Magyar Narancs: A Budapest Bike Maffia által a Vöröskereszt Madridi úti hajléktalanszállóján szervezett programon láttam először a Rewind csapatát. Az tűnt fel, hogy videóznak, fotóznak, de közben ételt is osztanak. Mesélne a cégről?
Vida Gusztáv: A Rewind megalapítása személyes történet. Tizenhárom évig a Greenroomban, az egyik vezető reklámügynökségnél dolgoztam, főként kreatívigazgatóként, majd egy keveset ügyvezetőként. Közel állt hozzám a reklámszakma: azon túl, hogy maximálisan hittem a kommunikáció erejében, ez a szakma a kreativitásnak, az alkalmazott művészetnek és a megélhetésnek egy remek kombinációja. Amikor átalakult a vezetőség, éreztem, hogy tovább kell lépnem, bármennyire is a „gyerekemként” tekintettem a cégre. Alapvetően nagy cégek, a MOL, a Budapest Bank, a SPAR, a Cetelem, a UPC kampányait vittük, és amikor lehetett, pro bono (a közjóért, felajánlásképp – a szerk.) dolgoztunk alapítványokkal is. Abban a közegben, két bank- vagy tejfölreklám között egy-egy ilyen munka elképesztően motiváló volt a dolgozóknak is.
Amikor 2020-ban, a Covid-járvány csúcsán, az első gyerekem születésekor elhatároztam, hogy eljövök a Greenroomtól, tudtam, hogy nem szeretnék egy másik hasonló reklámügynökséget csinálni, vagy átnyergelni egy másik ügynökséghez. Kevés olyan alkalom van az ember életében, amikor kiszabadul a mókuskerékből, és fordíthat egy nagyot a dolgokon. Ezt egy ilyen alkalomnak éreztem. Hittem, hogy van már olyan nagy bajban a világ, hogy egyre fontosabb a cégeknek is a társadalmi értékteremtés – és már nem csak mondás szintjén. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy egyes generációk döntésében egyre fontosabb szempont, hogy adott márka társadalmilag mit csinál, vagy mit nem csinál.
És pont jók voltak akkor az együttállások. Havasi Zoltánt, a Budapest Bike Maffia alapítóját régóta ismertem, a régi céggel is sokat segítettünk nekik, de akkor találkoztunk és mesélte, hogy szintlépésre készül a BBM-mel, és jó lenne, ha beszállnék. Így az elsők között volt, ahova vittem azt a tudásomat, amit a reklámvilágból és a versenyszférából szereztem. Zoli izgalmas figura, igen progresszív marketingvénával, erőteljes branddel, ugyanakkor szerkezetileg, sok más alapítványhoz hasonlóan, nem volt annyira kitalálva, hogyan kötődik a cégekhez, hogyan jönnek az önkéntesek, milyen értéket képvisel az, ha valaki szponzorálni akarja őket, hogyan tud a lakosság egyszerűen és élvezhetően pénzt adni. Ezek mára fontos kérdések, ugyanis ma már a civil szervezetek között is nagy a verseny, az emberek és a cégek is bőven válogathatnak izgalmas alapítványokban.
Kezdetben mint tanácsadó szálltam be a Bike Maffia és más cégek, alapítványok életébe, a BBM-nél a Mentsd meg 2020-at egy szendviccsel elnevezésű kampányba. Ezt arra a kollektív élményre építettük, hogy a 2020-as Covid-év mindenkinek „becsukta az ajtót”. Azt éreztük, hogy borzalmasan nehéz a jelen, a problémák megsokasodtak, a változások elbizonytalanítanak. Na, erre reflektálva jeleztük, hogy vannak, akiknek minden éve hasonló, most kicsit belekóstolhattál te is. A kampány azt a célt tűzte ki, hogy azzal teheti mindenki kicsit jobbá a saját évét is, hogy a BBM-mel minden korábbinál több szendvicset juttatunk el az utcára és a szállókra év végén. Húszezret konkrétan. A kampány tervezésekor előre megkerestünk cégeket, hogy szálljanak be szendvicsekkel, és harminc híres embert, köztük Hajós Andrást, Kiss Ádámot, Mautner Zsófiát, hogy harminc napon át meséljék el ők is, milyen nehéz volt az évük, és most mégsem magukon szeretnének segíteni. Elképesztő erő volt a kampányban és az ötletben, a főfilm futótűzként terjedt a neten. A kampány végül pénzügyileg, márkaértékben, PR-ban is hatalmas sikert hozott. Ekkor vált bennem biztossá, hogy van helye és értéke annak, amit szakmailag hozzá tudok adni egy társadalmilag hasznos ügyhöz.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
