SZDSZ, Erzsébet tér - Belecsaptak a lecsómba

  • Palánkay Emõke
  • 2006. április 27.

Belpol

De szó szerint. Ám mielőtt a címben foglalt szikár tényközlés talajvaló menti részletezésébe merülnénk, engedtessék meg egy kis - mitőlünk egyebütt oly idegen - önfény, minek persze jó oka van, lévén a kulturált hejehuja apróbb mozzanatait nyílik csupán lehetőségünk feltárni ezúttal (megint).

De szó szerint. Ám mielőtt a címben foglalt szikár tényközlés talajvaló menti részletezésébe merülnénk, engedtessék meg egy kis - mitőlünk egyebütt oly idegen - önfény, minek persze jó oka van, lévén a kulturált hejehuja apróbb mozzanatait nyílik csupán lehetőségünk feltárni ezúttal (megint). Szó, ami szó, múltkori hasontárgyú leiratunk eszmei mondanivalója - miszerint a sátor büdös - az idő rövidsége dacára a szervezők szívéig ért, panaszunk nyitott fülekre talált. Mi meg nyitott sátorra, a térrendezés és az írott szó nagyobb diadalára - de az is lehet, hogy a hozzáértő döntéshozók kitalálták, hogy a biztos győzelem (emlékeztetőül: hat és fél százalék + kinéző kormányzati pozíció) tudata még nagyobb tömeget fog kicsalni a főhadiszállásra. Igazuk is lett, hogy a sátor előfalát lebontották, aligha állta volna a rajongók rohamát, továbbá nincs a világon olyan kolbász, amelynek az illata be bírná tölteni az Andrássy úttól az Astoriáig érő szabad teret.

Már a kilences buszról lekászálódván előrevetette árnyát a szép jövő, a micsoda muri. Ragaszkodva a materializmushoz azonban inkább azt kell mondjuk, hogy egy fiatalember vette előre magát vagy mégis inkább lírai énjét, emígy üvöltvén: "Nincs ezen mit furcsányi, első lett a Gyurcsányi!" - és még csak háromnegyed nyolc volt. A szavazatok feldolgozási aránya épp kezdett combosodni... Mely adatok persze rögtön világossá tették, hogy az egybegyűltek aligha bánatukban fogják közelíteni a sárga földet. Az időjárás és a rozé (decinként 200-ért) kétségkívül meleg volt, így a fiatalabb néposztályok képviselőinek egy része a gyöpre telepedve követte képviselőjelöltjei (egy részének) képernyőkön és grafikonokon kimutatott feltartóztathatatlan nyomulását.

Egy csinos asszony Kókáért aggódott nagyon, mely tényből nem túlzás a megjelentek politikai éleslátására következtetni. A másik figyelemre méltó demokrata, tán poétikusan ifjú kora miatt, a büfé (mely alig is - ha egyáltalán - maradt el népszerűségben a továbbjutó versenyzők, mondjuk Pető Iván és Sándor Klára mögött; persze, ha piszkoskodni akartam volna, Gál Zoltánt írok) ételkínálatát fumigálva annyit jegyzett meg, hogy négy év múlva oda megy, ahol Gírosz-Ász András lesz a konyhafőnök. Jaj, csak el ne veszítsünk egy reménybeli szavazót!

Az említett Pető üdítően tűnt ki a mezőnyből keresetlen eleganciájával. Ah, végre valaki nem az elálló gallérú egyenzakóban érzi magát gálába vágva! Kandidánsi befutása már ezért is megérdemeltnek mondható. Maradhatna e stílben a padsorok között is. Ám mielőtt a pret-a-porter végleg maga alá teperne, szól a riporter. Oda sem figyelnék, de megállít egy közeli ismerős: "Figyelted, hogy bennakadt egy pillanatra a lélegzet, hogy megcsappant a lelkesedés akkor, amikor azt mondta a tévé, hogy a Maszop már csak öthelynyire van az abszolút többségtől?"

Ezen sincs mód hosszan tipródni (csak egymáson), hisz fél kilenckor máris a színpadra tart neje kíséretében "a Kuncze". Kiálltára a tömeg szűk időre lejjebb veszi a hangot, tisztán halljuk: köszöni mindenkinek, főként nekünk (mármint, akik itt vagyunk) meg Erdélyi Zsolt Szupermennek (nem biztos, hogy ebben a névsorrendben), Kovács Pisti kiagyalójának. Horn Gábor megpuszilja a színpadra lépő kultúrhérosz buksiját, zörgetvén némileg liberális haraszt (harasztot? harasztit? "Tényleg, ki látta a Harasztit? Csak nem haragszik?" - kérdez bele a boldogságba egy néni külsejű aktivista; oh, a diadaltól hogy megmámorosodik itt az ember[iség], ha még csak attól).

Miután megköszönték, miért is maradnánk, különben is a műanyag tányérra mért lecsós tarját egy lendületes eszmetársam épp kiverte a kezemből.

De nincs még menekvés, Orbán a képernyőn: "Jól fogadta" - jegyzi meg valaki. "Na ja, készült rá" - egészíti ki a barátja, de szavaikat elnyeli a nemtetszés karakteres hangrobbanása. Aztán ismerősök jönnek sorba, igyunk áldomást! S ha már szóba jött (s hogy még egy sort idézzünk az LGT-től), a legutóbbi együttlét óta "elveszett a Somló". Állítólag a Harasztival látták.

Mindegy, győztünk, kérnék még egy pohárkával!

Figyelmébe ajánljuk

Betiltás, uszítás, hergelés: tényleg csak ez maradt nekik

A gőgösség által csapdába lavírozta magát Orbán, a készséges rendőrség pedig nyilván félelemből eddig végrehajtott minden utasítást a nem-Pride Pride betiltásával. Ha szombaton a jelenlegi állás szerint indulnak el vélhetően tömegek a belvárosban, a csapda ajtaja összecsapódik. Mindeközben pedig egyre többen néznek bele reggelente a tükörbe azzal a félelemmel, hogy: „Mit fogok csinálni egy év múlva?” Mert noha – ismételten hangsúlyoznunk kell – még korántsem szabad végeredményt hirdetni, a legújabb adatok azért megerősítik legalább a lejtmenet érzetét.

„Mi nem ítélkezünk, aki úgy érzi, hogy segít neki ez az ételadomány és rászánja az időt, annak adunk”

2014 óta kéthetente száz-százötven embernek ad főtt ételt és tartós élelmiszert Makón a Heti Betevő, a kezdeményezést önkéntesek mellett pékségek, éttermek, vállalkozók éltetik. Az ételosztásra érkezők főleg idős és rossz körülmények között élő emberek, de az önkéntesek mindenkinek adnak, aki úgy érzi, segít neki az ételadomány. 

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!