"Azon már túl van a magyar rendőrség, hogy megbotránkozzon vagy felháborodjon, ha valakit felrobbantanak" - nyilatkozta az ORFK bűnügyi főigazgatója, dr. Bánfi Ferenc dandártábornok, miután
a robbantás másnapján
ünnepélyes keretek között átadta dr. Lukács János ezredesnek a főkapitányi kinevezést. Sietünk hangsúlyozni, Lukács kinevezésének köze nincs a leszámolásos merénylethez, elődjét diplomáciai szolgálatra vezényelték. Ha a bűnügyi főigazgató nem is, de Szeged népe megbotránkozott és megdöbbent. Kivált azok, akik a pokolgépes akció közelében laknak, és az ablakon kipillantva szemtanúi voltak a látványnak: az áldozat feketére égett holttestének, az autóba éppen beszállni készülő két alkalmazott és a vezetőülés mellett helyet foglaló egyik vendég lángoló ruhájának, a villanyvezeték vastraverzén landoló gépkocsidaraboknak. Az egykori bártulajdonos csuklóját például a robbanás helyszínétől százötven méterre találták meg. Iszonyatos detonációról számolnak be a lakók, továbbá, mindenekelőtt, a húsz-harmincezer forintos üvegkárokról. Azóta újraaszfaltozták a night club előtti parkolót, a lángot kapott középső ablakokat bedeszkázták, az ilyenkor szokásos koszorúkat is elhelyezték a Delhi falán. A Délmagyarország című megyei lap az ASK FOR nevű piac- és közvélemény-kutató cég segítségével tesztelte a közhangulatot. A "mintegy ötszáz fős" mintavételből kiderül, hogy a szegediek szerint mindenekelőtt a maffia (19 százalék), aztán a kormány (16 százalék) és a külföldiek (15 százalék) felelősek a történtekért. Az ORFK, a helyi rendőrség az APEH-hel szinte fej-fej mellett végzett (10-12 százalék hibáztatja őket), az áldozatot a megkérdezettek 5 százaléka okolja, s mindössze 3 százalék látja úgy, hogy azért az elkövető is közrehatott. A megnyilatkozásokban mindannyiszor felbukkan, hogy a három ország határán lévő városban túl sok a külföldi (becslések szerint közel tízezer jugoszláv, román és arab tartózkodik tartósan Csongrád megyében). A szegedi önkormányzat közbiztonsági tanácsnoka, Balogh László úgy véli: "A városban régóta jelen van az arab- és a cigánybűnözés (sic!), virágzik a prostitúció, emiatt aztán számítani lehet időnként az ilyen jellegű bűncselekményre."
A Németh Zoltánt közelebbről ismerőknek egy fikarcnyi kétségük sem volt afelől, hogy miből is élt valójában a Delhi Night Club gazdája, ennek ellenére némileg meglepte őket, amikor azt olvasták a helyi újságban, hogy dr. Bánfi Ferenc, az ORFK bűnügyi főigazgatója kerek perec kijelentette: Németh bűnöző volt. "Azért bűnöző, mert a rendőrség évekkel ezelőtt folytatott ellene büntetőeljárást, jogerős bírói ítélettel börtönbüntetéssel sújtották." (Délmagyarország, 1997. november 4.) Ha valóban bűnöző volt, akkor a rendőrség miért nézte karba tett kézzel, hogy kurvákat futtat, valutázik, bordélyt működtet? - kérdezik az újságot lobogtatva a népek.
Csakhogy, mint dr. Németh Károlytól, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől megtudtuk, bár Németh Zoltán korábban valóban ült börtönben, 1992-ben mentesült a büntetés mindennemű következménye alól. Azt állítani róla, hogy bűnöző, prejudikálás. (Ezt már nem a sajtószóvivő mondta, hanem mi tesszük hozzá.) A szóvivő ugyan soha nem járt a Delhiben, de úgy hallotta, hogy annak "szórakozóhely-jellege volt, s a kiképzése sem volt olyan, hogy ott szobáztatni lehessen. Németh Zoltán a Delhit működtető betéti társaság kültagja, egyben a night club alkalmazottja volt. Ebbe pedig nem lehetett belekötni."
Szegedi
alvilági és igazságügyi
körökben
egyaránt otthonosan mozgó és neve elhallgatását kérő informátorunk szerint nem is a Delhi lehetett a bajok forrása. "A lokál csak díszletül, úgy is mondhatnám, spanyolfalul szolgált a húzósabb dolgokhoz. Némethnek tudomásom szerint Szegeden túl is voltak üzleti érdekeltségei. A Delhiben is foglalkoztatott lányok nyáron Siófokon dolgoztak. Aki nem vált be, mehetett ki az E5-ös út mellé." A Delhi négy-öt éve nyitott, s bár időközben több vetélytársa is akadt a városban, jóformán az egyedüli, ami ma is működik. "Nem hiszem, hogy a night clubot akarta volna megszerezni valaki, nem ezért röpült a levegőbe Németh. Aki tisztában van az erőviszonyokkal, tudja, hogy az üzlet Németh halála után is ugyanazoknak a kezében maradt. Konkurenciaharcról nem lehet szó."
Legalábbis Szegeden. Annál inkább a már említett Siófokon, ahol Némethnek, aki az addigi öt üzlet mellé, amelyben érdekeltsége volt, meg akart szerezni egy újabbat is, akadtak ellenségei. Vagy, ahogy némi hezitálás után szegedi ismerősünk kiböki, Budapesten. "Azt beszélték, hogy Pesten is be akartak fektetni egy régi cimborájával, D. Ferenccel. Róla a robbantás óta senki sem tudja, hogy hol van. Õk együtt voltak benne a Cuki-ügyben."
A nyolcvanas évek elején
a szegedi Cuki presszó
volt a stricik és a kurvák törzshelye. Az akkor még pályakezdő Németh Zoltán is itt ismerkedett a szakmával, ám a hatóságok hamarosan behajtották rajta a tanulópénzt. Devizagazdálkodás megsértése, kerítés és orgazdaság miatt két év hét hónapi börtönbüntetésre ítélték. Kapcsolata a szabadulás után is megmaradt az ugyancsak elítélt D. Ferenccel, aki viszont az esetből okulva háttérbe húzódott, s csak afféle csendestársként szállt be pénzével a vállalkozásokba, nevét soha nem adta. De hogy a Delhiben részesedése lenne, arról beszélgetőpartnerünk nem tud. Arról viszont igen, hogy Némethék lokáljába az induláskor a Bronson nevű műintézet tulajdonosa importált lányokat, így valószínűleg ő rendelkezik a "játékjogukkal" is, hacsak Némethék időközben nem vásárolták meg őket.
Más feltételezés szerint Németh elpusztításának okát az idén augusztusi szegedi
arab-roma
incidensben kell keresni, amelyben állítólag közvetítőként vett részt. "Ennek ehhez semmi köze - meséli informátorunk -, Némethnek nem volt baja az arabokkal, ők is tudomásul vették, hogy Szegeden neki előjogai vannak. Németh különben sem volt érdekelt az E5-ös mentén zajló lányfuttatásban, az egy másik roma csapat kezében van. Tény, hogy ott volt akkor augusztusban, amikor vagy kétszáz roma lepte el a várost, hogy leszámoljon az arabokkal. Azok jó, ha tízen lehettek. Végül is a kommandósok közbeléptek, mielőtt még kitört volna a balhé."
Mindezt dr. Németh sajtószóvivő is igazolja, amikor rákérdezek, s még hozzáteszi: "Az egész abból indult ki, hogy hülyéskedésből az egyik roma kést dobott az egyik arab lábára. Idebent legalábbis ezt mondták." Informátorunk ezt másként tudja: "Az arabok az E5-ös mentén védelmi pénzt akartak szedni a roma futtatóktól. Azt adták be nekik, hogy az ukránok bízták meg őket. Amikor aztán a romák rájöttek, hogy át vannak verve, elindultak megkeresni az arabokat."
A végül elmaradt augusztusi összecsapás hatására az akkor még csak megbízott főkapitány dr. Lukács János különleges akciócsoportot állított fel a maffiahálózat gazdasági hátterének feltérképezésére. Emiatt aztán sokak lába alatt kezdett el égni a talaj. Egy szír származású, sokáig szegedi illetékességű arabnál több száz millió forintot érő valutát találtak a vámosok Passaunál. Informátorunk szerint meglehet, hogy innen fúj a szél. "Vajon
miért hagyták a rendőrök
nyomulni Némethet, amikor biztos, hogy sok mindent tudtak róla? Nyilván mert szolgálatokat tett nekik. A szívességért pedig szívesség jár: hagyták működni a kuplerájt, elnézték neki, hogy kurvákat futtat, kivált, hogy ezt főleg a megyehatáron túl művelte. Õ sok mindent tudott az arabokról. Érintőlegesen benne volt az olajbizniszben is, ahogy a Passaunál lebukott arab is. Ki tudja, miket mesélt a rendőröknek? A besúgókat pedig olykor kinyírják. Hoffmann-nak (Hoffmann Istvánt október 9-én Budapesten a Szépvölgyi úton sebesítette meg egy távirányítással felrobbantott bomba - a szerk.) is az tett be, hogy koronatanú lett volna egy nagy olajperben."
Értesülésünk egy részét megosztottuk a Csongrád Megyei Főkapitányság szóvivőjével is. Arra nézve, hogy a Mercedesében felrobbantott Németh Zoltán vállalkozó lehetett-e besúgó, így felelt: "Könnyű helyzetben vagyok, mivel az általam az erre a kérdésre adható válasz minden esetben csak nem lehet."
Tódor János
