Szlovák-magyar tárgyalások a Dunáról
A határozat tárgyalási célként jelöli meg "a Duna fõmedrébe és a mellékágakba juttatandó elegendõ vízmennyiség" meghatározását is, a januári tárgyalásokon viszont - legalábbis a jegyzõkönyv szerint - ezzel nem foglalkoztak. Pedig a Szigetköz ökológiai rendszere és a felszín alatti ivóvízkészlet megmaradásának ez a legfontosabb feltétele - amit az Akadémia Szigetközi Munkacsoportjának múlt heti konferenciája újból megerõsített. A kormányhatározat és a tárgyalási jegyzõkönyv egyaránt arról tanúskodik, hogy a magyar fél elsõdleges célja - a hágai ítéletnek megfelelõen egyébként - a létesítmények feletti közös rendelkezés visszaállítása. Bár ez - a kormányhatározat szavaival - a "vízhozam méltányos és ésszerû hányada" feletti rendelkezést is jelenti, ami lehet áram, de lehet a fõmederben folyó víztömeg is (a környezetvédelmi mozgalmakból a peren dolgozó magyar csapatba, illetve a kormányba került szakértõk szerint az utóbbi a cél), de az mégsem feleltethetõ meg az ökológiailag szükséges vízmennyiség fogalmának. Pedig elemzõk szerint a hágai ítélet alapján az elsõ lépés ennek meghatározása lenne, és csak azután lehetne/kellene a közös üzemeltetésrõl beszélni, ha ez a dinamikus, rendszeres áradásokat produkáló vízhozam - és általa a környezetvédelmi normák - biztosíttattak. Ha pedig nincs optimális megoldás ökológia és energiatermelés között, akkor ezen értelmezés szerint a létesítmények energiatermelõ üzemeltetése - akár közösen történik ez, akár szlovák szólóban (ahogy eddig) - a hágai ítélettel ellentétes lenne.
Arról, hogy mennyi is lenne ez a víz, nincsenek szakmai vizsgálatok, sem a bíróság elõtt, sem a dunai kormánybiztos irodájában. (Igaz, az e célra az iroda rendelkezésére álló 60 millió forintból túl sok mindent megvizsgálni nem lehet.) Az irodában ugyan éppen most értékelik az Ökoplán Bt. által készített különbözõ vízmegosztási forgatókönyveket (az Ökoplánnak érdekes módon egyaránt alvállalkozója lett a Duna Kör vezetõjének, Droppa Györgynek és a nagymarosi erõmû tervezõjének, Mikolics Sándornak a cége is), de ezek fordított logikájúak: nem az ökológiailag szükséges vízmennyiséghez állítanak föl különbözõ forgatókönyveket (tehát hogy a maradékból mennyi és milyen módon jusson a turbinákra, és a fõmederben maradó víz hogyan kerüljön át a mellékágakba), hanem különbözõ vízmennyiségekhez rendeltek vízterelgetési technikákat. "Sürgetjük a szlovák féllel végzett hatásvizsgálatokat, aminek eredményeképp kiderülhet, hogy mennyi víz szükséges az ökológiai rendszer fenntartásához" - mondta lapunknak Bartus Gábor, a Dunai Kormánybiztosi Iroda munkatársa, majd ennek némiképp ellentmondva hozzátette: "A tanulmány alapján a vízhozam 60 százalékának fõágba juttatását tartjuk optimálisnak." Megtudtuk tõle azt is, hogy az Ökoplán 20 és 70 százalék közötti vízmennyiséggel számolva öt változatot értékelt. Ebbõl a magyar delegáció azt fogja a következõ, március 10-i tárgyalásokon a szlovákok elé terjeszteni, amely egy új, kanyargós fõmeder kialakításával kívánja a mellékágakat és általuk a Szigetközt több vízhez juttatni. "Ha ezt a szlovákok elfogadják, akkor jön a közös hatásvizsgálat."
A gondolatmenet hasonlít az elõzõ kormányéhoz, amit a parlament ´97. decemberi környezetvédelmi bizottsági ülésén Bakács Tibor környezetjogász így minõsített: "Elképzelhetetlen számomra, hogy mi ajánlatokat tegyünk anélkül, hogy részletes adatok, környezeti hatásvizsgálat vagy költség-haszon számítás rendelkezésre álljon."
Együtt mûködtetjük
A kormány, ahogy ezt programjában is ígérte, nem kívánja üzembe helyezni a dunakiliti duzzasztót, a közös üzemeltetés így értelemszerûen a szlovákok által készített C variáns létesítményeire vonatkozhat. Magyarán a C változat legalizálására készülünk, amit egyébként a hágai ítélet lehetõvé tesz. De nem kötelezõvé. A C változat legalizálásáért állt ki akkori és mai hágai képviselõnk, Szénási György hágai záróbeszédében, amit néhány környezetvédõ, köztük Vargha János erõsen kifogásolt, mondván, Szénásinak erre, a perben képviselt magyar állásponttól eltérõ javaslatra nem volt felhatalmazása. Szénásit aztán már kormánytisztviselõként is bírálta Vargha, és hágai képviselõnk mandátumának felülvizsgálatát Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke is többször felvetette. Érdekes kérdés, hogy vajon Szénási perbeli javaslata fogant-e meg az új kormány C variánst legalizáló elképzeléseiben, vagy a záróbeszéd nyomán került kényszerhelyzetbe a kormány. Az elõbbi változatot támasztja alá, hogy a Fidesz mögé a választások elõtt felsorakozó Duna Charta már ´97 decemberében a C legalizálását javasolta az akkori parlament ad hoc bizottságának. (Nemcsókék egyébként a C variánst és Dunakilitit is mûködtetni akarták, erre vonatkozó javaslatukat 1997 novemberében ugyanaz a Mikolics Sándor által vezetett Térterv Kft. készítette, amely most Székely László kormánybiztosnak készíti a szakanyagokat.) Így némiképp érthetetlen Szénási elmarasztalása, hiszen õ csak azt mondta, amit elõbb a Duna Charta, majd a Fidesz-kormány.
Vízválasztójog
A bíróság ítélete egyértelmû: a C variáns jelenlegi mûködtetése jogellenes. Ebbõl két dolog következik. A mû legalizálható a két ország megegyezése révén (ez történik most), addig viszont jogellenes a C mûködtetésével járó, jó esetben a normálisnak húsz százalékát kitevõ vízhozam is. Így viszont jogunkban állna minden, a közös üzemeltetés örömteli állapotát kidolgozó tárgyalás elõtt a teljes vízhozamot követelnünk. Nemcsókék érthetõen tartózkodtak ettõl a szlovák homlokokat felhõzõ javaslattól, a Fidesz-kormány visszafogottsága már magyarázatra szorul. A tárgyalási jegyzõkönyvben a kérdés nem szerepel, és ha jól értettük a Bartus Gábor által elmondottakat, márciusban is csak 60 százalékról nyitunk. A kormányhatározat sem haragítja a szlovákokat: nem a tárgyalások, hanem csak, azon belül, a vízmegosztás elsõ számú céljaként jelöli meg az "elegendõ vízmennyiség biztosítását".
Persze nincs könnyû helyzetben a magyar tárgyalódelegáció: a szlovákok okkal nehezményezik, hogy állandóan új magyar állásponttal találkoznak. Mindkét fél megelégedésére megszületett a Nemcsók-Baco-megállapodás, benne egy felépítendõ alsó duzzasztóval (amirõl idõközben kiderült, hogy a szlovákok egymilliárd dollárt is áldoztak volna rá, még arra is hajlandók voltak, hogy fû alatt adják a pénzt, nehogy kínos legyen Hornéknak), amit az új kormány még a tárgyalások kiindulásának sem tekint. Így nem meglepõ, hogy a mostani megbeszéléseken a magyar fél - ahogy Bartus Gábortól megtudtuk - "jó légkörre törekszik", bár az erõmû mûködtetése óta hetedik vegetációs idõszakának megkezdése elõtt pár héttel a Szigetközre ráférne egy harcosabb - ráadásul a hágai ítéleten alapuló - magyar kiállás. Ennek elmaradásában - azon túl, hogy Nemcsókék a keretmegállapodással jelentõsen rontották az új kormány tárgyaló- és hágai pozícióit - az is szerepet játszhat, hogy momentán a szlovákokkal (meg a többi szomszéddal) való konfrontáció elkerülése áll a magyar külpolitika elõterében. Mi más indokolhatná, hogy a kormány határozott alsóduzzasztás-ellenessége dacára a Párkánynál felépítendõ híd magassága mégis a duzzasztott vízszintre készül? Arra gondolni sem merünk, hogy az évtizedes szlovák-magyar vízügyi együttmûködés zálogaként húzták volna meg ilyen - egyébként közlekedési szempontból kevéssé indokolt - szinten a híd magasságát.
A kormány nem kezdeményezte a vízmegosztási tárgyalások útjában álló, ´95-ös, majd ´97-ben meghosszabbított szlovák-magyar fenékküszöb-szerzõdés felmondását vagy módosítását sem. Bartus Gábor - bár elismeri: ez lehet vitatható pontja tárgyalási stratégiájuknak - úgy véli, hogy ennek kezdeményezése túl konfrontatív lenne, és esetleg hátráltathatná a magyar félnek megfelelõ végsõ megállapodás megkötését. "Célunk, hogy rávegyük a szlovákokat az ítélet értelmezésére, és szûkítsük azon kérdések körét, amelyekben esetleg a bíróság kiegészítõ ítéletét kell kérnünk" - mondta. Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke viszont a fenékgátszerzõdés felülvizsgálatát fogja kezdeményezni. Megtudtuk tõle azt is, hogy felveti majd - ha egyelõre nem is a parlamentben, csak a kormánybiztosságon - egy már tavaly õsszel elkészült parlamenti határozattervezet beterjesztését is. Erre már csak azért is szükség lenne, mert nemrég a Fidesz követelte a Horn-kormánytól, hogy ne parlamenti felhatalmazás nélkül tárgyaljon a szlovákokkal egy olyan nemzetközi szerzõdés ügyében, amivel az Országgyûlés már több határozatában foglalkozott.
Kerényi György
