Magyar Narancs: Eltelt egy év azóta, hogy bejutott képviselőként a XII. kerületi önkormányzatba. Bejött, amire számított?
Kovács Gergely: Három ígéretem volt – a szobrom felépítése, hogy megépítjük az utat a házam előtt, és hogy sokat fogok keresni –, de egyik sem áll túl jól. A szobor se halad, az út sem, és nem is keresek sokat, sikerült is megszüntetni azt az értelmetlen bizottságot, amelyikben voltam, úgyhogy ezek nem igazán jöttek be. Suzinak (Döme Zsuzsanna – a szerk.), aki alpolgármester a Ferencvárosban, nyilván teljesen más jellegű munkája van, meg nekem is, aki ellenzéki képviselő vagyok. Nekem maradt az, hogy nézegetem – hogy is fogalmazzak, hogy ne lehessen feljelenteni – a korrupciógyanús ügyeket a XII. kerületben, meg hogy mi a helyzet a kerületi ingatlanokkal, amelyek védett épületek vagy műemlékek. Ez teljesen más, mint amire számítottam, nem gondoltam volna, hogy tulajdoni lapokat, cégnyilvántartást, meg közbeszerzéseket fogok átnézni, levéltárba mászkálni, de bevallom, egyelőre élvezem, meg tök érdekes ez az egész. Ami talán pozitívum, hogy ennél az önkormányzatnál elég sok mindent el is lehet érni pusztán azzal, hogy nyilvánosságot kapnak az ügyek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
