Szijjártó: Korlátozás nélkül léphetik át a magyar-szerb határt a két ország állampolgárai

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. május 25.

Belpol

Nem kell se teszt, se karantén.

Hétfőn 10 órától korlátozás nélkül léphetik át a magyar-szerb határt a két ország állampolgárai - jelentette be Szijjártó Péter Röszkén.

A külgazdasági és külügyminiszter Jadranka Joksimovic szerbiai integrációs miniszterrel, valamint Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével folytatott megbeszélését követően azt mondta, a szerb állampolgárok karanténkötelezettség nélkül beléphetnek Magyarországra, és magyar állampolgárok is így térhetnek vissza Szerbiából.

A határ megnyitása lehetőséget biztosít arra, hogy a határ két oldalán élő családok és közösségek újra találkozhassanak egymással, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági kapcsolatok is új lendületet kaphassanak - közölte a tárcavezető.

A szerb kormány pénteken döntött arról, hogy az utazók minden megkötés nélkül beléphetnek Szerbiába, nem kell karanténba vonulniuk vagy negatív tesztet bemutatniuk, ahogy a megelőző két hónapban.

Szijjártó kitért arra is, hogy a folytatódó vajdasági gazdaságfejlesztési program keretében 54 közepes és nagy projekt 6 milliárd forintos támogatását hagyta jóvá a magyar kormány. Közölte, ugyanazok a nagyvállalatok játszanak szerepet a két gazdaság újraindításában, példaként említve a Mol-t és az OTP-t.

Szijjártó Péter kijelentette, a határ csak azok előtt nyílik meg, akik törvénytisztelő módon akarnak belépni Magyarországra. Azoknak, akik illegálisan érkeznek, továbbra sem lesz lehetőségük erre, Magyarország minden eszközt megragad annak érdekében, hogy megakadályozza ezt.


Pásztor István a két ország viszonyáról beszélve elmondta, hogy Szerbia és Magyarország kapcsolatai történelmi magasságokban vannak, a határnyitás gyakorlati példája ennek, és bizonyítja, meg van a két ország között a bizalom.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.