Szeptemberre halasztotta az ítélethirdetést a bíróság A Város Mindenkié (AVM) két aktivistája, Bende Anna és Misetics Bálint ügyében. Az aktivisták még 2012 márciusában próbálták megakadályozni, hogy a ferencvárosi önkormányzattal szerződött FESZOFE Nonprofit Kft. szemétszedés és bozótirtás címén hajléktalan emberek kunyhóit rombolja le a Határ út menti erdőben. Bendét és Miseticset a tájrendezési munkálatokat biztosító rendőrök megmotozták, megbilincselték és előállították, így a hatóságok háborítatlanul rombolhatták le a területen évek óta élő hajléktalan emberek otthonait, és szállíthatták el szemétként személyes tárgyaik egy részét.
Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) határozata szerint a rendőri eljárás jogszerű volt, ezt az AVM vitatta, és az elsőfokú bíróság igazat is adott nekik. Az első fok önmagában a rendőri jelenlétet is problémásnak látta, hiszen a FESZOFE semmilyen írásos felhatalmazást, önkormányzati döntést nem tudott mutatni a kunyhóbontás elrendeléséről. Az önkormányzat által elrendelt „bozótirtás és hulladék elszállítása” nyilvánvalóan nem jelentheti hajléktalan emberek kunyhóinak a lerombolását, így az előbbi biztosítására kirendelt rendőrök súlyos jogszabálysértést követtek el a kunyhók lebontásának biztosításával – áll a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság tavaly szeptemberi ítéletében. Az ORFK felülvizsgálati kérelme alapján azonban a Kúria megismételt eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot, mert szerinte az túllépett hatáskörén, amikor nem kezelte tényként a rendőri jelenlétet. A megismételt eljárásban tehát csak a konkrét rendőri intézkedések, különösen a kényszerítő eszközök alkalmazásának indokoltságát lehet vizsgálni.
| ||
„A Kúria iránymutatása rendkívül konzervatívan értelmezi a bíróság feladatát, holott ilyen esetekben a panaszjogot inkább kiterjesztően kellene kezelni. Érdemes lenne vizsgálni, hogy miért voltak jelen a kunyhóbontás során a rendőrök, minden további ebből következne” – mondta a magyarnarancs.hu-nak Fazekas Tamás, az aktivisták jogi képviselője. A perben Misetics és Bende arra hivatkoznak, hogy az erdőtakarítást nem, csupán a kunyhók elbontását akadályozták, azt is végig erőszakmentesen. Bilincselésnek, előállításnak pedig azért sem volt értelme, mert nem próbáltak meg elszökni a helyszínről, később is idézhetők lettek volna. Akár részbeni pernyertesség is megalapozhat kártérítési igényt, ezzel Misetics Bálint tájékoztatása szerint élni és fognak, a megítélt összeget kunyhóban élők megsegítésére fordítanák. Ennél is fontosabb azonban, hogy a Kúria ítélete ellenére is fenntartsák az eredeti eljárásban hangoztatott érveket, hiszen vesztes per esetén így a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordulhatnak majd, amelyet nem köt a kúriai állásfoglalás, és Fazekas Tamás szerint az embertelen bánásmód és a véleménynyilvánítás korlátozásának tilalma miatt is vizsgálhatná a ferencvárosi esetet.
Az AVM aktivistái ellen az előállítás után természetesen szabálysértési eljárás is indult, jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés miatt 30 ezer forintos pénzbírságra ítélték őket, ezt a bíróság később figyelmeztetésre változtatta. Itt már futottak egy kört Strasbourggal, de az EJEB nem fogadta be indítványukat, Fazekas Tamás szerint valószínűleg azért, mert a szankció nem érte el a bíróság ingerküszöbét. Érdekesség, hogy a ferencvárosi ügyben a kunyhók elbontásának jogszerűtlenségét csak egy ombudsmani jelentés mondta ki. Bíróság azért nem vizsgálhatta, mert maguk a kilakoltatott emberek nem voltak abban a helyzetben, hogy belefogjanak az évekig tartó pereskedésbe, az önkormányzat törvényességi felügyeletét ellátó kormányhivatal pedig arra hivatkozva tagadta meg az eljárást, hogy a bontásról nem volt önkormányzati határozat. Holott a kunyhóbontás az AVM és Fazekas szerint éppen azért volt jogszerűtlen, mert annak indoklásaként „egy kockás papírt sem tudtak mutatni”.
Egy párhuzamosan futó zuglói ügyben ugyanakkor nem jogerősen 500 ezer forintos kártérítést ítéltek meg az otthonuktól megfosztott embereknek. A másodfokú tárgyalásra itt is ősszel kerül sor, már ha az újonnan választott önkormányzat nem vonja vissza keresetét. Erre az aktivisták nem sok esélyt látnak, és általában is elég szkeptikusak még a baloldali városvezetőkkel szemben is. „Első kunyhóbontás elleni élőláncomat még 2005-ben, Tóth József MSZP-s polgármester regnálása alatt alkottam a Röppentyű utcában” – meséli Misetics, aki lapunkban megjelent publicisztikájában is elemzi a főváros politikai oldalakon átívelő felelősségét a hajléktalanok kriminalizálásában.
Az AVM-esek szerint az önkormányzatok láthatóan nem tanulnak a hibáikból, holott az önkényes kunyhórombolásokról több ombudsmani határozat is született már, egybehangzóan elítélő véleménnyel. „Ennek ellenére továbbra is mindenféle hivatalos eljárás nélkül rombolnak, az embereknek gyakran kedden szólnak, hogy péntekre már össze kellene pakolni, különben szemétként kezelik az otthonaikat” – mondja Bende Anna.
Budapesten több százan élnek kunyhókban, a fent említett területek mellett elsősorban Újpesten, Kőbányán, Újpalotán és a budai hegyekben. A szabálysértési törvénynek az alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosítása óta külön szabálysértésnek számít a „tulajdonosi hozzájárulás nélküli építés” is, így a 2013. október 15. után épült kunyhók lakóit akár elzárással is büntethetik. Misetics Bálint szerint szomorú, hogy ezzel szemben még mindig országos hírértéke van annak, ha egy önkormányzat néhány hajléktalan embernek megengedi, hogy szociális bérlakásba költözzön.
