A vártnál is nagyobb arányban felejtették otthon magukat a szlovák választók, nem gerjedtek be az EP-választástól, de hát ezt nem is lehetett tõlük várni. Akkora
az elkeseredettség az országban a kormány reformjai miatt, hogy a politika szó hallatán már kést rántanak
a kocsmában.
A részvétel nem érte el a 17 százalékot, ami szép kis teljesítmény, egybõl Európa végére ugrott az ország (na jó, de honnan). Ám ezzel nem a kormányt büntették meg, még ha azt hitték is, sõt pontosan fordítva, hisz a koalíciós pártok (egy apró balesettõl eltekintve) a surranópályán megnyerték a választást. A tizennégy képviselõbõl nyolc kormánypárti, s mindannyian a konzervatív néppárti frakcióban fognak tevékenykedni Európa parlamentjében. Hárman a szocikhoz ülnek, hárman pedig függetlenek lesznek, mert nem kellenek senkinek sem. Szóval, ahogy a Fidesz mondta, aki otthon marad, a kormányra szavaz. Így is lett, de hogy az ellenzéket miért büntette meg a nép, az egy hosszabb szociológiai elemzést igényelne.
Négyszáz szavazattal páholta el Mikulás Dzurinda kormányfõ gyõztes Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniója (SDKÚ) Vladimír Meciar HZDS-ét, ami jókora meglepetés. A Peter St'astny hokiprofesszor vezette lista sikerére senki sem tett volna egy lyukas garast sem, fõleg az elõrejelzések fényében, amelyek nem jósoltak nekik 10 százaléknál többet. Ehhez képest 17,09 százalékot fogtak, amiért három mandátum jár, meg egy néppárti frakció. Meciarék is három mandátummal gazdagabbak (17,04 százalék), de õk a függetlenek sorait erõsítik majd; melyik európai csoport merné felvállalni a HZDS-t (õk ugyan mennének nagyon a néppártba, de a szlovákiai kollégák nem engedik).
Robert Fico, a szlovák populizmus üdvöskéje biztosan szívesen elfelejtené június tizenharmadikát. Egy héttel korábban úgy támadott mindenkit, hogy öröm volt nézni. Harminc százalékot jósoltak neki, ami akár hat mandátummal is járhatott volna, ám ehelyett beállt a hármasok társaságába: ennyivel erõsíti a strasbourgi szocialistákat. Pártja, a Smer a harmadik helyen végzett 16,89 százalékkal. Fico nagy bánatában elégedett volt az eredményekkel, ugyanúgy, mint két évvel ezelõtt, amikor kiszorult a kormányalakító koalícióból, pedig akkor is biztos volt a kormányfõi székben. Pedig nagyon nem szeret a lúzer szerepében domborítani. Nem úgy a fundamentalista kereszténydemokraták (KDH), akik minden felmérés szerint 7-8 százalék tájékán ténferegnek. Vasárnapra úgy összekapták magukat, hogy 16,19 százalékot gyûjtöttek perselyükbe, aprópénzre váltva ez is három képviselõt jelent a néppárti frakciónak. A maradék két mandátumot a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kaparintotta meg (13,24), hogy õk is a néppártot gazdagítsák vele. Érdekesség viszont, hogy az egyedüli képviselõ az MKP-s Duka Zólyomi Árpád lett, aki preferenciaszavazatokkal jutott mandátumhoz. 't ugyanis annyira szeretik, hogy megismételte két évvel ezelõtti teljesítményét (akkor parlamenti választásokat tartottak), és a nem befutó harmadik helyrõl befutott a másodikra, a második helyen jelölt Berényi József külügyminisztériumi államtitkár õszinte sajnálatára. A listát egyébként Bauer Edit parlamenti képviselõ vezette, õ is ott lesz az EP-ben.
Kétezer szavazattal maradt le Európáról a kormánykoalíció negyedik eleme, az Új Polgári Szövetség (ANO), így Pozsony nem küld liberálisokat az EP-be. De lemaradtak a kommunisták is, igaz, õk sem sokkal, s nem lesznek ott a szélsõséges nacionalisták sem, õk viszont alapos szavazatdeficittel maradnak otthon, rontani a levegõt.
Molnár Norbert
