Számvevõszéki jelentés a Nemzeti Színházról: Emlékmû

  • Házi István
  • 2004.05.06 00:00

Belpol

A létezõ Nemzeti Színház helykiválasztását, építését és aztán magát az épületet számos kritika érte. A végeredmény, ismerve a mûtárgy genezisét (ami a pitiáner politikai bosszú és kivagyiság keverékében keresendõ), nem is lehetett más. Hogy miként történt mindez, arról immár papír is van: az Állami Számvevõszéknek a beruházás ellenõrzésérõl készült jelentése. Ebbõl újfent kiderül, hogy az alapkõletételt megelõzõen és azt követõen is "csínyek" színesítették a legnagyobb hazai posztszocialista kultúrház történetét.

A létezõ Nemzeti Színház helykiválasztását, építését és aztán magát az épületet számos kritika érte. A végeredmény, ismerve a mûtárgy genezisét (ami a pitiáner politikai bosszú és kivagyiság keverékében keresendõ), nem is lehetett más. Hogy miként történt mindez, arról immár papír is van: az Állami Számvevõszéknek a beruházás ellenõrzésérõl készült jelentése. Ebbõl újfent kiderül, hogy az alapkõletételt megelõzõen

és azt követõen is "csínyek" színesítették a legnagyobb hazai posztszocialista kultúrház történetét.

Többek között törvénysértõ volt a Nemzeti Színház Rt. alapítása, elõre lezsírozott volt a kiírt építészeti tervpályázat, nem készült el és máig várat magára a színház mûködtetését biztosítani hivatott középtávú gazdasági stratégia. Az ellenõrzés szépséghibája, hogy az Állami Számvevõszék (ÁSZ) - a kormánynak és a kulturális tárcának címzett - javaslatainak aligha lesz bárminemû foganatja.

Van abban valami jellegzetesen magyarisztáni, ahogy a Lágymányosi híd tövében sarjadt Nemzeti Színház oldalából egy hajó veszi célba a Gellért-hegyet. Vadász György, a létesítmény építészeti kialakítására 2000 februárjában kiírt pályázat nyertese ugyanis a hannoveri világkiállítás magyar pavilonjának is hajót tervezett. A különbség, hogy míg utóbbival révbe ért, a Nemzeti Színház tetõ alá hozásával megbízott Schwajda György kormánybiztosnak - nem kis erõfeszítések árán - végül sikerült annyira lehetetlen helyzetbe hoznia az Ybl- és Kossuth-díjas tervezõt, hogy az nem vállalkozott, nem vállalkozhatott a munkára.

Indul a kultúrház

A Horn-kormány idején az Erzsébet térre álmodták meg a Nemzeti Színházat, ám a nyílt nemzetközi tervpályázat (a pálmát Bán Ferenc vitte el) és a nyolcmilliárd forintos költségvetési támogatás hiábavalónak bizonyult: fél évvel az elsõ kapavágás megtétele után az Orbán-kormány leállította a beruházást, majd nekiállt új helyet keresni. A "mindenütt jó, csak ne az eredeti helyszínen" elvet valló éceszgéberek több mint egy éven át szöszmötöltek az új helyszín kiválasztásával, élükön Schwajda Györggyel, aki a szolnoki teátrum igazgatójából lépett elõ a Nemzeti Színházért felelõs kormánybiztossá.

Építészberkekben tényként kezelik, hogy Schwajdának nem ez volt az elsõ lehetõsége, hogy "nemzeti színházi fõépítõként" lépjen fel. Vargha Mihály építész-újságíró szerint négy évvel korábban az elõzõ kormány már megkereste hasonló célból, de akkor nem állt kötélnek a késõbb miniszteri biztosból kormánybiztossá avanzsált színidirektor. Schwajda elsõ menetben a Dózsa György útra, a volt Felvonulási térre képzelte el a teátrumot (ami egyébként már a Kádár-rendszerben is felmerült a Nemzeti Színház lehetséges helyszíneként), amelynek tervezését Siklós Mária Ybl-díjas építészre bízta. Hozzá két építészeti munkában már volt szerencséje: az egyik a szolnoki színház felújítása volt, a másik Schwajda lakóházának a tervezése. A kormánybiztost az sem zavarta, hogy Siklós addig csak felújításokat tervezett, új színházépületet még nem: elsõ ilyen jellegû munkájánál is Bán Ferenc pályamûvébõl kiindulva készített helyiségtervet.

A helyszín nem bizonyult kielégítõ megoldásnak, átszabták hát a projektet egy, a Városligeti-tóhoz közel esõ telekre, amelyikre állítólag Siklós Mária meg is konstruálta elképzelését. Néhány hónap múltán ez a helyszín is alkalmatlanná vált (hivatalosan a fõváros gáncsoskodásai miatt), viszont menet közben vette a kalapját a Magyar Építész Kamara elnöke, aki elunta, hogy semmibe veszik azt az elvárást, miszerint írjanak ki pályázatot az épület tervezésére - amit amúgy jogszabály rendel el.

Miközben lehetséges helyszínként a Ganz egykori gyárterületét, illetve a Margitszigetet is emlegetni kezdték, a kamarai elnök ment, a Demján Sándor fémjelezte TriGránit viszont jött. A Lágymányosi híd tövében megépítendõ új városközpontban szorítottak helyet a Nemzeti Színháznak, ahová - lévén a terület kincstári tulajdon - nem ér el a Fõvárosi Önkormányzat keze. Vargha szerint "Siklós építész áttolja ide a ligeti tervet, még az sem számít, hogy a nézõtér alá helyezett Stúdiószínpad mélyen a talajvízben úszik majd". Nem véletlen, hogy 1999 decemberében a tervet "megvalósításra alkalmatlannak" bélyegzi egy szakmai bírálóbizottság. Bár az errõl készült jegyzõkönyv "a hírek szerint jól elkeni a dolgot", a kormánybiztos hajlik egy meghívásos pályázat kiírására, s 2000 februárjában erre sort is kerít.

A beruházás ellenõrzésérõl készített jelentésében az Állami Számvevõszék szabályszerûen kiírtnak minõsítette a pályázatot, noha az "a szokásosat meghaladó mértékben kötötte meg a mûszaki, technológiai paramétereket". A jogszerû és szakszerû értékelést követõen nyertest hirdettek, majd Schwajda - szakértõi véleményre hivatkozva - arról tájékoztatta a kormányt, hogy "az összes beadott pályamû megsértette a pályázati kiírást, és az I. díjas pályamû megvalósítása 2,5 milliárd forint többletforrást igényel". Mivel a kabinet nem állta a cechet, a kormánybiztos a pályamû megvalósítása helyett "a kiírás alapjául szolgáló terv megvalósításában való közremûködésre hívta fel" a gyõztes Vadász Györgyöt, amit az nem fogadott el. (Lásd: Késõ bánat, Magyar Narancs, 2000. július 6.) A számvevõk szerint az építészeti tervpályázat formális volt, miután a megvalósítás alapjául szolgáló tervezõmunka a kiírást megelõzõen elkezdõdött, és attól gyakorlatilag függetlenül folytatódott.

Nem volt kevésbé cifra történet a felépítés fõvállalkozójának a kiválasztása sem. A nyílt, kétfordulós közbeszerzési eljárást már eleve úgy írták ki 1999 októberében, hogy még nem volt meg a pontos helyszín és nem állt rendelkezésre az építési engedély. Azon túlmenõen, hogy az ajánlatkérési mûszaki dokumentáció hézagos volt (magyarán korántsem tartalmazott minden, jogszabályokban elõírt dokumentumot), az ÁSZ ellentmondásosnak találta, hogy miközben az építési-szerelési munkákat tételesen tartalmazta az ajánlatkérési dokumentáció, a színháztechnikára, a belsõépítészeti és képzõmûvészeti munkákra, a környezetrendezésre, az út- és kertépítésre vonatkozóan az alapadatok is hiányoztak. Azaz azt várták el az ajánlattevõktõl, hogy a fõbb mûszaki paraméterek ismerete nélkül tegyék meg tétjeiket.

Pénz áll a házhoz

A procedúrákat kísérõ általános felháborodást az Orbán-kormány azzal tetézte, hogy a nemzeti kulturális örökség minisztere 2000. augusztus 1-jén úgy alapította meg - zártkörû részvénytársaságként - a Nemzeti Színház (NSZ) Rt.-t, hogy a 200 millió forintos alaptõke forrásául a központi költségvetés általános tartalékát jelölte meg. Szabálytalanul - írják a számvevõk, miután az államháztartásról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy ezt a tartalékot a "nem valószínûsíthetõ, nem tervezhetõ kiadásokra lehet felhasználni". Az ÁSZ kifogásolta azt is, hogy sem az rt. alapításának, sem a gazdálkodási forma megváltoztatásának (az elõkészítés korábbi fázisában még közhasznú társaság - kht. - vitte a hátán a beruházást) nem volt alapos indoka, hiszen a váltáskor már öt hónapja készültek a színház tervei.

Ráadásul az rt. gazdálkodása nem maradéktalanul törvényes, miután az alapítással kapcsolatos kötelezõ törvényi kûrök egy részét is figyelmen kívül hagyták: nem készült üzleti terv 2000-re, a kultusztárca pedig utólag kérte meg a gazdasági társaság alapításához szükséges pénzügyminiszteri egyetértést. A számvevõk kifogással illették a választott társasági formát is, hiszen részvénytársaságot üzletszerû közös gazdasági tevékenység folytatására alapítanak (nyereségszerzésre nem irányuló közhasznú tevékenységre vagy más közfeladat ellátására csak törvény elõírása, illetve engedélye alapján), miközben a jelentés szerint elhanyagolható annak a valószínûsége, hogy az NSZ Rt. - akár hosszú távon is - nyereségessé váljon.

Az ÁSZ-jelentés szerint az NSZ Rt. mûködése több szempontból is aggályos: a többszöri módosítás dacára sem teljes például az alapító okirat, mivel nem tartalmazza az rt. feladatait; a társaság szervezeti és mûködési szabályzata "nem tükrözi a tényleges szervezetet és mûködést"; noha a színház középtávú szakmai terve már elkészült, a megvalósításához nélkülözhetetlen középtávú gazdasági stratégia továbbra is várat magára.

Mindezek miatt a mûködtetés költségvetési szerv, közhasznú társaság vagy nonprofit részvénytársaság formájában a legcélszerûbb - véli az ÁSZ, emlékeztetve arra, hogy a kultusztárca és az NSZ Rt. a cég felügyelõbizottságának javaslatára megállapodott: a 2003-as üzleti év lezárása után megvizsgálják a kht.-vá való visszaalakulás lehetõségét.

Hét krajcár

Az ÁSZ szabályszerûségi és gazdaságossági szempontok alapján értékelte a beruházást. A számvevõk adottságnak tekintették "a helyszín kijelölésének folyamatát és az állam által juttatott telek megfelelõségét", s a vizsgálat egy külsõ szakértõi vélemény erejéig tért ki a mûszaki tartalomra (lásd Technikából jeles címû keretes írásunkat). Mindazonáltal akadnak sokatmondó megállapítások a dokumentumban. Íme néhány: "A beruházás részprogramjai (épületszerkezet készítése, belsõépítészet, színháztechnika, kert- és környezetrendezés) az állandó rögtönzés jegyében készültek, ami az egységes beruházási program hiányából következett." (É) "A színház egyes belsõépítészeti megoldásainak célszerûsége vitatható (pl. trópusi fából készült mosdótálak, drága és nehezen pótolható lámpatestek, egyedi, kézi szövésû szõnyeg a nézõtéri várakozóban stb.), de a színház jellegére való tekintettel elfogadható."

Az ellenõrzést nehezítette, hogy a dokumentumok nem egy helyen s nem a megfelelõ részletezettséggel voltak fellelhetõk. Nem készült például döntés-elõkészítési tanulmányterv a beruházásról, született viszont egy kormányhatározat arról, hogy a kormánybiztos negyedévente írásban tartozik beszámolni a projekt állásáról. Bár ezeket a jelentéseket a kormány helyett a kultuszminiszter kapta, Schwajda a tárca elsõ emberét megkerülve tartott kapcsolatot Orbán Viktor miniszterelnökkel: "Napirendre való tekintet nélkül megjelenhetett a kormány ülésein, és szóbeli tájékoztatást adhatott, döntést kérhetett." A számvevõk szóvá tették, hogy sem a kormánybiztos döntéseirõl, sem a kormány elõtti szóbeli tájékoztatókról, sem pedig a kormányülésen született döntésekrõl nem áll rendelkezésre megfelelõ dokumentáció.

Az ÁSZ "sajátosnak" minõsíti a beruházást jellemzõ pénzügyi konstrukciót. Az elsõdleges forrást jelentõ 10,8 milliárd forintos bankhitelt állami kezességvállalással vette fel a fõvállalkozó TriGránit, a számlát a beruházás befejezése után egyenlítette ki a költségvetés. Az állam összességében 12,6 milliárdot fordított a projektre, amit a közadományokból származó 3,5 milliárd forint egészített ki. Ehhez jött még az a félmilliárd forint, amit a kormány 2001-ben, "elsõ beszerzésre" tett hozzáférhetõvé. Az ÁSZ ellenõrzésének lezártáig még az összes tételt nem tartalmazó pénzügyi kimutatások szerint az épület teljes körû kivitelezésére 16,6 milliárd, a közparkra 2,7 milliárd forintot költöttek összesen. A költségek között fel nem lelhetõ a színházépületnek helyet adó, állami tulajdonú telek, s az összegbõl saját parkolóra sem futotta, jóllehet korábban a kormánybiztos azt állította: a színházat körülvevõ telkeket megvásárló kft. szerzõdésben vállalta egy 250 férõhelyes gépkocsitároló építését. Csakhogy az ügyletben a magyar államot képviselõ ÁPV Rt.-nek minderrõl nem volt tudomása. Így vélhetõleg a szomszédban épülõ kulturális tömb mélygarázsában kap majd parkolóhelyeket a színház, addig pedig marad az ideiglenes megoldás, egy szomszédos bérelt területen. A bizonytalankodók addig is, utóbb is utazhatnak HÉV-vel.

Házi István

Technikából jeles

"Az Állami Számvevõszék által felkért mûszaki szakértõ véleménye szerint a megvalósult létesítmény magas mûszaki színvonalú. Jó a díszletszállítás és -mozgatás feladatainak megoldása; a mûvészbejáró, az öltözõ kialakítása; a próbatermek, a mûszaki és adminisztratív helyiségek elhelyezése; a fõszínpadi színpadnyílás végsõ megoldása. A Nagyszínház színháztechnikája korszerû és színvonalas, de kérdéses a világviszonylatban egyedülálló fõszínpadi süllyedõrendszer kihasználhatósága. A süllyedõ elemek balesetveszélyesek, amit szigorú szabályok betartatásával, mûszaki megoldásokkal (megállító automatika) és a mûködtetés állandó felügyeletével igyekeznek elhárítani. A szcenikai világítás részeként beépített mintegy 100 db programozható fényvetõ túlzás, meghaladja a színház igényeit. A nagyszínházi hangosítási rendszer világszínvonalú. Az akusztika minõsége, ha nem is kiváló, de jó. A színpad láthatósága megfelel az ilyen típusú (keretes színpadú) színházakkal szemben támasztható - szabályokban vagy szabványokban nem rögzített - láthatósági követelményeknek. A Stúdiószínház korszerû, megfelelõ színháztechnikával felszerelt kísérleti színpad. A gyalogos megközelíthetõség még nem ideális, és hiányzik a parkoló végleges megépítése."

(Részlet az ÁSZ jelentésébõl)

Neked ajánljuk