Hulladékgazdálkodási kerengő

Szeméttel szemben

szerző
Zsidai Péter
publikálva
2012/41. (10. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nehéz helyzetbe hozta a szemétdíj januári kormányzati befagyasztása a Pest és Nógrád megyei települések hulladékát feldolgozó társulási céget. A társaság a folyamatos működés érdekében inkább törvényt sértett, és a húsz évre tervezett uniós projektet folytatva árat emelt. Fóton több lakó tiltakozott, de ennek egyelőre nincs következménye.

Háztartásonként átlag havi 500 forinttal emelkedett a szemétdíj Fóton januárban, pedig az év elejétől az Országgyűlés befagyasztotta a hulladékkezelési közszolgáltatási díjakat, amikor tavaly december 23-án úgy döntött, hogy a szemét elszállításáért nem lehet többet kérni 2012-ben, mint 2011-ben.

Települési ellenállás

A moratóriumot úgy vezették be, hogy nem tettek különbséget a hulladékkezelést különböző minőségben, műszaki tartalommal végző szolgáltatók között, mindenkit egy kalap alá vettek. Fóton a szolgáltató Zöld Híd Régió Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási (ZHR) Kft. szembement a kormányzati akarattal, és árat emelt. A törvényt "nem lehetett betartani" - mondta Gyenes Szilárd, a ZHR ügyvezetője a Narancsnak.

"Környezetünk megóvása, természeti erőforrásaink kíméletes felhasználása egyre fontosabb mindennapi feladat, mely lassan, de biztosan forr egybe azzal a szóval, hogy Hazaszeretet! Életterünk tisztasága meghatározó, jelentős fokmérője kultúránknak" - közli a Zöld Híd programról a társulás honlapja. A ZHR a Pest és Nógrád megyei településeken keletkező hulladékot kezeli. A céget a 2004-ben 110 település által létrehozott "Északkelet-Pest és Nógrád Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulás" alapította 2010-ben. (Történt korábban is kísérlet egy regionális hulladékkezelési projektre, de a spanyol érdekeltségű szakmai befektető és az akkor még csak Északkelet-Pest megyére korlátozott társulás próbálkozása végül zátonyra futott.) A ZHR-telephely létesítését kilenc településen is megtorpedózták az "ide ne rakják le mások szemetét!" elv jegyében, 2006-ban azonban a társulás elnökévé a projektet fáradhatatlanul menedzselő gödöllői polgármestert, Gémesi Györgyöt választották. Közbelépésére végül a város tulajdonában lévő, de Kerepeshez tartozó Ökörtelek-völgy fogadta be a hulladékkezelő központot. (Mint megtudtuk, nem kis jogi, társadalmi és anyagi természetű vita folyt a Franka Tibor polgármester vezette kerepesi önkormányzattal.)

Az építési engedélyt 2008-ban kapta meg a beruházás. "Az építkezések során drámai különbségek jelentkeztek a több esetben - Geohidroterv-Wallis-csoport, Közgép - jó közéleti pozícióval rendelkező, jobbára fővállalkozó típusú, alvállalkozók láncolatát foglalkoztató vagy saját gépekkel és személyzettel rendelkező társaságok között. Ez utóbbiakkal az együttműködés rugalmasabb, könnyebb, korrektebb és hatékonyabb volt. A nyertes vállalkozások szinte minden lehetőséget kihasználtak volna, hogy szerényebb műszaki tartalommal, kevesebb költségért és hosszabb idő alatt végezzék el vállalt feladataikat" - emlékezik Gyenes a különböző politikai oldalak gazdasági hátterét is összekötő Zöld Hídig vezető rögös útra szakdolgozatában. (Lásd még Ki innen! című keretes írásunkat.)

Ki innen!

A hulladékgazdálkodási törvény decemberi módosítása egy időre a díjakat korlátozta, a hétfőn elfogadott új törvény pedig a szereplőket, elsősorban a külföldi cégek kiebrudalását teszi lehetővé. Az új jogszabály alapján 2014-től csak olyan nonprofit szervezetek végezhetnek hulladékgazdálkodási közszolgáltatást, amelyek szerződést kötöttek a települési önkormányzatokkal. Gyenes Szilárd a kitűzött célt támogatandónak tartja, mert így előtérbe lehet helyezni az elsősorban nem profitra összpontosító szolgáltatókat. A regionális hulladékgazdálkodási menedzsmentről írt szakdolgozatában kifejti, hogy a kilencvenes években a hazai önkormányzatok előszeretettel kötöttek üzletet német, francia, osztrák hulladékkezelő cégekkel, amelyek megtelepedésükkor a hazájukban alkalmazotthoz képest jóval fejletlenebb hulladékkezelési rendszereket alkalmaztak. A műszaki védelemmel ellátott lerakókat, a szelektív hulladékgyűjtőket, az újrahasznosítást nem honosították meg Magyarországon, pedig rendelkeztek a szükséges tapasztalatokkal. "A magyarázat leegyszerűsítő, mégis igaz. (...) Minél kisebb infrastruktúra szükséges ehhez a feladathoz, annál nagyobb nyereség érhető el, még kisebb bevétel esetén is. (...) A mai állapotokra 15-20 év szemléletbeli lemaradás (...) jellemző."


Az önkormányzati társulás cége az EU-tól és az államtól kapott forrásból jött létre. A ZHR a térségben az Ökörtelek-völgyi telep mellett 500 szelektívhulladék-gyűjtő szigetet, 9 hulladéklerakó udvart működtet, 29 felhagyott lerakót felügyel; több mint 300 ezer polgár hulladékát kezeli, vagy 100 ezerét komplexen - ami 16 településen a vegyes szilárd hulladékok begyűjtésétől és szállításától a zöld- és szelektív hulladékgyűjtésig terjed. A társult települések kétharmadán 16 helyi szemétszállító szedi össze és fuvarozza az Ökörtelek-völgybe a hulladékot.

A projektet gördülő finanszírozással húsz évre tervezték, a résztvevők ennek megfelelően kötelezték el magukat. A díjszabásnál vállalták, hogy miután közösen döntöttek az emelésről, önkormányzati rendeletekben teszik kötelezővé a lakosságnak. Ennek mértékéről évekkel előre határoztak, erről valamennyi település hivatalos értesítést is kapott, tehát tudható volt, mennyi lesz az annyi. A projekt tervezői 2012-re 5,5 százalékos díjemeléssel kalkuláltak, mivel számításaik szerint ennyi szükséges a rendszer működtetéséhez, fenntartható fejlesztéséhez.

Kímélő üzemmód

Minden szépen alakult, a tervek szerint teljesülő regionális hulladékkezelési projektnek csak a fideszes parlamenti kétharmad szakmai egyeztetés nélküli karácsonyi törvényalkotása tette volna be a kaput - már ha a társulás végrehajtja a rendelkezést. A salátatörvénybe csomagolt díjbefagyasztásos meglepetés ellehetetlenítené a projekt megfelelő színvonalú folytatását - emlékezett Gyenes, aki Gémesi mellett egyúttal a projekt vezetője is. Azt mondja, legfeljebb folyószámlahitellel tudták volna megoldani a likviditási hiányt, ami a finanszírozás rendkívüli feszessége miatt nagyon kockázatosnak tűnt. (A ZHR adózott eredménye 2010-ben 21 millió forint mínuszt, a 2011-es kétmilliós pozitívumot mutatott.) Annál is inkább, mivel negyedévente és nem egyszerre küldik ki a sárga csekkeket, a területről harmincezer fős alrégiókra bontva szedik be a pénzt, hogy a ZHR finanszírozása folyamatos maradhasson. Ha nem emeltek volna díjat, az akár leálláshoz, a szemétszállítás korlátozásához vagy olyan eladósodáshoz vezet, amit később sem tudnak kigazdálkodni. Működési tartalékaik nincsenek, végrehajtották a kötelező év eleji béremelést is, és amit eddig félreraktak - 50 millió forintot -, azt a telephely bezárása utáni rekultivációra fordítják. A társulási cég mindezt mérlegelve ignorálta a díjbefagyasztást - ha úgy tetszik, törvényt sértett. A panaszkodó fóti polgároknak július végén írt levelében is ezekkel az érvekkel indokolta a társaság, hogy miért "nem voltunk képesek lekövetni a jogalkotás változásait", azaz a díjbefagyasztást.

A balhét persze nem a ZHR-nek kellett elvinnie, hanem a települések képviselő-testületeinek, hiszen a díjemelésről - ez esetben annak elmaradásáról - nekik kell dönteniük. (Érdekes közjogi kérdés: egy önkormányzat képviselő-testülete milyen módon és meddig állhat ellen egy törvény végrehajtásának, felelősségre lehet-e vonni képviselőket azért, ha nem hajlandók valamit megszavazni?) Jogilag akkor jártak volna el helyesen, ha a jegyző a hulladékgazdálkodási ügyintéző bevonásával a törvénymódosítást követően beterjeszti az önkormányzati rendelet módosítását. Fóton ez nem történt meg, de hát mi sem állt távolabb a társult tag Fót érdekeitől, mint keresztbe tenni a korábban vállalt díjemelésnek. Csak egyetlen képviselő vetette fel a problémát idén májusban: Bukta András (Jobbik) kérte, hogy a különbözetet a lakosságnak juttassák vissza. Azt is sérelmezte, hogy a szemétszállítási díjakat késve fizetőknél pótdíjat is felszámol a Zöld Híd. Pozderka Gábor (Fidesz) alpolgármester a válaszában elmondta, hogy az 5,5 százalékos díjemelésről nem az önkormányzat, hanem a társulási tanács döntött, s a Zöld Híd árai így is bőven alatta vannak a díjkorlátnak.

Hátramenet

A központi moratórium idén áprilisig tartott, amikor a kormány, engedve az erőteljes önkormányzati és hulladékhasznosító lobbinak, feloldotta a befagyasztást, egyúttal ingatlanonként évi bruttó 42 ezer forintban maximálta a beszedhető hulladékkezelési díjat (Fóton ez jelenleg 29 900 forint). "Még így is 30 százalékkal vagyunk a plafon alatt" - mondja az ügyvezető. Vagyis a ZHR szerint semmiképpen sem kellene visszafizetni pénzt a januári díjemelésük miatt. A méltatlankodó fóti lakosok nem is kérik egész évre a kompenzálást, de az első negyedévre igen, mert a törvény betűje szerint januártól áprilisig jogtalanul számolta fel a ZHR a magasabb díjakat. A Vidékfejlesztési Minisztérium környezetfejlesztés-politikai főosztálya szintén a lakosoknak adott igazat.

A ZHR a jogtalan haszonszerzés miatt fellépő fóti lakókat arról tájékoztatta, hogy a 3. vagy 4. negyedéves számlán jóváírják a "pluszbefizetést". E csekkeket eddig még nem postázták. Az 5-6 ezer fóti háztartásra vetítve (amelyek 2011-ben 7400 forint negyedéves díjat fizettek), körülbelül 2 millió forint többletről van szó. A teljes ellátott régióban hozzávetőleg 11 millió forintról; összességében 35 ezer háztartásban 100 ezer embert érinthet a "túlszámlázás". A társulás tagjainak többségére - ahol nem a ZHR végzi a begyűjtést, szállítást - az 5,5 százalékos díjemelés csak részben vonatkozott. Ha e településeken mégis drágult a szemétszállítás, akkor több tíz millió forintos többletdíj keletkezhetett a szolgáltatóknál.

Szemétben is szemét

Egy tonna hulladék begyűjtése és klasszikus kezelése, azaz lerakása 3-4 ezer forintba kerül. Ha ugyanekkora mennyiséget újraválogatáson, újrahasznosításon alapuló technológiával kezelnek, az 16 ezer forintos költséggel jár. Még bonyolultabb technológiákkal elérheti a tonnánkénti 20 ezer forintot. Szelektív hulladékgyűjtéssel és mechanikai előkezeléssel egy lerakó élettartamát viszont 4,5 évről 12 évre lehet emelni. Ezzel az iránnyal megy szembe a kormány, a hétfőn elfogadott hulladékgazdálkodási törvény értelmében többek között bevezeti a lerakási járulékot. A korábbi tervek szerint ez tonnánként 12 ezer forint lenne, amit a közszolgáltatást végző önkormányzati tulajdonú cégek állnának. Illés Zoltán (Fidesz) államtitkár nyáron uniós kötelezettségekre hivatkozva védelmezte nyomdafestéket nem tűrő szavakkal az új adót egy frakcióülésen, amikor több polgármester kifakadt. Az államtitkár megosztotta gyanúját, hogy a hulladékkezelő társaságok "kimentenek" a profitból, ahelyett, hogy visszaforgatnák az ágazatba, vagyis érjék be kevesebb nyereséggel. A szakma szerint viszont a lerakási járulék a díjak emelését, az illegális lerakás elterjedését, a modern hulladékkezelési technológiák hanyagolását eredményezheti, miközben Magyarország 2020-ra a jelenlegi 5-7 százalékról 50-re vállalta növelni az újrahasznosított, szelektíven gyűjthető hulladék arányát. A ZHR számítása szerint nem lesz fenntartható a rendszer, leépülő műszaki színvonallal kell számolni.

 

 


szerző
Zsidai Péter
publikálva
2012/41. (10. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kormányzati manőverek
Mi lesz a Corvinusszal?
Interjú a Libri vezetőivel
Halmos Ádám és Sárközy Bence a könyvkiadásról
Interjúk
Rév István, Baki Péter, Ligeti Gyuri
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra