Szerencsejátékok az interneten: Versenyszellem

  • Kozák Dániel
  • 2006. november 16.

Belpol

Az internetes szerencsejátékkal foglalkozó cégek forgalma évi sok millárd dollár, a regisztrált játékosok száma több tízmillió szerte a világon. A virágzó üzletág azonban a legtöbb helyen ingatag talajon áll: az internetes fogadók tekintélyes hányada olyan országban él, ahol tilos - de jobb esetben is nem volna szabad - így játszaniuk.

Az egyik legnagyobb és legígéretesebb piacnak számító Amerikában például a közelmúltban tiltották be véglegesen az internetes szerencsejátékokat; a nagy cégek sorra jelentik be, hogy többet nem fogadnak el átutalásokat és ajánlatokat amerikai állampolgároktól. Hosszú küzdelem árán érték el ezt az ultrakonzervatív republikánusok, akik a kemény drogokhoz is hasonlították az internetes szerencsejátékokat.

Az Egyesült Államokban e drasztikus lépéssel megszűnt az internetes szerencsejátékokra a világ nagy részén jellemző jogbizonytalanság - ami állandó jogvitákkal jár.

A kusza jogi helyzet

egyrészt abból fakad, hogy a szerencsejátékokra vonatkozó törvények gyakran abból az időből származnak, amikor internet vagy nem volt, vagy mint médium a mainál összehasonlíthatatlanul kisebb szerepet játszott. Másrészt abból, hogy számos országban a szerencsejátékok állami monopóliumok, ám az internet révén ez a kizárólagosság nem érvényesülhet már.

Az Európai Unióban sem egységesek a szabályok. Az Európai Bizottság (EB) amiatt bírálja Ausztria, Franciaország és Olaszország gyakorlatát, hogy akadályozzák a más tagállamokban törvényesen működő szerencsejáték-vállalkozások tevékenységét, védve állami monopóliumukat. Franciaországban például néhány héttel ezelőtt őrizetbe vették az egyik nagy internetes fogadóiroda külföldi vezetőit (az USA-ban is történtek hasonló letartóztatások.) Korábban több tagállammal szemben indult eljárás: Németország, Svédország, Finnország, Hollandia és Dánia mellett a magyar szabályozást is vizsgálja az EB.

Magyarországon

számos lehetőség közül választhatnak az interneten fogadni akarók. Noha nem mindegyik bankkártyáról lehet számlát nyitni és pénzt átutalni a játékhoz, azért ez sem lehet akadály azoknak, akik fogadni és játszani akarnak. És ők itthon sincsenek kevesen. A magyar fogadókat (is) igen jól kiszolgálják: több nagy külföldi internetes szerencsejáték-szervező cég magyar nyelvű honlapverziót készített. Van olyan cég, amely még a játékfüggőség megelőzésére is nagy teret szentel, és tesztet is kitölthet az, aki azt szeretné tudni, nem hatalmasodott-e el rajta a játékszenvedély - a fogadóiroda e gesztussal egyébként alaposan túlteljesíti a szerencsejátékok szervezéséről szóló magyar törvény ezt érintő előírását. De működhetnek?

"A teljes illegalitás talaján állnak azok a külföldi online fogadóirodák, amelyek lehetővé teszik azt, hogy Magyarországon is lehessen náluk játszani az interneten keresztül" - jelentette ki lapunknak Oravecz László, a Szerencsejáték Felügyelet főosztályvezetője. E cégek vezetői a hatályos magyar törvények szerint bűncselekményt valósítanak meg, amelyért (tiltott szerencsejáték szervezése címen) akár két év szabadságvesztéssel is sújthatják őket. Eddig egyik külföldi cég sem érdeklődött az engedélyért - erősítette meg a felügyelet vezető munkatársa.

"Nagy és bejegyzett külföldi céggel szemben még nem indult büntetőeljárás Magyarországon tiltott szerencsejáték szervezése miatt, csak kisebb vállalkozásokkal szemben, ahol fennállt még a szélhámosság gyanúja is" - tájékoztatta a Narancsot Szomor Sándor alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának vezetője.

A fogadásszervezésre az állam kiírhat koncessziós pályázatot (egyidejűleg legfeljebb két koncessziót lehet kiadni), a díj a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény szerint évente legalább 200 millió forint. "Eddig egy koncessziót adtak ki, még 1993-ban (az internetes szerencsejátékok előtti időkben) a TutiTippnek, de a vállalkozás hamar meghiúsult: a működése során számos szabálytalanság történt, a pénzügyminiszter néhány hónappal később felmondta a koncessziót" - emlékeztetett Oravecz László.

Nem várhatók nagy változások, engedmények e téren:

"A kormány nem tervezi

a szerencsejáték-piac további liberalizációját, és nem szándékozik lazítani a szerencsejátékok szervezésének feltételein" - írta Veres János pénzügyminiszter pár hónappal ezelőtt a Szerencsejáték Felügyelet dolgozóinak sorsáért aggódó szocialista képviselő írásbeli kérdésére. A miniszter azzal magyarázta mindezt, hogy "a szolgáltatási irányelv alapján európai uniós kötelezettség nem terheli a magyar államot".

Mivel indokolják az internetes bukmékerek, hogy olyan EU-s országokban ténykednek, ahol ezt a nemzeti jog alapján csak megfelelő engedélyekkel tehetnék? Nos, azzal, hogy az Európai Bíróság precedensértékű ítéletében 2003 novemberében kimondta: az Európai Unióban az állami szerencsejáték-monopólium csak korlátozottan lehetséges (Gambelli-ügy). Álláspontjuk szerint a bíróság döntése értelmében a jövőben az Európai Unió minden tagállamának biztosítania kell, hogy bármely szolgáltató a származási országban megengedett tevékenységét más tagországokban is folytathassa, amennyiben a közjó érdekében nem indokoltak nemzeti korlátozások.

Az Európai Bíróság az adott ügyben a tagállamok rendes bíróságainak hatáskörébe utalta annak eldöntését, hogy az ott alkalmazott korlátozások megfelelnek-e az uniós szabályozásnak. Az olasz legfelsőbb bíróság például úgy foglalt állást, hogy az olaszországi szabályok (amelyek lényegüket tekintve hasonlóak a magyarországiakéhoz) összhangban állnak az uniósokkal - mondta Oravecz László, aki megjegyezte, hogy a magyar bíróságok még nem foglaltak állást hasonló ügyben.

A szerencsejátékokról szóló törvény 2005-ös módosítása megmagyarázza, hogy miért is korlátozzák a külföldről szervezett szerencsejátékokat, mégpedig ezek reklámozásának tilalmával összefüggésben. A törvény indoklásában az olvasható, hogy ez

a tilalom nem érinti

"a szolgáltatások szabad áramlásának elvét, mivel az EK-szerződés közrendi vagy közbiztonsági okokból engedi a másik tagállamból eredő szerencsejáték-szervezés és annak reklámozása korlátozását". (A reklámozás tilalmát több hazai médium is megszegte az utóbbi időben, amiért pénzbírsággal büntették őket.)

A szerencsejáték-szervező cégek azonban azzal érvelnek, hogy ha egy tagállam korlátozza a szerencsejátékok magánjellegű gyakorlását, ennek célja a játékra való lehetőségek korlátozása kell hogy legyen. Márpedig ez nem valósítható meg akkor, ha egyrészt az adott állam megtiltja a magánjellegű szerencsejátékokat, másrészt viszont hirdeti és népszerűsíti az állami lottókat és szerencsejátékokat annak érdekében, hogy a kincstár számára pluszbevételt generáljon - hivatkoznak a bukmékerek az Európai Bíróság értelmezésére. A francia állami szerencsejáték-szervező cég nevét például minden felkészültebb külföldi sportrajongó is meg tudja mondani (Francaise des Jeux), de a magyar állami cég is rendszeresen hirdeti játékait.

A szerencsejátékokból származó haszon az állam fontos bevételi forrása, nem csoda, hogy oly sok országban nem akarnak osztozni ezen a magáncégekkel. Becsülni sem lehet, hogy mekkora bevételtől esik el például a magyar állam amiatt, pontosabban mekkora bevételhez juthatna akkor, ha az internetes szerencsejátékok nem lennének illegálisak, és adót (meg koncessziós díjat) fizetnének az eredményeik után. A Szerencsejáték Rt. adatai szerint 2005-ben a játékgépek után 36,2 milliárd forint volt az adóbevétel, a kaszinók játékadójából 2,92 milliárd forint jött be, a sportfogadásokból pedig közel 2 milliárd. Ezek a játékok az interneten is nagyon népszerűek: az online-casinók nagyságrendekkel több embert tudnak elérni, mint a hagyományos kaszinók, és a fajlagos költségeik is alacsonyabbak. Az internetes sportfogadások pedig összehasonlíthatatlanul jobbak a Szerencsejáték Rt. által szervezett Tippmixnél: magasabb oddsok, páratlan fogadási kínálat mindenfajta kötöttségtől mentesen, a nyeremény pedig azonnal megy a számlára.

Az internetes szerencsejátékok korlátozását vagy éppen tiltását persze nem csak pénzügyi okokkal magyarázzák: sokszor elhangzik érvként a játékosok megóvása a szerencsejáték-függőségtől. A legmarkánsabban egy amerikai republikánus szenátor fogalmazott Iowából: "Klikkelsz egyet az egérrel, és elveszted az egész házadat. Noha az internetes szerencsejátékokról nem szól sem a Biblia, sem a Korán, de a lelkipásztori hivatás foglalkozik a családok problémáival, és a vallási vezetők felekezet és hitre való tekintet nélkül látják, hogy a szerencsejátékok rombolják a családi értékeket."

A magyar Szerencsejáték Rt. természetesen nem képvisel ennyire konzervatív nézeteket, és nyit az internet felé: a tervek szerint decemberben több online szerencsejátékot is indítanak, ráadásul pár hónapja már az interneten is lehet tippmixezni.

Empíria

A cikk szerzője is játszik az egyik nagy külföldi szerencsejáték-szervező cég játékain, megkísérelve eltalálni a különféle focimeccsek és kerékpárversenyek eredményeit. Nyugodtan bevallhatom, hogy illegális szerencsejátékot űzök, hiszen az nem bűncselekmény, és még csak szabálysértést sem követek el, ha nem nyilvános helyen, közterületen csinálom mások szeme láttára; internetes fogadásról lévén szó - ellentétben az "itt a piros, hol a piros"-sal -, ez meglehetősen életszerűtlen is lenne.

Azoknak a fogadóknak, akik hatályos engedéllyel nem rendelkező bukmékereknél játszanak, megvan azért a maguk kockázata, mivel esetleges vitás követeléseik bírósági úton nem kényszeríthetők ki. Ha tehát a szervező nem fizeti ki a nyereményt, akkor az állam nem segít a károsultakon. Más kérdés, hogy a komoly internetes szerencsejáték-szervezőkben jobban lehet bízni, mint egy akármilyen peres procedúrában. (Egy személyes példa: fogadtam arra, hogy Floyd Landis megnyeri a Tour de France-t. El is találtam, a győzelme után néhány nappal azonban kiderült, hogy az egyetemes sporttörténelem talán legnagyobb feltámadása doppingszernek köszönhető - 17. szakasz, Morzine -, ezért címétől megfosztották. Ennek ellenére a korábban átutalt nyereményt nem követelte vissza a bukmékeriroda, pedig ha nagyon kekecek, megtehették volna.) A piacgazdaság és a verseny logikája egyszerűen nem engedi meg a tisztességtelen magatartást a játékosokkal szemben. Ahogy az egyik nagy fogadócég írja a preambulumában: "Az üzletünk a bizalmon alapszik." Ez így is van: ha megrendül a bizalom, akkor biztos a bukás, mert a szerencsejátékosok keresnek - és találnak is - más bukmékert, hiszen nagy a verseny a fogadók kegyeiért. Nem véletlen, hogy mindegyik komolyabb társaságnak, illetve a nemzetközi szervezetüknek van etikai kódexe. Az sem véletlen, hogy a nagy nemzetközi internetes szerencsejáték-szervező cégek többsége minden létező pénzügyi adatot közöl magáról. A tőzsdén is jegyzik őket. E társaságok a teljes átláthatóságra törekszenek, mert az szintén a bizalmat erősíti.

Neked ajánljuk