Balatoni bor

Szabadulás a dohos hordókból

Belpol

Míg egykor sértésszámba ment egy franciát magyar borral kínálni, ma már megisszák a balatoni vöröset és fehéret is. A tó körüli borászok abban egyetértenek, hogy a minőség javul és egyre híresebb az itteni bor, de a tekintetben, hogy miként lehet jó marketinget csinálni és betörni a piacokra, már eltérőek a vélemények.

Minden BalatonBor balatoni bor, de nem minden balatoni bor BalatonBor. Utóbbi 2016 óta létezik, és nem más, mint az első, termelői összefogásra épülő hazai bormárka. Az ötlet a tóparti borászokból és vendéglátósokból 2014-ben alakult Balatoni Körtől származik. A termelők a legfrissebb olaszrizlingjüket viszik zsűri elé, mely eldönti, hogy az adott évben mely palackokra kerülhet a kék és napsárga címke. Az idei BalatonBor-premiert június 9-én tartják Veszprémben, az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat részeként.

„Sikertörténet a BalatonBor – állítja Kardos Gábor, aki persze hazabeszél, hiszen a Balatoni Kör alapítója és tiszteletbeli tagja az egyesületnek –, arculati elemei egyre több vendéglátóhelyen köszönnek vissza. Ma már bátran kimondható, hogy a trendi fehérborok mezőnyében tarol a régiónk; ha ma egy kül- vagy belföldi borkedvelő száraz fehéret választ, az jó eséllyel balatoni lesz. A BalatonBorral a hiányzó szövetkezést szerettük volna pótolni; a francia, olasz, spanyol termelők sok évtizedes előnye, hogy nagyon erős régiós brandet tudnak építeni, mert ott létezik valódi régió, jelentős forrásokkal, erős szövetkezetekkel, s nem az egyes termelő kerül fókuszba, hanem a régió, mint márka. Mi ezt marketinggel pótoljuk, mondhatni, hozzájuk képest fejen állva táncolunk. Míg náluk a termék is közös, nálunk csak a zászló, egyelőre ennyit lehetett elérni itthon, de ez sem kevés. A BalatonBor soha nem fogja elárasztani a piacot, évi 60–80 ezer, legfeljebb 100 ezer palackot hoznak össze a régió borászai. Nálunk az is cél, hogy a kis pincészetek is könnyebben piachoz jussanak ez által.”

A balatoni borrégió zászlós bora a már emlegetett olaszrizling, de a Garamvári Szőlőbirtokon Balatonlellén például lényegesen több a kék szőlő, mint a fehér. „Boraink jelentős részét az Egyesült Államokba exportáljuk, s ott leginkább a vöröset keresik” – árulja el a Narancsnak Baranyai Péter főborász. „Ha balatoni bor, akkor Badacsony jut eszébe még ma is a legtöbbeknek, de a mi borvidékünk, a boglári is bizonyítja a hazai és nemzetközi borversenyeken a felzárkózást. Növeljük a fehér szőlők arányát, mert kétségkívül az a keresettebb, így a sauvignon blanc vagy az irsai olivér. Az olaszrizling pedig, amiből egyébként a mi termőterületünkön nincsen, a BalatonBornak köszönheti, hogy egyre népszerűbb” – mondja a szakember.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.