A délután négyre hirdetett soros kordonbontási akció előtt fél órával a tér még nyugodt, alig 30-40 ember bámészkodik, a háttérben 5-6 rendőr, ketten kamerával (a délután minden eseményét rögzítik). A várakozók egy csoportjánál afelől érdeklődünk, miért jöttek. „Mert ez az emlékmű igazságtalan, meghamisítja a múltat, és fájdalmat okoz nagyon sok embernek” – mondja egy idősebb asszony. Mellette egy középkorú hölgy, nyakában Orbán Viktor Mazsihisznek írt februári levele, melyben azt ígéri, hogy az emlékmű ügyében húsvét után újraindulhat a konzultáció. „Orbán Viktor nem tartotta be az ígéretét – mondja a demonstráló, és választ nem várva visszakérdez –, mi lesz a következő lépés, el is küldi ezeket az embereket hazánkból? Mit enged meg még magának?”
| ||
A felháborodás általános, a megkérdezettek közül szinte mindenki egyből rávágja, a hét eleje óta mindennap kint van és ki is fog jönni, amíg csak kell. „A város nemcsak a kormányé, hanem mindenkié. Egyezségre kell jutni, el kell vinni a kordonokat, le kell állítani az építkezést, és konzultálni kell a dologról” – jegyzi meg az előbbi hölgy, majd hozzáteszi, hogy azért sok jót nem remél.
Erre meg is van minden alapja, hiszen például Rogán Antal szerint Orbán semmiféle ígéretet nem szegett meg, a munkálatok épphogy megindultak, a konzultáció ettől még húsvét után újrakezdődhet. Ráadásul csupán az alapozás folyik a téren, a mélygarázs falait erősítik. Ez tény, egyelőre csak a garázs körül állnak a kordonok, a biztonságra azonban nem igazán sikerült odafigyelniük az építőknek. „Nézze csak meg! A daru hatósugarában tartózkodni tilos, de hát nincs is daru” – fordul hozzánk egy öregúr, és megjegyzi, bezzeg a mélygarázs kijáratánál egyetlen figyelmeztető tábla sincsen, pedig veszélyes ott tartózkodni, a kordonoktól ugyanis nem lehet látni, ha kijön a garázsból egy kocsi, ahogy az autó vezetője sem látja az ott ácsorgókat. Míg ezt magyarázza, majdnem elütnek minket – kétszer is. „Egyre erőszakosabb lesz ez az egész – teszi hozzá. – De meg is kell mutatni, hogy félelmet ugyan lehet kelteni az emberekben, ám mi akkor sem adjuk fel.”
| ||
Jó bontás
Négy órára úgy 100-150 ember gyűlik össze, a kordonok előtti utat egy kis színpaddal torlaszolják el, van hangosítás, néhány DK-s dzseki, a liberálisok zászlói, sárga csillagos kitűzők és úgy tíz rendőr. Zoltai Andrea, a demonstráció egyik szervezője hozzákezd beszédéhez, elmondja, hogy ezzel a szoborral a kormány a felelősséget hárítja el, és nem csupán százaknak, hanem tízezreknek kellene együtt kiáltania egy jó nagy nemet az emlékmű létrehozása ellen. Felszólal a Magyar Liberális Párt szóvivője is, aki megjegyzi, hogy örül minden demokratikus párt támogatásának, de fontos, hogy „senki se sajátítsa ki az eseményt, ez ugyanis nem pártrendezvény”. Bár az első napon a liberálisok EP-kampányként állították be a rendezvényt, több más párt és civil szervezet megjelent, a Demokratikus Koalíció és a liberálisok több tagja is jelen van folyamatosan, a demonstrációért Magyar Fruzsina és Zoltai Andrea magánszemélyként felelősek. Magyar is ott van a színpadon, épp azt mondja, hogy mindenkinek kötelessége a véleményét kifejeznie és hangoztatnia ezzel az emlékművel kapcsolatban, egyébként pedig megkéri a kedves Fideszt, aki a Jobbikkal egy ágyban hál, hogy ne nézze a magyar embereket tök hülyének. „Itt közösségek alakulnak, lám, mi is kint vagyunk már negyedik napja, és bár mindenkinek van polgári foglalkozása, amivel sokkal inkább szeretne foglalkozni, ezért az ügyért ki kell jönnünk az utcára.”
A kordonbontás megkezdése előtt még Steiner Pál, az MSZP jelenlegi frakciójának országgyűlési képviselője is szól, szintén hangsúlyozva, hogy nem politikusi minőségében van jelen, hanem mint magánszemély. Az emlékművet valódi provokációnak tartja, elmondása szerint a hatalom packázik a néppel, és nem áll szóba sem a zsidókkal, sem a történészekkel, sem a szakértőkkel. „Ezért vagyunk hát engedetlenek. Célunk, hogy tárgyalás útján a magyar emberek, a magyar demokraták akarata érvényesüljön, és létrejöjjön egy olyan emlékmű, ami nem hazudja el a történelmet.” Steiner egyébiránt helyi népszavazást is kezdeményezett, s úgy látja, ha a Belváros lakói közül elegen az ügy mellé állnak és aláírásukkal tanúsítják, hogy nem kívánnak egy ilyen szobrot a térre, lehetőség van rá, hogy ne épülhessen fel, vagy a későbbiekben eltűnhessen az emlékmű.
| ||
A költészet napjára tekintettel ezután Radnóti-versek következnek, és a „Nem rombolunk, bontunk!” felkiáltással elkezdődik a kordonok szakszerű lebontása is. Közben megtaláljuk Rózsa Mihályt, a liberálisok párttagját és 20. kerületi elnökét, aki a magyarnarancs.hu-nak elmondja, hogy miután ma délután felfújta a kordont borító anyagra a „Demokráciát!” feliratot, megkapta – sok más társához hasonlóan – idézését. „Ezek szerint ma Magyarországon nem mondhatom ki azt, hogy demokrácia – mondja. – Mondjuk ezek alapján jogsértést sem követhetek el, mert jogállam sincs.” Az idézés egyébként valóban nehezen indokolható, a „falfirkákat” ugyanis a kordont védő anyagra fújták, ami nem minősül falnak, csak a rendőrségi idézés szerint. Ma többek között ezért hallgatták ki Lovas Zoltánt, és ezért kapott több demonstráló hétfőre idézést. Rózsa továbbá azt is elmondja, a tüntetés egy május végéig folyamatosan bejelentett demonstráció, ami úgy működik, hogy többen már reggel kijönnek a térre, igyekeznek megakadályozni, hogy a munkások belekezdjenek az építkezésbe, majd délután lebontják a kordonokat, és visszahordják azokat a köveket, gyermekjátékokat és emlékeket, melyeket a tüntetők helyeztek el még a múlt héten az emlékmű tervezett helyére, és amelyeket a munkások mindennap elrámolnak egy közeli hulladéktároló mellé. Aztán kezdődik minden elölről. Rózsa eltökélt, elmondása szerint nem terveznek erőszakos cselekedeteket, de a polgári engedetlenség eszközeivel élni fognak, s ha kell, élőlánccal akadályozzák meg a betonozást és az építkezés megkezdését. „De úgyis meg fog épülni ez az emlékmű, ezt tudjuk. Megépül, a náciknak állítva ezzel emléket, Európában egyedülálló módon” – teszi hozzá.
Rossz bontás
Közben a tüntetők folyamatosan bontanak, a kordon darabjait egymásra pakolják, a „falfirkás” fóliákat szépen összehajtva félreteszik, a színpadon Radnóti-verseket szavalnak, öt órára szinte végeznek is. Némi felbolydulást csupán az okoz, amikor valaki a kordonok mellett a vasbeton szerkezetnek is nekiesik, a szervezők rendőrért kiáltanak, ha ugyanis abban kárt tesznek, a területet – a Kossuth térhez hasonlóan – könnyen műveleti területté nyilváníthatják, ami pedig a demonstráció végét jelentené.
| ||
| ||
A szervezők szinte biztosak benne, hogy a kormánynak ez a célja, így direkt provokációra gondolnak, a fiatal fiút a rendőrök ki is emelik a tömegből, a tüntetők pedig óva intenek mindenkit attól, hogy a hergelésnek bedőljenek, főként azért, mert információik szerint a szélsőjobboldalról a következőkben is számítani lehet ilyetén provokációkra.
