De szó szerint. Ám mielőtt a címben foglalt szikár tényközlés talajvaló menti részletezésébe merülnénk, engedtessék meg egy kis - mitőlünk egyebütt oly idegen - önfény, minek persze jó oka van, lévén a kulturált hejehuja apróbb mozzanatait nyílik csupán lehetőségünk feltárni ezúttal (megint). Szó, ami szó, múltkori hasontárgyú leiratunk eszmei mondanivalója - miszerint a sátor büdös - az idő rövidsége dacára a szervezők szívéig ért, panaszunk nyitott fülekre talált. Mi meg nyitott sátorra, a térrendezés és az írott szó nagyobb diadalára - de az is lehet, hogy a hozzáértő döntéshozók kitalálták, hogy a biztos győzelem (emlékeztetőül: hat és fél százalék + kinéző kormányzati pozíció) tudata még nagyobb tömeget fog kicsalni a főhadiszállásra. Igazuk is lett, hogy a sátor előfalát lebontották, aligha állta volna a rajongók rohamát, továbbá nincs a világon olyan kolbász, amelynek az illata be bírná tölteni az Andrássy úttól az Astoriáig érő szabad teret.
Már a kilences buszról lekászálódván előrevetette árnyát a szép jövő, a micsoda muri. Ragaszkodva a materializmushoz azonban inkább azt kell mondjuk, hogy egy fiatalember vette előre magát vagy mégis inkább lírai énjét, emígy üvöltvén: "Nincs ezen mit furcsányi, első lett a Gyurcsányi!" - és még csak háromnegyed nyolc volt. A szavazatok feldolgozási aránya épp kezdett combosodni... Mely adatok persze rögtön világossá tették, hogy az egybegyűltek aligha bánatukban fogják közelíteni a sárga földet. Az időjárás és a rozé (decinként 200-ért) kétségkívül meleg volt, így a fiatalabb néposztályok képviselőinek egy része a gyöpre telepedve követte képviselőjelöltjei (egy részének) képernyőkön és grafikonokon kimutatott feltartóztathatatlan nyomulását.
Egy csinos asszony Kókáért aggódott nagyon, mely tényből nem túlzás a megjelentek politikai éleslátására következtetni. A másik figyelemre méltó demokrata, tán poétikusan ifjú kora miatt, a büfé (mely alig is - ha egyáltalán - maradt el népszerűségben a továbbjutó versenyzők, mondjuk Pető Iván és Sándor Klára mögött; persze, ha piszkoskodni akartam volna, Gál Zoltánt írok) ételkínálatát fumigálva annyit jegyzett meg, hogy négy év múlva oda megy, ahol Gírosz-Ász András lesz a konyhafőnök. Jaj, csak el ne veszítsünk egy reménybeli szavazót!
Az említett Pető üdítően tűnt ki a mezőnyből keresetlen eleganciájával. Ah, végre valaki nem az elálló gallérú egyenzakóban érzi magát gálába vágva! Kandidánsi befutása már ezért is megérdemeltnek mondható. Maradhatna e stílben a padsorok között is. Ám mielőtt a pret-a-porter végleg maga alá teperne, szól a riporter. Oda sem figyelnék, de megállít egy közeli ismerős: "Figyelted, hogy bennakadt egy pillanatra a lélegzet, hogy megcsappant a lelkesedés akkor, amikor azt mondta a tévé, hogy a Maszop már csak öthelynyire van az abszolút többségtől?"
Ezen sincs mód hosszan tipródni (csak egymáson), hisz fél kilenckor máris a színpadra tart neje kíséretében "a Kuncze". Kiálltára a tömeg szűk időre lejjebb veszi a hangot, tisztán halljuk: köszöni mindenkinek, főként nekünk (mármint, akik itt vagyunk) meg Erdélyi Zsolt Szupermennek (nem biztos, hogy ebben a névsorrendben), Kovács Pisti kiagyalójának. Horn Gábor megpuszilja a színpadra lépő kultúrhérosz buksiját, zörgetvén némileg liberális haraszt (harasztot? harasztit? "Tényleg, ki látta a Harasztit? Csak nem haragszik?" - kérdez bele a boldogságba egy néni külsejű aktivista; oh, a diadaltól hogy megmámorosodik itt az ember[iség], ha még csak attól).
Miután megköszönték, miért is maradnánk, különben is a műanyag tányérra mért lecsós tarját egy lendületes eszmetársam épp kiverte a kezemből.
De nincs még menekvés, Orbán a képernyőn: "Jól fogadta" - jegyzi meg valaki. "Na ja, készült rá" - egészíti ki a barátja, de szavaikat elnyeli a nemtetszés karakteres hangrobbanása. Aztán ismerősök jönnek sorba, igyunk áldomást! S ha már szóba jött (s hogy még egy sort idézzünk az LGT-től), a legutóbbi együttlét óta "elveszett a Somló". Állítólag a Harasztival látták.
Mindegy, győztünk, kérnék még egy pohárkával!
