Szociálislakás-helyzet a II. kerületben: Álomalapítás Budán

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/1. (01. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Akérelmezők egyike, Borszéki István ötvenegy éves; "papíron" nyolc éve, egy örökösödési vita jogerős lezárását követően lett hajléktalan, ám gyakorlatilag 1989 óta az utcán él. Egészségi állapota hoszszú ideje lehetetlenné teszi számára a munkavállalást, egyetlen jövedelme tizenötezer forintos rokkantnyugdíja. Utolsó bejelentett lakcíme szerint második kerületi lakos. Kilakoltatása óta több helyen nyújtott be kérelmet önkormányzati lakás szociális alapon történő bérlésére, ám más kerületekben "idegennek" számított, a "lakhelye" szerint illetékes önkormányzat pedig az elmúlt években szociális indokok miatt nem adott bérbe egyetlen ingatlant sem. Hunyi Zsolt, a II. kerületi önkormányzat szociális bizottságának elnöke lapunknak ezt azzal indokolta, hogy a kerületnek tíz éven át nem volt lakáskoncepciója. Kialakítását hátráltatta a lakásprivatizáció elhúzódása, valamint az önkormányzati tulajdonban maradó ingatlanállomány felmérésének a körülményessége.

Akérelmezők egyike, Borszéki István ötvenegy éves; "papíron" nyolc éve, egy örökösödési vita jogerős lezárását követően lett hajléktalan, ám gyakorlatilag 1989 óta az utcán él. Egészségi állapota hoszszú ideje lehetetlenné teszi számára a munkavállalást, egyetlen jövedelme tizenötezer forintos rokkantnyugdíja. Utolsó bejelentett lakcíme szerint második kerületi lakos. Kilakoltatása óta több helyen nyújtott be kérelmet önkormányzati lakás szociális alapon történő bérlésére, ám más kerületekben "idegennek" számított, a "lakhelye" szerint illetékes önkormányzat pedig az elmúlt években szociális indokok miatt nem adott bérbe egyetlen ingatlant sem. Hunyi Zsolt, a II. kerületi önkormányzat szociális bizottságának elnöke lapunknak ezt azzal indokolta, hogy a kerületnek tíz éven át nem volt lakáskoncepciója. Kialakítását hátráltatta a lakásprivatizáció elhúzódása, valamint az önkormányzati tulajdonban maradó ingatlanállomány felmérésének a körülményessége.

Az utóbbival kapcsolatban Kovács Tamás szociális munkás, a Menhely Alapítvány munkatársa elmondta: ez nem egyedi jelenség, mivel a legtöbb kerületi önkormányzatnak fogalma sincs arról, mekkora ingatlanvagyonnal rendelkezik, és az egyébként meglehetősen nehézkes apparátus többnyire csak a kerületről kerületre vándorló "önkényes lakásfoglalók" beköltözésekor lendül mozgásba a köztulajdon védelmében.

A képviselő-testület 2001 elején fogadta el a II. kerület lakáskoncepcióját, amely évente legalább tíz önkormányzati tulajdonú lakás szociális alapon történő bérbeadását irányozza elő. A tavalyi tízre harmincnál több kérelem érkezett. Az alkalmasnak talált lakásokat ki is jelölték, ám a képviselő-testület csak december 20-án tárgyalt az ügyről, így a bérbeadás az új évre maradt; vagyis

az önkormányzat nem teljesítette

a lakáskoncepcióban maga elé tűzött célt.

Borszéki István június 25-én nyújtotta be igénylését. Augusztus 8-án levelet kapott az önkormányzattól, melyben tájékoztatták, hogy kérelme szeptemberben az egészségügyi és szociális bizottság elé kerül, egyben felkérték a mellékelt adatlap kitöltésére és a szükséges igazolások augusztus 25-ig történő benyújtására.

Borszéki augusztus 24-én a szükséges igazolásokkal együtt benyújtotta az adatlapot. A kérelmek szeptemberben valóban a szociális bizottság elé kerültek. Borszéki István először október elején kereste fel az irodát, ahol azt tanácsolták neki, érdeklődjön két hét múlva; így tett, ám akkor sem kapott kedvező híreket.

Hunyi Zsolt beszámolója szerint a szociális bizottság szeptember végi ülésén szembesült azzal, hogy a rendelkezésre álló lakásállomány szűkössége miatt a képviselő-testület a beérkezett kérelmek alig harmadát tudja kedvezően elbírálni, ezért "szigorú, a lehetőségekhez képest maximálisan objektív", a gyermeket nevelő, hosszabb ideje hajléktalan, illetve egykor vagy jelenleg a kerületben lakó személyeket előnyben részesítő pontrendszer kidolgozását határozta el. Kérdés azonban, hogy a lakáskoncepció kidolgozása (2001 eleje) után szeptemberig miért nem született meg a pontrendszer, hiszen aligha lehetett kétséges, hogy a kérelmek száma meg fogja haladni a rendelkezésre álló lakásokét, így valami alapján mindenképpen válogatni kell. Az elnök a bizottság és a képviselő-testület előtt tornyosuló egyéb feladatokkal indokolta a késlekedést.

A bizottság november elején elfogadta a szempontrendszert; Borszéki ekkor ismét felkereste az önkormányzatot. Ezúttal november közepére ígérték a döntést, ám akkor, majd két héttel később is

hiába érdeklődött

November végi látogatásakor a "talán decemberben" felvilágosítással küldték útjára. December eleji érdeklődésünkkor Hunyi Zsolt anynyiban pontosította az időpontot, hogy a szociális bizottság a hónap első vagy második hetében tesz javaslatot az egyes kérelmeknek a pontrendszer szerinti besorolására, s ez a javaslat kerül december folyamán a képviselő-testület elé.

Nemcsak Borszéki Istvánt, hanem másokat is szkeptikussá tettek az ősz folyamán elhangzott ígéretek a kérelmek decemberi elbírálásáról. Volt is okuk rá: a polgármesteri hivatal vagyonhasznosítási irodáján lapunkat arról tájékoztatták, hogy két héttel a december 20-i képviselő-testületi döntés után még nem érkezett meg hozzájuk az ülés jegyzőkönyvének a határozatot tartalmazó kivonata, így annak végrehajtása és a kérelmezők értesítése előreláthatólag január közepéig várat magára.

A nyolc év alatt a várakozáshoz hozzáedződött Borszéki mindehhez annyit tett hozzá: könnyebben tudomásul venné, ha mondjuk kora őszszel kiderül, hogy akadt tíz olyan személy vagy család, akik nála és hatvanegy éves élettársánál jobban rászorulnak a lakásokra. Akkor biztos lehetne benne, hogy az ingatlanok jó kezekbe kerültek. Így azonban - miközben tudja, hogy a "lakóhelye" szerint illetékes önkormányzat rendelkezik szociális alapon bérbe adható ingatlanokkal, csak éppen (számára érthetetlen okokból) nehezen dönt sorsukról - marad a bizonytalanság és a remény, hogy legalább az idei tél második felét nem szabad ég alatt, sátorban vagy romos házak pincéjében töltik.

Gavra Gábor

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/1. (01. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra