Brutális összegekbe kerülne a teljes azbesztmentesítés, erre jelenleg sem uniós forrás, sem állami támogatás nincs. A szakemberek szerint egyre sürgetőbb a helyzet, és a lakosság tájékoztatására is nagyobb figyelmet kellene fordítani. Az azbeszt minden formája veszélyes az emberi szervezetre, évtizedes lappangási idő után tüdőrákot és egyéb mellhártya-megbetegedést (mezoteliómia) okoz; utóbbi gyakorlatilag egy év alatt halálhoz vezet.
Ketyegő bomba
Az azbeszt a természetben előforduló szálas szerkezetű ásvány, és mivel nagy szakítószilárdságú, ellenáll a hőnek, illetve a legtöbb vegyi anyagnak, előszeretettel alkalmazták az építőiparban: remek szigetelőanyag, de tetőfedésre is alkalmas. Magyarországon jelenleg 150 millió négyzetméter azbesztpala van a házak tetején, illetve 150-200 ezer négyzetméter úgynevezett szórt azbeszt szigetelőanyagként beépítve, főleg panelházakban és középületekben (óvodákban, iskolákban, sportcsarnokokban).
| ||
A palában 10–15 százalék az azbeszt aránya, a többi cement, viszont a szórt azbesztben mindez fordítva van, tehát veszélyesebb is, mint a pala. 2005-től nem lehet azbeszttartalmú építőanyagokat használni, s a szakemberek régóta szeretnék elérni, hogy legyen egy országos azbesztmentesítő program: először a kétezres évek elején volt egy próbálkozás, abba az állam csak kényszerből szállt be anyagilag.
„Három lakótelepi területre próbáltak EU-s forrást szerezni, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy az unió nem támogatja magántulajdonú ingatlanok azbesztmentesítését. A szerződéseket ekkorra már aláírták, nem lehetett visszalépni. Az állam pedig vészmegoldásként lépett a képbe, és átvállalta a költségeket. Ennek köszönhetően Budapesten a XXII. kerületi Rózsakert lakótelepet sikerült teljesen azbesztmentesíteni, a másik két pályázó területen, Győrben és Tatabányán csak részben valósult meg a program” – idézi fel Borsody Gábor, a Magyar Azbesztmentesítők Szövetségének korábbi elnöke.
Mindez több mint tíz éve történt, azóta nem sok minden változott, az azbeszttel szennyezett lakóépületek mentesítését jelenleg egyáltalán nem támogatja az állam. Pedig önerőből nehézkes a finanszírozása, például a pala eltávolítása négyzetméterenként nettó 5 ezer forintba is kerülhet, vagyis egy átlagos méretű vidéki családi háznál nagyjából félmillióba.
| ||
A panelekben található szórt azbeszt mentesítése ennél jóval drágább, négyzetméterenként 50–60 ezer forint. Nem csoda, hogy a tulajdonosok gyakran nem kérnek segítséget, hanem maguk állnak neki leszedni a palatetőt. „Fogalmam sem volt, hogy azbeszt van a környezetemben, véletlenül derült ki, de miután megtudtam, nagyon megrémültem” – meséli Attila, aki a vidéki házán található, elöregedett, azbeszttel kevert tetőt szerette volna lecserélni. „Szerencsére bontás közben nem sérült meg az anyag, azonban amióta tudom, hogy azbeszttel van dolgom, nagyon óvatos vagyok. Egyelőre még nem szállíttattam el, mert nagyon drága, de az udvaron sem szeretném tárolni.”
Az azbesztes tető lecserélése körülményes és költséges mutatvány; ha egyáltalán tisztában vagyunk azzal, hogy azbeszt van a fejünk felett. A lakosság nagy része azonban egyáltalán nem tudja, hogy erősen rákkeltő anyag közvetlen közelében él. Márpedig ha megsérül az azbesztes pala, akkor azbesztszálak kerülnek a levegőbe, s azok belélegezve halálos betegségeket okozhatnak. Ha az ingatlan a rendszerváltás előtt épült, akkor nagy valószínűséggel tartalmazhat azbesztet, de ezt teljes bizonyossággal csak laborvizsgálat útján lehet megállapítani – az pedig szintén költséges.
Hivatalos úton lakóépületet azbesztmentesíteni meglehetősen bonyolult, hiszen először találni kell egy megfelelő engedéllyel rendelkező céget. A rendszer furcsaságai már ekkor jelentkeznek. „A hazai jogszabályok szerint a cégek vezetőinek megfelelő képesítéssel vagy hároméves gyakorlatot igazoló papírral kell rendelkezni azbesztmentesítés végzéséhez. Ilyen képzést viszont Magyarországon nem lehet szerezni, ebből kifolyólag a gyakorlat teljesítése is nehézkes. Az én cégemnél is Ausztriába, illetve Németországba mentek át tanulni” – magyarázza Borsody.
Ha mégis megtaláltuk a megfelelő papírokkal rendelkező céget, akkor szembesülnünk kell a több százezer forintos árajánlattal, amelyben benne van a speciális védőfelszerelésben elvégzett munkadíj, a szakszerű csomagolás, az elszállítás és végül az ártalmatlanítás. Mindezt végig dokumentálni kell, mert a hatóságok szigorúan ellenőrzik a munkálatokat. Persze csak azt tudják ellenőrizni, amit a tulajdonos bejelentett: megteheti ugyanis, hogy a saját szakállára, egyedül áll neki leszedni a palatetőt, nem fogja megbüntetni érte senki – ám ilyenkor is gondoskodni kellene a veszélyes hulladéknak minősülő azbeszt további elhelyezéséről.
„A szennyezett pala átadása is borzasztó drága, több céget is megkerestem, illetve hulladékudvarokat, de olyan költségekkel szembesültem, amiket most nem tudok vállalni. De az udvaron sem maradhat a már leszedett tető” – meséli Attila, aki azt a tippet kapta, hogy hirdesse meg ingyenes elvitelre az anyagot interneten, kapkodni fognak érte. „Egész nap csörög a telefonom, rengeteg az érdeklődő, kerítést építenek belőle.
Amikor megkérdezem, vagy nem tudják, hogy az azbeszt mennyire veszélyes, vagy egyáltalán nem érdekli őket” – mondja csodálkozva a férfi. (A szórt azbesztet és az azbesztet tartalmazó palát légmentes zsákokba, azokat pedig légmentesen zárt dobozokba kell rakni. A dobozokat speciálisan erre a célra kiépített, jellemzően betonaljzattal rendelkező tárolókban helyezik el: az anyagot magát megsemmisíteni nem, csak biztonságosan tárolni lehet. A tároló drága holmi, ezért kerül sokba a szállítás és az átvétel is.)
Mivel az azbeszt csak akkor káros az egészségre, ha kiszabadul az építőanyagból, sokan azzal nyugtatják magukat, hogy addig nem kell félni, amíg a kerítés vagy a tető össze nem törik. Ez azonban nincs így. A palatetőben lévő azbeszt például nem csak akkor veszélyes, ha emberi behatásra megsérül, mert az idő múlása, az időjárás erodálja.
| ||
Ráadásul nem létezik olyan határérték, amire azt mondhatnánk, hogy az alatt az azbeszt nem veszélyes az egészségre. „Nem áll rendelkezésre elméleti bizonyíték a kitettség olyan küszöbértékére vonatkozóan, amely alatt nem fordul elő daganatos megbetegedés. Nem került sor az azbesztnek való kitettség biztonságos szintjének megállapítására” – áll az Európai Parlament (EP) azbeszttel kapcsolatos 2013-as állásfoglalásában.
További nyugtalanító adat, hogy Magyarországon évente 450 tonna azbeszt kerül a levegőbe a palatetőkből – állítja Borsody egy német tanulmányra hivatkozva. „Az idő előrehaladtával – mondja – ez egy egyre gyorsabban ketyegő bomba, éppen ezért nagyon fontos lenne komolyabban foglalkozni a lakosság tájékoztatásával, illetve a mentesítés anyagi támogatásával is.”
Borsody 2017-ig állt a Magyar Azbesztmentesítők Szövetségének élén. Kérdéseinkkel megkerestük a szervezet jelenlegi elnökét, Hanvai Zsombort is, aki többször is lemondta a megbeszélt telefonos interjút, illetve az előre egyeztetett személyes találkozót. Hanvairól korábban az Átlátszó írta meg iparági forrásokra hivatkozva, hogy közeli kapcsolatban áll Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter politikai tanácsadójával, és azbesztmentesítő vállalkozása többször nyert el állami megrendeléseket.
Az Átlátszó tavaly nyáron próbálta szóra bírni amiatt, hogy miért nyilatkozta azt a Magyar Időknek az Országos Széchényi Könyvtárban talált azbesztről, hogy az veszélytelen. Korábban ugyanis maga a szövetség írt arról részletes jelentést, hogy az épület bizonyos részein lévő azbeszttartalmú szigetelőanyagok olyan mértékben vesztették el szilárdságukat, hogy „sok helyen külső behatás – huzat, épületrezgés – nélkül is leesnek a földre, onnan pedig a légmozgásoktól irányítottan juthatnak el az épület különböző részeibe”. Az elnök azonban az Átlátszó érdeklődésére sem reagált.
Szóbeszéd
Az EP említett 2013-as állásfoglalásából az is kiderül, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint az azbeszt miatt évente 20–30 ezer ember betegszik meg az Európai Unióban, és 2030-ig várhatóan több mint 300 ezer ember fog meghalni az elsősorban az azbeszt miatt kialakuló mezotelióma következtében.
„A mezotelióma a mellhártya daganatos megbetegedése, amit leggyakrabban azbeszt vált ki, túlélési arányai nagyon csekélyek, általában egy év alatt halálhoz vezet” – mondja Lantos Ákos tüdőgyógyász, hozzátéve, hogy a dohányzás és az azbesztnek való kitettség erősítik egymást, vagyis nagyobb a betegség kockázata, ha mindkettő jelen van a páciens életében. „Ez egy nagyon szörnyű halál, a tüdő megtelik vízzel, és a beteg már nem kap levegőt” – ezt már Borsody jegyzi meg, aki találkozott a lőrinci azbesztper egyik utolsó túlélőjével.
A Heves megyében 2004-ig működő cementgyárat, ahol azbesztcsöveket is előállítottak, szabálytalanul bontották el 2009-ben, így nagy mennyiségű azbeszt került a levegőbe. Ezért nemcsak azok betegedtek meg, akik korábban a gyárban dolgoztak, hanem a környéken élők is. Nyolc beteg 2014-ben beperelte a magyar államot, de a bíró úgy ítélt, hogy az államot nem terheli felelősség. (Az azbesztperről lásd: Elégtétel nélkül, Magyar Narancs, 2015. március 5.)
Nemrég viszont a Kúria úgy döntött, újra kell tárgyalni az azbesztpert – de a pert indító betegek azóta mind meghaltak, így ügyüket hozzátartozóik viszik tovább. A gyár lebontása után az állam 1,2 milliárd forint körüli összeget szánt az ipari terület azbesztmentesítésére, csakhogy ebből kimaradtak a környező lakóházak. „Úgy tudom, 2 ezer családi ház szennyezett azbeszttel, ami nem csak a palatetőt jelenti, hiszen a dolgozók évekig hordták haza a gyárból a szórt azbesztet, amivel szigetelték az otthonukat. Az ingatlanok mentesítése horribilis összegekbe kerül, egyenként milliós nagyságrendű lehet. Ezeknek a családoknak ki fog segíteni?” – kérdezi Borsody.
A 2014 és 2020 közötti időszakra szóló Országos Hulladékgazdálkodási Terv részletesen foglalkozik a hazai azbesztszennyezettséggel, és számos javaslatot tettek a szaktárcáknak annak érdekében, hogy különítsenek el forrást a mentesítési munkálatokra, továbbá indítsanak tájékoztató kampányokat. Mindehhez részletes költségvetést is mellékeltek.
A 2020-ig elérendő célok között szerepel, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium – tavaly óta ismét Pénzügyminisztérium – nyújtson pénzügyi támogatást helyi azbesztmentesítő programokra, kézikönyveket, rádióadásokat finanszírozzon. Megkerestük az érintett minisztériumokat, hogy a tervben felsoroltak közül eddig mit sikerült megvalósítani, és arra mennyi forrást szántak.
Az Emmi nem válaszolt, az agrárminisztérium, amely szintén kapott ajánlásokat, azt írta, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) az illetékes. „Tárcánk kiemelten kezeli az azbesztet tartalmazó veszélyes hulladék problémakörét, ezért megkezdtük egy program kidolgozását, amely a veszélyes építési-bontási hulladékok illegális lerakásának megelőzését, valamint a lakossági eredetű azbesztpala hulladékmentesítését szolgálhatja.
A program megoldást jelenthet a lakosságnál veszélyes építési-bontási hulladékként képződő, azbesztet tartalmazó palahulladék kedvező feltételek mellett történő átvételére és kezelésére” – tájékoztatta lapunkat az ITM, de mivel semmilyen konkrétumot nem írtak, az azbesztmentesítő szövetség korábbi elnökét kérdeztük meg, tud-e közelebbit az említett programról. „Csak szóbeszédet hallottam erről. Persze jó lenne, ha tényleg csinálnának valamit, de hozzám egyelőre nem jutott el semmilyen tervezet.”
