Szijjártó megígérte: nem lakoltatják ki a lakókat az OPNI területén lévő szolgálati lakásokból

Belpol

A családok maradhatnak az ingatlanban, vagy cserelakásokat ajánlanak nekik.

„Megmenekültek a kilakoltatástól az egészségügyi dolgozók és hozzátartozóik a II. kerületi Lipótmezőn! A közel 30 család lakhatásának biztosítása érdekében találkozót kezdeményeztem a tulajdonosi jogokat gyakorló Külügyminisztérium vezetőjével, és Szijjártó Péter ígéretet tett arra, hogy nem lakoltatják ki az OPNI területén található szolgálati lakásokból az ott élőket. A családok maradhatnak a házakban, vagy új, magasabb minőségű ingatlanokat építenek számukra az OPNI-területen belül” – írta pénteken reggel Facebook-oldalán Tordai Bence.

Miről van szó?

Az ügyről, amit a politikus említ, mi is hosszan beszámoltunk egy februári cikkünkben: az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) egykori dolgozói közül néhányan ma is a Lipótmezei út 1-3. szám alatt található ingatlanokban élnek, a bérlői státuszokat azonban 13 éve nem sikerült rendezni és ezidáig kilakoltatás fenyegette őket. Tavaly februárban ugyanis többen felszólítást kaptak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től (MNV), hogy 30 napjuk van elhagyni a lakást, ahol évtizedek óta élnek.

Az OPNI működése idején a két ingatlan az intézmény tulajdonában állt, szolgálati lakásként hasznosították saját egészségügyi dolgozóik és azok családjainak részére. Ahogy a mostani lakók elmondták, a szolgálati lakásban élőknek akkor sem kellett kiköltözni, amikor már nyugdíjba vonultak. A lakásokhoz pályázat útján jutottak hozzá, és bizonyítaniuk kellett, hogy rendelkeznek az esedékes felújításokhoz szükséges saját tőkével. Az OPNI megszűnése után az intézmény főépülete és az azzal máig egy helyrajzi számon álló ingatlanok, illetve a körülötte lévő zöld terület az államra szállt, az egykori szolgálati lakások pedig az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) kezelésébe kerültek. 2009-ben aztán az MNV Zrt. közvetlen kezelésébe került az egész ingatlanegyüttes.

Tavaly decemberben derült ki, hogy elit gimnáziumot akar kialakítani a kormány az egykori elmegyógyintézetből, ezért létre is hozták a Közép-európai Oktatási Alapítványt, amely a terület vagyonkezelője lett, és az iskola fenntartója is lesz. A 41 hektáros területből csak 18,2 hektárt kapott meg az alapítvány a bentlakásos elit iskola számára, a projekt gazdája a Külgazdasági és Külügyminisztérium lett.

Az MNV a lakóknak küldött kilakoltatási felszólítást azzal indokolta, hogy felülvizsgálták a bérleti szerződéseket, és mivel az OPNI-nál 2007-ben megszűntek a közalkalmazotti jogviszonyok, a lakók nem rendelkeznek érvényes bérleti jogcímmel. „A Magyar Állam tulajdonosi képviselőjeként eljáró MNV Zrt. igényt tart az ingatlan birtokbavételére, illetve a jogcím nélküli használat okán felmerülő használati díjra.”

A lakóknak 30 napot adtak arra, hogy az ingatlant elhagyják, és „rendeltetésszerű állapotban” átadják az MNV-nek.

A lakók értetlenül álltak a dolog előtt és úgy döntöttek, hogy jogi segítséget kérnek. Így találták meg Szepesházi Pétert, aki korábban bíró volt, jelenleg ügyvédként dolgozik, és a II. kerületi önkormányzatnál külsős bizottsági tag.

Rendeződni látszik

Szepesházi Pétert ismét megkerestük; az ügyvéd lapunknak elmondta, jelenleg szüneteltetik a pereket. Ezt még az MNV Zrt. ajánlotta fel a Szepesházi által képviselt lakóknak, azzal az indoklással, hogy az egész projektet átadják a Külügyminisztériumnak és egyébként ők is egyezségre törekednek az ügyben. A lakók ebbe beleegyeztek, így május végével a pereket szüneteltetik. Ehhez jött most hozzá Szijjártó Péter ígérete, miszerint a Külügyminisztérium nem kívánja tovább folytatni a pereket és nem kerül utcára senki, nem lakoltatják ki az OPNI volt dolgozóit. Szepesházi megjegyzezte, a lakók nagyon örülnek, bár tudják, hogy ezzel még nincs vége a történetnek, de a külügyminiszter ígérete pozitív fordulat az ügyükben. Az ügyvéd azt is elmondta, hogy

a feleknek a szüneteltetés kezdetétől négy hónapja van arra, hogy kérjék a per folytatását, így ha októberig nem kérik sem a lakók, sem a minisztérium, akkor az megszűnik és már nem folytatható, maximum újrakezdhető, de akkor teljesen elölről kell indítani.

Szepesházi reméli, hogy Szijjártó ígéretéhez híven erre nem kerül sor és a lakók vagy cserelakáshoz jutnak, vagy újabb bérleti szerződést kötnek a külüggyel, esetleg az ingatlanok kezelése átkerül a II. kerületi önkormányzathoz.

Ez nem kizárt, a II. kerület ugyanis már korábban jelezte: nyitott arra, hogy valamilyen formában beszálljanak az ingatlanok kezelésébe. Februárban Őrsi Gergely, a kerület szocialista polgármestere lapunknak azt mondta: az önkormányzatnak az is a célja, hogy a kerületben növelje a szociális és szolgálati bérlakások számát, a Lipótmezei út 1-3. szám alatti terület pedig erre alkalmas lenne, ezért felvették a kapcsolatot az MNV-vel és a Külügyminisztériummal is. Őrsi az év elején már tárgyalt a külüggyel, akkor – ahogy fogalmazott – egyértelmű elutasítással nem találkozott. A Szijjártó-Tordai-találkozón az is elhangzott, hogy az „önkormányzattal partnerségben biztosítják az érintett családok lakhatását és helyben maradását, valamint a mi kezdeményezésünknek megfelelően átveheti a II. kerületi önkormányzat a szolgálati lakások kezelését” – írta pénteken Őrsi Gergely, szintén a Facebook-oldalán.

A polgármester megkeresésünkre elmondta, bár a külügy sosem volt elzárkózó, államtitkári szinten folytak a tárgyalások, például Magyar Leventével, de az fontos lépés, hogy ez miniszteri szintre került és Szijjártó ígéretet tett, aminek „borzasztóan örülnek”. Arra továbbra is nyitottak, hogy kezelésbe vegyék az épületeket, szeretnék, ha felújításra és bővítésre is sor kerülhetne úgy, hogy a jelenlegi bérlők is ott maradhassanak, és újak is beköltözhessenek.

„Korábban számos kemény csörténk volt Szijjártó Péterrel, ezért becsülöm, hogy ez ügyben ő is félre tudta tenni alapvető ellentéteinket, és nyitottan állt a felvetéshez” – írta Tordai Bence a Facebookon. Lapunknak pedig elmondta: valóban úgy tűnik, hogy a Külügyminisztérium ezt az ügyet nem erőből akarja megoldani, és reméli, hogy hamarosan megszületik a hivatalos megállapodás. Majd hozzátette, Szijjártó azt is megerősítette, hogy a területen egyelőre nem kezdődnek el az elitgimnáziummal kapcsolatos építkezések sem.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.