2011 áprilisában négy nagy hazai élelmiszer-ágazati szervezet (a Baromfi Termék Tanács, a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, a Tej Terméktanács és a Magyar Pékszövetség) drámai hangú közleményben követelte a belföldi termékek jelentős része esetében azonnal és drasztikus mértékben a forgalmi adó (áfa) mérséklését. A felhíváshoz gyorsan csatlakoztak a zöldségpiac szereplői is - vagyis azok a területek, ahol a versenyképes legális vállalkozásokat a saját hasznát milliárdokban mérő feketekereskedelem szorongatja. Utóbbi létezésének fő oka ugyanis a magas forgalmi adó, amit éppen azért kell levinni, hogy az adóelkerülés adójogi-büntetőügyi kockázata nagyobb legyen a várható haszonnál. A szakemberek folyamatosan hajtogatták, hogy ezért kellene az áfát huszonötről - a kenyérféléknél és a tejáruknál tizennyolcról - öt százalékra csökkenteni. Az Orbán-kormány bizonyára alaposan elemezte az érveket, mert bár a "tizennyolcasokat" nem bántotta, a többi termék áfáját 27 százalékra emelte 2012. január 1-jétől.
Előcsalogatnák
Azóta nem telik el úgy hét, hogy ez a téma elő ne kerülne valamilyen formában. A kormány idén már rendre ígért valamit ("megvizsgáljuk", "elemzések készülnek", "az év végi költségvetési tárgyalások során ez fontos téma lesz") az ügyben, de az már látszik, hogy drasztikus mértékű csökkentés csak néhány terméknél elképzelhető - és ez a leginkább érintett ágazatok helyzetét nem fogja érdemben javítani. Tegyük hozzá rögtön: a fogyasztókét sem.
Lapzártánk idején Varga Mihály gazdasági miniszter arról beszélt a parlamentben napirend előtt, hogy az élelmiszerek áfáját egyes termékeknél jelentősen csökkenteni kívánja a kormányzat. Részletekről nem szólt ugyan, de a szakmában keringő előterjesztés szerint az élő disznó maradna a 27 százalékos körben, ellenben a boltokba szállított félsertésre és a kolbászra már vonatkozna az áfacsökkentés. E megoldás az egyik szakmabeli szerint azért hülyeség, mert a lényeg a "feketevágások" számának visszaszorítása lenne - az alapanyag magas adótartalmának meghagyása azonban ennek az ellenkezőjére jó. Ma Magyarországon tíz megszületett malacból legfeljebb hét kerül legális értékesítési csatornába, a többi megy a feketepiacra - nemritkán olyan üzletekbe is, ahol a fogyasztó végül megfizeti érte a 27 százalékos forgalmi adót; és ebből nemhogy az adóhatóság, de az élelmiszer-biztonsági szervezet sem lát semmit.
Hasonló a helyzet a baromfiszektorban, a tejpiacon, a kispékségek szinte átláthatatlanul nagy-gyá nőtt hálózatáról nem is szólva. Egyes becslések szerint a zöldségpiac akár fele is teljesen ellenőrizetlen lehet, megbízható adatok arra sincsenek például, mennyi krumpli is terem - és ilyen körülmények közepette korrekt értékesítési szerződésekről, tisztességes adófizetésről beszélni eleve értelmetlen.
A nagyjából 3000 milliárd forintra becsült hazai élelmiszer-forgalom harmada illegális, a becsületeseket pedig megöli a magas áfa, vagy ahogyan egy piaci szereplő fogalmazott: a "beszolgáltatási szint".
Megérné
A magyar élelmiszer-forgalomból tavaly nagyjából 570-600 milliárd forint általános forgalmi adó folyt be az államkasszába. Az eltitkolt adó mértékét a teljes hazai forgalomra vetítve 150 és 300 milliárd forint közé becsülik a szakemberek (akad számítás, amely szerint akár a legális befizetéssel egyenlő mértékű is lehet, de ez nyilvánvalóan túlzás). Ez irdatlanul sok pénz, kiteszi az éves közvetlen uniós agrártámogatás összegét; ekkora tétben megéri játszani, akár a puszta forgalom-eltitkolás eszközével (ez a legnehezebben felderíthető csalási forma), akár a lapunkban korábban leírt fiktív külföldi áruutaztatással, és a soha el nem adott áru utáni forgalmiadó-visszaigényléssel (lásd: Kajára áfáznak, Magyar Narancs, 2011. november 3.).
A Varga-féle, még nem végleges előterjesztés eredeti formájában legfeljebb 20-25 milliárd forintos költségvetési kiesést eredményezhet - ez jelentősnek aligha mondható. A szocialisták másféle módszert javasoltak (a kormány persze nem támogatta), megneveznék az úgynevezett alapélelmiszerek körét, amit ötszázalékos áfa terhelne: tej, fehér és félbarna kenyér, vizeszsömle és vizeskifli, sertéshús, étkezési tojás, csirkehús, pulykahús; ponty, valamint a szalmonidák és az angolna kivételével más édesvízi halak húsa, a Magyarországon is termő friss zöldség- és gyümölcsfélék. Ezt a listát nem írtuk volna le, ha nem létezne egy kísértetiesen hasonló felsorolás 2007-ből - akkor az éppen ellenzéki Fidesz volt a javaslat előterjesztője. Egy ilyen körre kiterjedő áfacsökkentésnek nagyjából 60-80 milliárd lenne a költségvetési vonzata - akkor, ha a rendelkezés nyomán egyáltalán nem indulna meg az ágazat "fehéredése". Ha azonban csak a mai feketeforgalom harmadát sikerülne valahogy becsatornázni a legális keretek közé, akkor még 5 százalékos áfánál is visszajönne a csökkentés miatti kiesés fele. A kereskedők jelezték, hogy az elmúlt években elszenvedett veszteségeik - főként a pluszadók, a növekvő energia- és logisztikai költségeik - miatt egy ilyen drasztikus áfacsökkentést egy az egyben bár nem érvényesítenének, a kiélezett versenyben bizonyosan egymást érnék az akciók. Az úgynevezett kisember pedig még a rezsicsökkentésnél is jobban járna.
Végig a láncon
Csakhogy e ponton felmerül az alapdilemma, amivel egyik kormányzat sem mer szembenézni. Ahhoz, hogy a fogyasztók hatalmas tömege valóban jól járhasson, nem elég a csökkentett áfát bevezetni - a termelést is minden korábbinál erőteljesebb ellenőrzés alá kellene vonni. Márpedig ez az alapanyag-felvásárlásnál kezdődik. Ugyanis az a húsüzem, kishentesbolt, piaci árus, amely most - rettegve ugyan az ellenőrzéstől - a 27 százalékos fix haszon reményében befogadja a fekete, jobb esetben "szürke" árut, ezek után ragaszkodna ahhoz, hogy az ötszázalékos áfával átvett áruról a szállító nevére kiállított számlát adjon. Ez a kontó viszonylag jól ellenőrizhetően megjelenik majd a könyvelésekben is, ahonnan aztán találomra kiválaszthat az adórevizor néhány olyan termelőt, akik papíron eddig csak heti egy sertést szállítottak, most meg tízet. Honnan a növekedés, gazduram, tehetné föl a kérdést az adórevizor. És akkor jön majd a magyarázkodás, honnan a Pajero, miből épült a házra az újabb emelet.
De ha a disznós tisztességesen számol is el mostantól az állammal, akkor a takarmányosnak lesz gondja, elvégre ő a nem nyilvántartott állatok takarmányát nem számlára adta el, tehát nála is meg kell jelennie valamilyen legális forgalomnövekedésnek - és így tovább, a másik szektorban nyugtát soha nem adó zöldségesig, a pléhtálcáról bontott csirkét áruló kisfeldolgozóig, a házitejesig, a zugméhészig. Mindenkiig, aki a mai szürkevilág előnyeit kihasználja.
Ez a réteg azonban nem szereti a számlázást, ráadásul zömmel egy olyan társadalmi csoporthoz tartozik, amelyet az aktuális kormánypolitika nem győz naponta a keblére ölelni. Nos, nekik nem jó az élelmiszer áfájának csökkentése - merthogy eddig sem érdekelte őket túlságosan, mennyi is az valójában.
A hírek szerint Orbán Viktor nyáron kiadta az ukázt, hogy e téren mégis csinálni kell valamit, ám az ne kerüljön túl sokba. Ezért aztán valami kisebb babrálás várható a párizsi forgalmi adójával. Ami egyébként a választási kampányban nem jön rosszul: elvégre csökkentették, nem?
