Szász Károly és a kormánypártok
A bankfelügyeleti elnök utódlását a politika eddig mindig erőből oldotta meg, noha a jogalkotók a megbízatást nem véletlenül tervezték a választási ciklusnál hosszabb - hatéves - időszakra. Az MDF-es Botos Katalin 1994-ben a kormányváltás miatt távozott, Tarafás Imrét később az akkori pénzügyér, Járai Zsigmond szekálta ki, míg Rusznák Tamás 1996-ban és Szalkai István 2000-ben a tervezett szervezeti átalakítások miatt vette kalapját. A jelenlegi elnök, Szász Károly iránti széles körű politikai bizalom már a kezdetektől hiányzott: az összevont "szuperfelügyelet" vezetőjét 103 ellenszavazattal választotta meg az Országgyűlés 2000 tavaszán, ami előrevetítette a kormányváltást követő konfliktusokat.Szász Károly szerint a parlamenti választásokat követően az új pénzügyminiszter, László Csaba megfenyegette: ha nem távozik önként, "bizonyos információk sajtóban való megjelenését, melyek terhelőek lehetnek rá nézve", nem tudja megakadályozni (Népszabadság, 2002. november 20.) A miniszter cáfolta Szász állítását, az első csörte - a későbbiekhez hasonlóan - mégis a médián keresztül zajlott tavaly augusztusban. Ekkor már túl voltunk a kormány által elrendelt adatmentési hercehurcán, melynek során a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) és az APEH sikerrel szabotálta azt a kérést, hogy a május végi állapot szerint rögzítsék a meglévő adatállományt. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos utólag a renitenseknek adott igazat. (Az adatmentési lufiról lásd: Vigyázz! Frissen másolva!, Magyar Narancs, 2003. február 2.)
Attak neki
Szász Károly elsőként a Magyar Fejlesztési Banknál (MFB) folytatott felügyeleti vizsgálat miatt került a koalíció célkeresztjébe, mert 1. sokáig nem is vizsgálta a bankot, 2. amikor megtette, az eredményt csak a tavalyi országgyűlési választások után hozta nyilvánosságra. Zdeborsky György, az Orbán-éra alatt 150 milliárdos hiányt produkáló MFB újonnan kinevezett elnöke úgy vélte, a felügyelet nem tett semmit a közpénzek pazarlása ellen (ami egyébként a PSZÁF-nak nem feladata), és a kereskedelmi bankokkal sokkal szigorúbban járt el, mint az állami tulajdonú MFB-vel szemben. (Erre nézve Zdeborskynak lehettek tapasztalatai, hiszen a CIB Bank vezetői posztjáról épp a felügyelet vizsgálatainak köszönhetően kellett 2001-ben távoznia.) Zdeborsky a PSZÁF szakmai munkáját kritizálva a Magyar Bankszövetség állásfoglalására hivatkozott, ám a szervezet közleményben tudatta: a PSZÁF-vizsgálatok minőségét sosem kritizálták a minisztérium előtt.
2002 nyarán került nyilvánosságra, hogy a PSZÁF az előző kormányzati ciklus egyik kedvezményezett cégét, a Defend Kft.-t bízta meg őrző-védő feladatokkal. Ekkoriban ismertette a kormány tőzsdeélénkítő programját, melynek keretében 2003-tól a felére csökkennek a felügyelt kör PSZÁF-nak fizetendő igazságszolgáltatási díjai, ami egymilliárd forintnál is több bevételkiesést jelentett a hatóságnak. Mivel a törvény szerint a díjak megállapításakor a pénzügyminiszternek figyelembe kellett volna venni a felügyelet véleményét, az intézkedés a szervezet pénzügyi függetlenségét támadta - vélik bankfelügyeleti forrásaink.
2002. november-decemberben a hatóságnál helyszíni vizsgálatot folytatott a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi), a jelentés február végén készült el. Ezzel párhuzamosan a közpénzügyi államtitkárságon is információkat gyűjtöttek Szászról; Keller László feljelentése ez utóbbiak alapján készült, amit májusban Polt Péter legfőbb ügyész továbbított a Fővárosi Főügyészséghez. A nyárelőn több fronton megindult a kampány a felügyelet elnöke ellen. A Tévé ügyvédje házigazdája, Juszt László a Premier Önkéntes Nyugdíjpénztár történetét tálalta úgy, mintha a PSZÁF nem rendelt volna el tagfelvételi zárlatot és nem kezdeményezte volna a pénztár felszámolását a Fővárosi Bíróságon már 2000 decemberében, és felelősség terhelné a több ezer károsult bent ragadt követelése miatt. Közben részletek szivárogtak ki az egyébként titkos Kehi-jelentésből, valamint felbukkant egy ismeretlen eredetű, PSZÁF-vélemények szerint az elnök lejáratására készített húszoldalas anyag. Ez az összeállítás idézte a Kehi-jelentést, a közpénzügyi államtitkárságon összegyűjtött iratokat, valamint egy akciótervet vázolt Szász elmozdítására. Juszt László feltehetőleg az ebben foglaltakat olvasta az elnök fejére a megveretése előtt készített interjúban (június 25., felvételről), bár a sajtóban közöltek alapján úgy tűnik, hogy valamennyi dokumentum megbuherált változata a másiknak.
A kormány a titkos, majd nyilvánosságra hozott Kehi-jelentést - a PSZÁF észrevételeivel kiegészítve - június 4-i ülésén elfogadta. A közpénzügyi államtitkár akciója nyomán az ORFK júliusban elrendelte a nyomozást a felügyelet működése ügyében. (Információink szerint ez főként annak tudható be, hogy az új büntetőeljárási törvény értelmében az ügyészségnek a nyomozást akkor is meg kell indítania, ha a feljelentésről nem tud megalapozottan dönteni.)
A PSZÁF-kormány meccs eddigi utolsó szakasza egy augusztusi kormányfői rádióinterjúval indult (Klub Rádió, augusztus 18.), amelyben Medgyessy Péter félreérthetetlenül Szász menesztését helyezte kilátásba. Ehhez képest az Országgyűlés az őszi ülésszak első hetében mégsem kezdeményezte az elnök felmentését. Ennek oka éppúgy lehet a költségvetés elkészítésének a szorítása, mint a Szász-kérdés túlpolitizáltsága vagy az SZDSZ-nek az ügyben kinyilvánított tartózkodása. (A kisebbik koalíciós párt szerint Szász - politikai szerepvállalása miatt - alkalmatlan a független felügyelet vezetői posztjára, menesztése azonban "nem időszerű".) A Pénzügyminisztérium (PM) az alkotmány ünnepén mindenesetre külön vizsgálatot rendelt el a PSZÁF felelősségének tisztázására a brókerügyben; egyes hírek szerint ennek eredménye és a felügyelet gazdálkodásával összefüggő bűnlajstrom együtt szolgáltatta volna a szeptember eleji casus bellit.
Felügyelet nélkül
Szász minden egyes nyilatkozatában hangsúlyozza: "tiszteletben kell tartani a felügyelet függetlenségét". Nézzük hát, mit jelent mindez a PSZÁF-ról rendelkező 1999. évi CXXIV. törvény tükrében. Először is: a felügyelet "nem állam az államban"; a kormány irányítása alatt működik, elsődlegesen neki tartozik éves beszámolási kötelezettséggel, szakmai felügyeletét a pénzügyminiszter látja el, költségvetése pedig a pénzügyminisztériumi fejezeten belül - igaz, elkülönítetten - szerepel. A felügyelet elnökét a miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés választja meg és hívja vissza, a munkáltatói jogokat a kormány nevében a pénzügyminiszter gyakorolja; így értelemszerűen a PSZÁF-elnöknek is van "főnöke". Ha csupán ezt nézzük, a felügyeleti függetlenség sokkal gyengébb, mint amit a sajtóban a felügyelet és Szász "érinthetetlenségéről" vélelmeznek. A felek számára valószínűleg jobb lett volna, ha az elnököt konszenzusos alapon, a pártok megegyezésével nevezték volna ki; így például a jegybankelnök apanázsához rögzített fizetést sem lehetne "júdáspénznek" titulálni. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. A státust rendező jogszabályok mellett a törvény tartalmaz olyan kitételeket, amelyek a felügyelet önálló szakmai működését garantálják: új feladatot csak törvényi felhatalmazás útján írhatnak elő a hivatalnak, saját feladatkörében nem utasítható, valamint konkrét határozataival szemben közigazgatási eljárás keretében nincs helye fellebbezésnek. Ezek a pontok azt teszik lehetővé, hogy a bankfelügyelet az ellenőrzésére bízott szektor működésével kapcsolatos szakmai észrevételeit szuverén módon alakíthassa ki.
A törvény ellenben nem rendezi, hogy a PSZÁF szakmai működését és gazdálkodását mely szervezet és milyen rendszerességgel felügyelje; a pénzügyminiszter mandátumát pedig nem töltötték meg szakmai tartalommal. (Szász például elfogadná, ha felügyeletét az Állami Számvevőszék - ÁSZ - vizsgálná; de egyrészt kérdés, az ÁSZ hatáskörében milyen adatokhoz férhet hozzá, másrészt egy állami hivatal ellenőrzése mégsem kívánságműsor.)
A felügyelet érvelése gyakorlatilag erre a joghézagra épül, kiegészülve a titokvédelemre vonatkozó kötelezettségekkel és a "miniszter elfogultságára" utaló tézissel. E szerint a logika szerint a PSZÁF-vizsgálat elvégzésére a megbízott Thuma József közigazgatási államtitkár nem jogosult, mivel nem a PM a felügyeleti szerv, hanem maga a miniszter, aki viszont a vizsgált időszakban a bankban dolgozott, ezért az ügy tárgyilagos megítélése a PSZÁF szerint tőle nem várható el. (A minisztériumi bizottság kérdéseire a PSZÁF ennek ellenére a titokvédelmi szabályok tiszteletben tartásával válaszolt.)
Eltekintve attól, hogy a felügyelet jogi érvelése megalapozott-e (szerintük nyilván igen, a kormányzat szerint nyilván nem), egyvalamiben következetesnek tűnik: a Szász vezette hatóság régi törekvése érhető tetten a szakmai függetlenség szélesítéséért. Az elnök már hivatalba lépésekor azt nyilatkozta: nem érzi úgy, hogy a felügyeletnek a gyakorlatban a PM egyik osztályaként kellene működnie (Figyelő, 2000. április 20-26.). Később megpendítette, hogy a Magyar Nemzeti Bankhoz hasonlóan a PSZÁF-nak is részvénytársasági formában kellene működnie, illetve kívánatos volna, ha megkapná a hatáskörön belüli rendeletalkotási jogot.
Mivel a felügyelet átvilágítására a kormányzatnak aligha van jelenleg olyan eszköze, amelynek jogszerűsége vitán felül áll, az elnök elmozdítása felettébb kockázatos lépés, kivált a jelenlegi politikai kontextusban. Szász felmentéséhez alapos, felróható indok kell; ráadásul a döntéssel szemben a köztisztviselői törvény értelmében munkajogi bírósághoz fordulhat jogorvoslatért. Mindent összevetve a helyzet a következő: bár az elnök státusában nem független, pozíciójából kirobbanthatatlan.
Miért ne menjen?
Aligha lehet kétségünk afelől, hogy az Orbán-kormány mit tett volna azzal a szuperfelügyelővel, aki a Horn-ciklus idején a nagyobbik kormányzó párt vezetőjének tanácsadójaként így nyilatkozott volna lapunknak: "Nagyon nagyra értékelem a miniszterelnök urat, és örülök, hogy tanácsára lehetek. Úgy tekintem ezt a munkát, hogy tulajdonképpen nem ő tanul tőlem, hanem én tanulok tőle és azoktól, akik ebben a testületben velem együtt tagok." Mert Szász ezt mondta tavaly nekünk. ("Nincsenek szent tehenek", Magyar Narancs, 2002. február 21.) Szász a politikai hovatartozását, világnézeti preferenciáit soha nem rejtette véka alá: ami nem baj, ha az nem befolyásolja a tevékenységét. Az elnök politikai függetlenségének alátámasztására gyakran idézi azt az esetet, amikor még a Konzumbank vezérigazgatójaként megakadályozott egy olyan, biztos bukásnak ígérkező üzletet, amit az anyabank, az MFB vezetősége forszírozott. A polgári mondavilág szerint a kormányfő ekkor figyelt fel személyére, mondván, hogy aki még Simicska Lajos akaratával is szembeszegül, az állami tisztviselő a talpán.
Amikor 2001-2002-ben a korábbi gyakorlathoz képest szokatlan keménységgel lépett fel a PSZÁF a tilosba tévedt pénzügyi szolgáltatókkal szemben, és többmilliós büntetéssel sújtotta őket, elterjedt az a vélemény, hogy a hatóság bírságpolitikája nem kiegyensúlyozott. Egyrészt úgy vélték, hogy a felügyelet rászállt egy bizonyos körre ("a moszkovita bankárokra rájárt a rúd"), másrészt vitatták a kiszabott bírságok arányosságát, azaz úgy tartották, a különböző szolgáltatókra az azonos szabálytalanságért kivetett büntetések öszegei nem voltak pariban. A PSZÁF ezt cáfolandó a honlapon is olvasható bírságpolitikai alapelvekből vezette le az elmúlt évek büntetéseit, amelyek nemcsak az elkövetett szabálytalanságok, hanem a hitelintézetek nagyságától (alaptőkéjének mértékétől) is függtek. Jó néhányan ugyanezt a tendenciát látták megismétlődni a Pannonplast-ügyben: a PSZÁF az MSZP közeli Britton-csoportot meszelte a konkurens, fideszesnek tekintett Karsai-holding ellenében (amely a legutóbbi hírek szerint karnyújtásnyira van attól, hogy átvegye a Pannonplast irányítását).
A K&H Equities-ügybeni PSZÁF-felelősséget firtatók véleményüket arra alapozzák, hogy 1998-ban a felügyelet jogelődje a K&H Brókerház Rt.-nél felfedezett egy magánnyilvántartást, aminek a megszüntetését a későbbi vizsgálatok során az integrált felügyelet nem követte nyomon. Azt, hogy ez mulasztás volt-e, avagy valaki szándékosan becsukta a szemét, a rendőrségnek kell kiderítenie. A PSZÁF ellenben azt is vitatja, hogy hozzáférhetnek-e olyan adatokhoz, melyeket a bank nem bocsát a rendelkezésükre; ebben az esetben a bank belső ellenőrzésének és a könyvvizsgálónak is észre kellett volna vennie a szabálytalanságokat.
Szászt mind kevésbé burkolt, posztjával mindenképpen összeférhetetlen politikai megnyilatkozásai diszkreditálhatnák - például aggályos, ha bármely állami köztisztviselő bármely miniszterelnökről cáfolhatatlan bizonyíték prezentálása nélkül jelenti ki, hogy a kormányfő egy bűnügyben "érintett". Igen ám, csakhogy a törvény, azon kívül, hogy az elnök politikai funkciót, illetve valamely párt nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést nem vállalhat, nem fogalmaz meg más tiltó rendelkezéseket. Pedig a június 16-i megveretését követő nyilatkozata, amikor magától értetődően beszélt "politikai bűncselekményről", alapos szereptévesztésre vall, mint ahogyan az is, amikor a Magyar Nemzettel feltűnő harmóniában jelezte Medgyessy, László Csaba és Draskovics Tibor "érintettségét". Noha Szász utólagos magyarázata szerint a kifejezést inkább a feddhetetlenség antinómiájaként, mintsem az elfogultság - jogi kategóriájának - szinonimájaként használta, jóval egyszerűbbnek tűnő személyiségi jogi pereket is buktak már el a bíróság előtt másokat hírbe hozó nyilatkozók. Szász számlájára alapos okkal e nyilatkozatók írhatók; az csupán a felügyelői folklór része, hogy lábadozása idején ottonában félmeztelenül fényképezkedett Jürgen Köppennel, az EU rendkívüli meghatalmazott nagykövetével, miközben vigyázott rá, hogy a lakás értékeit sötét drapéria takarja a tévénézők kíváncsi szemei elől.
Mádl Ferenc köztársasági elnök és Járai Zsigmond jegybanki elnök, akinek a kamat- és inflációs politikáját tavaly még a felügyeleti elnök vette védelmébe a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségével szemben, "természetes szövetségesként" állt ki Szász mellett. Az elnök - PSZÁF-források szerint - a Fidesz vezetőinek "politikai segítségét" ugyanakkor nem kérte. Az sem tűnt végzetesnek, hogy a kormánypártiak - joggal vagy némi paranoiával, ebből a szempontból mindegy - "bizonyos folyamatot" véltek felfedezni a nyáron történtekben (Orbán lisszaboni beszéde, Szász megverése, a kormánytagok körüli botránykeltések). Szász politikai renoméjának informátoraink szerint szeptember elejéig nem ezek a kéretlen támogatások ártottak, hanem a jobboldali sajtó; az, ahogyan a brókerügyet tálalták. Ami tény: a látszat egyértelműen azt mutatta, hogy a Magyar Nemzet exkluzív információinak a forrása csak a felügyelet lehet (például László Csaba kétszázmilliósnak mondott, valójában húszmilliós lakáshitel-szerződése), melyeket a PSZÁF a banktitok semmibevételével szivárogtat ki. A fokozatosan adagolt félinformációk és csúsztatások a másik oldal szemében demonizálták a PSZÁF-elnököt, és azt sugallták, hogy "mennyi mindent tudhat még róluk"; információkat csepegtethet bármely baloldali politikus bankszámlájáról, olyasmit "tudhat" a forint júniusi sáveltolásával kapcsolatban, ami nem lenne jó, ha kiderülne és így tovább. (Lehet, hogy véletlen egybeesés csupán, de akár Szász és az ellenzék közti összejátszásra utalhat a volt Fidelitas-programújság, az Utolsó Figyelmeztetés most futó, igen költségesnek tűnő óriásplakát-kampánya is.) Hogy a kormánypártiak félelme indokolt-e, és Szász valóban politikai szerepet vállaló igazságosztónak képzeli magát, avagy, mint a vele rokonszenvező források állítják, sorozatos félreértésekről és rémképfestésről van szó, idővel elválik. Szász legutóbbi nyilatkozatai mindenesetre semmit sem tettek a kormánypárti gyanakvás eloszlatásáért.
Bogár Zsolt
Szakmai alapon
A felügyelet elnöke szeretné, ha működését szakmai tevékenysége alapján ítélnék meg. Úgy véli, annak sincs akadálya, hogy 2006 után is (amikor mandátuma lejár) folytathassa munkáját. Környezete szerint Szász Károly megbízatását küldetésként éli meg; maximalizmusa miatt nem könnyű vele együtt dolgozni. Munkatársai nem a politikai szimpátia alapján gyűlölik vagy szeretik. Azok, akik bírják a pörgést, és látják, hogy a munkának eredménye van, "nehéz természete" ellenére is elfogadják és tisztelik - legfeljebb a háta mögött mondják, hogy ennyi pénzért (évi 55 millióért) dolgozzon is sokat az elnök. (A felügyelet munkatársai, beleértve az eredetileg a piacról hozott kollégák alkalmazását segítő Budaglobál Kft.-t, már a köztisztviselői törvény szerinti illetményben részesülnek.) Egy másik forrásunk szerint Szásznak nincsenek igazi államigazgatási tapasztalatai, és "az utolsó szalmaszálat ragadta meg" a PSZÁF-elnöki poszttal.
Azt általában nem vitatja senki, hogy irányítása alatt nagyon jó kép alakult ki külföldön a felügyeletről; a vállalatirányítási rendszer összemérhető vezető nyugati példákkal. A PSZÁF propagálta "tökélytől" némelyek a szájukat húzzák; pedig végbement a felügyelet integrációja: kialakultak az egységes elvek, működési normák, vizsgálati programok, megteremtődött a megfelelő infrastrukturális háttér, kialakult a ma használt monitoringrendszer. A piaci folyamatok passzív követéséről a hangsúly eltolódott a megelőzésre, erősödött a PSZÁF szolgáltató jellege. (Rendszeresen jelentkezik jogszabály-magyarázatokkal, bemutatja a nemzetközi irányelveket, szakmai konzultációkat tart.) A leglátványosabb változás természetesen a bírságpolitikában ment végbe: nyilvánosan, háttéralkuk nélkül kiszabott többmilliós büntetések vannak, melyektől azért nem kell hanyatt esni, mert hol vannak ezek az összegek a maximálisan kiszabható értéktől?
Az egyes sajtóorgánumok hetek óta címlapon tartják a Szász-sztorit, bár az utóbbi napokban mintha lanyhult volna az érdeklődés; igaz, a két héttel ezelőtti PSZÁF-sajtótájékoztatón még úgy tűnt, az újságírók csak azért jelentek meg, hogy kiprovokáljanak egy elnöki kommentárt Medgyessy "érintettségéről". A dolgok jelenlegi állása szerint Szász néhány napnyi egérutat nyert; de az is elképzelhető, hogy a felügyeleti tanács ülésén nem hiába mondta Csányi Sándor, az OTP Bank Rt. első embere, hogy gyorsabb, jobb lett a szervezet működése Szász Károly vezénylete alatt.
"Kételyeket és gondokat"
sorolt fel Keller László a PSZÁF-fal összefüggésben a Miniszterelnöki Hivatal június 20-i sajtótájékoztatóján, ahol nyilvánosságra hozták azt a húszoldalas jelentést, amelyben a PSZÁF szerint "a Kehi vizsgálati jelentésének tervezete is felismerhető". A dokumentum szerint a felügyelet szabálytalan közbeszerzési eljárás során a piaci árnál magasabb értéken szerezte meg új, a Krisztina Plazában található irodájának bérleti jogát, miközben a régit ingyen visszaadta a minisztériumnak, ahelyett, hogy értékesítette volna. A házban 430 millióért épített ki bizonsági rendszert a Defend Kft., amire a felügyelet vezetése a vagyonkezelőtől vett fel kölcsönt. A PSZÁF a jogelődje által munkaerő-kölcsönzés céljából alapított Budaglobál Kft. részére teljesítésigazolások nélkül is fizetett, de többletjuttatást fizetett a felügyelet munkatársainak a munkakörükben szereplő feladatok elvégzéséért is. A dokumentum szerint több esetben elmulasztották a közbeszerzési eljárás lefolytatását, és a bírságbevételek egy részét szabálytalanul használták fel. Az irat megemlékezett politikai színezetű elbocsátásokról is.
A PSZÁF cáfolta a vádakat. Részletes válaszát eljuttatta a portfolio.hu című internetes honlaphoz, amely a K&H Equities-ügyben rendszeresen lépéselőnyben tudósított más orgánumokhoz képest.
