákfalu, ahonnan a fiatalok nagy része már elköltözött. A helyzetet jól jellemzi, hogy a múlt év végén olyan szegény volt az önkormányzat, hogy a legrászorultabbaknak juttatott szociális tűzifát csak úgy tudta biztosítani, ha a kedvezményezettek 5 ezer forintot fizettek a kiszállításért.

A kastély méretét tekintve inkább egy nagyobb kúria; állapota a hosszú évtizedek alatt, beleértve a rendszerváltás óta eltelt több mint harminc évet is, erősen leromlott. A szocializmus idején a helyi általános iskola működött az épületben, de állagmegóvásra alig jutott pénz.

A második Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése után a Tiszák megítélése gyökeresen megváltozott, az irányadó központi emlékezetpolitika jegyében a miniszterelnök is csak pozitívan nyilatkozik róluk. A kormány elhatározta az ingatlan és az azt körülölelő park teljes felújítását is.

A 2018-as választás után a Miniszterelnökséget addig vezető Lázár Jánost időlegesen parkolópályára tette Orbán Viktor, majd 2019-ben – sok más megbízatása mellett – a geszti Tisza-kastély felújítási projektjének kormánybiztosává nevezte ki. Az iskolát kiköltöztették, a kevés számú tanuló modern oktatási intézményt kapott. A sarkadkeresztúri leágazásig vezető hepehupás országúttól pedig kifogástalan aszfaltburkolatot kapott a Gesztig vezető út.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.