- Tessék: alma!
- Aha. Nagyszerű.
Tovább préselődünk, ez egyre nyomasztóbb, rég összecsaptak mögöttünk a bevásárlók szatyros hullámai, csak a távolban fénylik a kis nyiladék, ahol bejöttünk; innen már akkor sem jutok ki, ha az előzékeny öngyilkos merénylő robbantás előtt kiáltana.
- Nézd, micsoda eprek!
- Ja.
Kellemetlen, mit is mondhatnék Raminak? Azt mégsem, hogy bocs, ne mutogass, egyrészt ismerem a mérsékelt égövi gyümölcsöket, másrészt hagyj békében rettegni. Bár tényleg szívesen ráordítanék, hogy igen, látom, gránátalma, hát ez fantasztikus! Csak hogy oldjam a feszültséget.
- Tessék: makréla! Ugye, milyen csodálatosak a halaspultok?
(szünet)
- Sütemények!
(szünet)
- Virágok!
A Karmel piacon nem szabad alkudni, illetve mondjuk úgy, nem vall jó modorra; az árak a lehető legalacsonyabbak. Az árusok direkt így találták ki, inkább legyen egyenletesen nagy a forgalom. Ez be is jött. A piac közepén akkora a tolongás, hogy rettegésembe első ízben késhegynyi optimizmus is vegyül: ide már ha akarna, se tudna befurakodni egy robbanóanyaggal kisámfázott Iszlám Dzsihád-aktivista. A piac végén, a Dávid-csillag térnél jobbra fordulunk. Egykor ez volt a városközpont, gyönyörű Bauhaus-épületekkel. A környéknek nem igazán tett jót a piac évtizedes jelenléte, a Váci utca is hamar lepukkanna, ha a Vörösmarty térre helyeznék a Négy Tigrist. A Kikkar Magen David ma is nagyszabású látvány - ha sikerül a lehetetlen, és elvonatkoztatunk a zsibvásártól, a bódéktól meg a betonra rakódott piszoktól. Mert itt a szépség betonból van - a Bauhaus építészete épp arról szólt, hogyan lehet a vasbetont úgy hajlítgatni, ívelni és kanyarítani, hogy elegánsan emberi lakóépületek jöjjenek létre.
A Dávid-csillagon jobbra fordulunk. A Nahalat Binjamin, Tel-Aviv talán legkellemesebb sétálóutcája már olyan, mint Izrael általában: szinte kórosan tiszta. Izrael tiszta ország, tiszta Jeruzsálem, Haifa, Jaffa, sehol a Kishont Ferenc által megénekelt, vidáman csörgedező tel-avivi szemét. Különösen érdekes, hogy Kishont a szemét jelenlétét egy svájci turné után érezte oly´ kellemesen otthonosnak, mi viszont, ha szeretnénk az írót felkeresni a legendás Slomó Hámelech utcai otthonában, csalódnunk kell: harminc éve már, hogy nem Izraelben él. Hanem Svájcban. Pedig biztos nem a szemét miatt emigrált. Izrael nemcsak tiszta, de szinte már kellemetlenül európai: ha valaki járt már arab országban, és tetszett neki, és itt is valami hasonlót keresne, csalódni fog. Nincs az a kellemes dzsuva, otthonos, egzotikus káosz, kellemes, érett szemétszag. Mindez persze nem valami mesterséges, szándékolt állapot, mint kiderül. A legtöbb izraeli megkérdezi, hogy tetszik Tel-Aviv, félek-e, miegymás. Erre azt mondom, olyan, mint Bejrút, arról is mindenki azt hiszi, egyfolytában lőnek, közben eggyel sem többet, mint mondjuk Szekszárdon. És visszakérdezek, ugye, Bejrút is milyen jó kis hely? De az izraeliek nem jártak Bejrútban, Rami is csak Egyiptomban. Mint harckocsizó parancsnok: városnézés nem volt, csak desert safari. Így aztán nehéz a kulturális kölcsönhatás útja. Izraelben mindenhol annyi a nyilvános vécé, és olyan tiszták - jó, turista mostanában nem is piszkolja össze -, hogy az még a trondheimi sztenderden is túltesz. Mindenhol mozgássérült-rámpák, éttermekben, múzeumokban, kocsmákban - Skandinávia elbújhat. Ami nem baj, csak ugye nem túl arabos. Vezetni is normálisan vezetnek, és bár az izraeliek általában valóságos ámokfutónak tartják magukat, igazából jobb Tel-Avivban autózni, mint Budapesten.
A MIÉP-es komákat egyszer összehoznám végre az izraeliekkel: szidják együtt a CNN-t meg úgy általában a médiát. Hogy mi a bajuk vele? Nem is az, hogy beszámolnak az öngyilkos merényletekről, hanem hogy... hogy arról bezzeg nem számolnak be, milyen gyakran nincs öngyilkos merénylet. Hogy az egész ország normális életet él (ami tény), menetrendszerű balhé csak a Gázai övezetben és a nyugati parton van. És csak azt közvetítik, a könnygázazást, kődobálást, bezzeg a jó éttermek, kegyhelyek, múzeumok, steril klozetok soha sincsenek a headline-ban. Ahogy a luxori vérengzés kisöpörte a turistahadat Egyiptomból, a szuiszájderek a tavalyi intifáda óta hazavágták a teljes izraeli turizmust. 2000-ben Izrael még arra készült, hogy minden addigit felülmúlnak majd a jubileumi bevételek, rendbehoztak, építettek, nyomtattak, forgattak, reklámoztak. Mondom Raminak, most azzal kéne reklámozni Izraelt, hogy az a legjobb a turistának, ha valahol nincs turista, mert a turista legjobban azt utálja, ha valahol sok a turista. Meg hogy most aztán lehet alkudni a szállodai árakból, meg mindenből, most érdemes befizetni egy társasutazásra. Nincs sorbanállás a Szent Sír- templomban, s a többi, s a többi. Először nem érti, aztán próbál lelkesedni az ötletért, legalább öt percig. Azzal vigasztalom, hogy tényleg csak az én hibám, amikor a piacon féltem, pedig tudom, hogy statisztikailag mennyivel biztonságosabb egy zsúfolt tel-avivi piac, mint egy Budapest-Debrecen autóval, hétköznap, esőben.
A bevásárlóközpontokban alapos, fémdetektoros átvizsgálással kezdődik a shopping; fegyvert csak a szabadságos katonák vihetnek be. Igaz, ők akár egy M16-ost is. Izraelben a gépfegyver uniszex, a lányok ugyanúgy hordják, és nem valami M16 lightot. A katonaság a csajoknak is három év, de az sem vész el, mert például folyamatosan múzeumokba hurcolják őket, hogy megismerjék az országot. Lehet mindenféle hülye/festett frizurájuk, és olyan techno napszemüveget nyesnek fel az egyenruha mellé, amilyet csak akarnak. Érdekes, ahogy az izraeli sihederek a géppisztolyt hordják. Mi a seregben szinte folyamatosan rambóztunk, vagy legalábbis igyekeztünk úgy vinni, mint egy felkészült kommandós. Náluk viszont már szervült, mint a mobiltelefon, lekopott a kísérő majomkodás, nem tudom, ehhez mennyi gyakorlás kell. Ha múzeumba mennek, vagy megtekintik a nemzeti ellenállás kegyhelyét, Massada erődjét, amit a rómaiak ellen három éven át, a kollektív öngyilkosságig őriztek, szóval ha kultúrbevetésen vannak, nincs mindenkin géppityu. Viszont bármikor összefuthatunk egy gimnazista csoporttal, akik között három-négy tanulón megint csak M16-os lóg, fiúkon-lányokon vegyesen. A legtöbb külföldi persze a katonalányokat nézi, akik egyenletesen jók, megvan bennük a mediterrán tűz, de nincs nagy orruk, mint az örményeknek, vagy bajszuk, mint a libanoniaknak.
Ha nem említettem volna, Rami vezetékneve Shacham. Slézingerről zsidósította, mert a Slézingert nem találta elég zsidósnak. Ebből is sejthető a zsidó államalapítás elszántsága. A Shacham várakozásaimmal ellentétben ivrit nyelven nem teniszlabdát, hanem gránitot jelent. Rami régebben németeket idegenvezetett, de aztán felfrissítette a szüleitől rámaradt magyart, és szórakoztatóan tört magyarsággal vezeti a csoportokat. Illetve csak vezetné, mert a csoportokat a millenniumi intifáda óta mintha elvágták volna.
Haifát érintette legkevésbé
az erőszakhullám, itt nem állt bele a földbe a turizmus. Itt kötnek ki a Földközi-tengert járó kirándulóhajók, de belföldi turistából is elég sok van. A drágább éttermek pörögnek, mindenfelé turistacsoportokat látni. Haifa elég jól áll búcsújáró helyekkel. Itt van Illés prófé-ta barlangja, a karmeliták kolostora a maga különleges, kétszintes szentélyével vagy a hangulatos, eredeti állapotába hozott régi német kolónia.
A Karmel-hegy nagy része beépült, de eredeti nevének megfelelően (Karmel = Az Úr szőleje) ma is veszettül jó borokat termelnek itt. A helyi borászok kezdőtőkéjét Rothschild báró adta, és egy kis ország fiaihoz híven nagyon megbecsülik az erőforrásokat - én csak rizlinget és chardonnay-t fogyasztottam, de mindkettő megéri a szentföldi zarándoklatot. A hegyen, Daliyat faluban drúzok laknak, akik a hagyományos, tornaterem méretű vendégszobában turistacsoportokat látnak vendégül. Ahogy látom, nincs nagy műsor, épp elég hihetetlenek a sztorik, amiket magukról mesélnek. Én például úgy emlékeztem, hogy a drúzok kizárólag fegyveres milícia formájában léteznek, és egy angóranyúlnyi bajszot hordó szoft-terrorista, Valid Dzsumblatt osztja nekik az ukázt. ´k azonban mindig lojálisak a lakóhelyükön illetékes államalkotó nemzethez. Izraelben velük van a legkevesebb gond, katonáskodnak a seregben, és cserébe - gondolom - nem költöztetnek a nyakukba zsidó telepeseket. Arabul beszélnek, de a vallásuk teljesen más, mint az iszlám, a nagy szakállú próféták posztere csak álcázás. Valójában legalább annyi női prófétájuk is van, csak az arabokkal fenntartott jó viszony érdekében ezt kevésbé reklámozzák. Chail szerint még női uralkodóik és hadvezéreik is voltak, ma is vannak nő főpapjaik. A drúzok szerény különállására több diszkrét jel is utal. Az egyik, hogy a falon a nagy szakállú drúz próféták közt helyet foglal egy menórát ábrázoló kép, a másik, amire nehéz nem felfigyelni, hogy Chail mobiltelefonja a Jingle Bells című népszerű karácsonyi dalt játssza. A menórával szemközti falon van azért egy bekeretezett Korán-idézet is, mellette két művirággal, ami az iszlám világban bevett vizuális nyomatékosító eszköz.
A drúz vendéglátás azért is egyedi, mert nem földön, szőnyegeken és párnákon kell ülni, mint a törököknél vagy az üzbégeknél, hanem kis macskaszékeken, aztán kis macskaasztalokon szolgálják fel a nem éppen kismacskákra méretezett, szekérkeréknyi vegyes tálakat - eszelősen jó a kaja, semmi hús.
A nagyágyú, az igazi haifai turistamágnes
a Bahaii-vallás központja,
ami nyomasztó fényességgel terpeszkedik Haifa éjszakai látképe felett. A baháj egyház lényege, hogy egy iráni próféta Zarathustrát, Mózest, Jézust, Mohamedet egyaránt elismerte, de azt mondta, az igazi még csak most jön. Erre sajnos nem minden iráni síita volt vevő, és az 1850-ben kivégzett próféta maradványait Haifába küldték, nehogy Iránban búcsújáró hely legyen a sírjából. A haifaiak köszönték szépen, mert a hamvak már a kezdetektől fellendítették a zarándokturizmust. Hamarost az előre jelzett próféta, Bahá Ulláh is megszületett, és olyanokat prófétált, mint például "a Föld csupán egyetlen ország, és az emberiség a polgára".
A baháj hitről annyit sikerült megtudnom, hogy állítólag elég sok magyar baháj van, és az egész társaság nagyon emlékeztet a szcientológusokra. De mindenféle számmisztikai érdekességük is van, a lényeg a 19, ami egy igazi baháj szám. 19 napos hónapokból áll a 19 hónapos év, ami különösen jól jöhet Izraelben, ahol sokan amúgy sem Jézus születésétől számítják az időt. Böjti hónapjuk is van a ramadánhoz hasonlóan, a tavaszi napéjegyenlőség viszont munkaszüneti nap. Ben Gurion miniszterelnök anno úgy engedélyezte a haifai Bahaii-működést, hogy
1. Izrael területén nincs térítő tevékenység;
2. izraeli polgár nem is lehet Bahaii-tag, megtérése esetén tehát ugrik az állampolgárság.
Ezzel együtt Haifát már csak a Bahaii-épületek miatt is látni kell. Az enyhe túlzás - bár idegenforgalmilag indokolt -, hogy a helyiek a világ nyolcadik csodájaként emlegetik, de Haifa ahogy van, gyönyörű, a Bahaii-dóm és archívum meg valami olyasmi, mintha mi Esztergomban felhúznánk a kínai nagy falat.
Rami a szállodai reggeli közben izgatott örömmel fedez fel
egy csomó knesszet-képviselőt
- Látod, ez a volt rendőrminiszter, az a nő a büntetés-végrehajtási parancsnok, az meg ott... nahát, az a palesztin képviselő! Ahmat Tibi, Arafat jobbkeze.
És Rami nem bírja sokáig, a lekváros brióst be sem fejezi, felugrik, és odaszalad Arafat jobbkezének asztalához. A jobbkéz, aki egyébként csak másodállásban knesszet-kisebbségi képviselő és politikus, főállásban nőgyógyász, szóval Tibi barátságosan rázza meg Rami jobbját. Néhány percig beszélgetnek, aztán Rami ragyogva tér vissza.
- Mondtam neki, gyerünk, fiúk, csináljatok békét, rajtatok az ország szeme!
- Erre ő?
- Nagyon örült, azt mondta, jólesett, és most milyen jó napot szereztem neki.
H
Este a szállodában vigyázni kell, nehogy a Sábesz-liftbe szálljunk, mert az olyan, mint a személyvonat: minden állomáson és megállóhelyen megáll. A jobb izraeli szállodákban általában kijelölik az egyik liftet, hogy automata üzemmódban emeletről emeletre járjon, mert vallásos zsidó szombaton nem liftezhet, vagy legalábbis gombokat nem nyomkodhat. Mózes konkrétan nem tért ki a felvonók használatára, de szombaton tilos minden munka és gép használata, tüzet is ezért nem szabad gyújtani. A vallásos zsidók pedig jól érzik, a kis engedmények döntik romba a komoly vallási rendszereket. Először a lift, aztán a tűz, a végén még a laptopok is előkerülnének. Nekem szerencsére még szabad üzemeltetni a távkapcsolót: a nap híre, hogy a Hamasz bejelentette, szüneteltetni fogják az öngyilkos merényleteket. Rami és Tibi elintézték, úgyhogy ez a nap sem telt hiába.
Winkler Róbert
Öngyilkos merényletek krónikája (2001)
Február 14. - 5 halott, 25 sérült, amikor egy palesztin terrorista vezette busz egy csoport várakozó közé rohan Tel-Avivtól délre, egy buszmegállóban.
Március 4. - 3 halott, legalább 60 sérült Netanya belvárosában.
Március 27. - 28 sérült az észak felé tartó 6-os busz megállójában, Jeruzsálemben.
Március 28. - Két tinédzser meghal, négy megsebesül Kalkilya közelében, egy benzinkútnál.
Április 22. - 1 halott, 60 sérült egy buszmegállóban, Kfar Sava közelében.
Május 18. - 5 halott, több mint 100 sebesült a netanyai Hasharon bevásárlóközpontban.
Június 1. - 21 halott és 120 sérült a tel-avivi delfinárium melletti diszkó előtt várakozó fiatalok között.
Július 16. - 2 halott és 20 sebesült a binyaminai vasútállomáson.
Augusztus 9. - 15 halott, köztük 7 gyerek, kb. 130 sebesült Jeruzsálem központjában, a Sbarro pizzériánál.
Augusztus 12. - 21 sérült Kiryat Motzkin központjában.
Szeptember 4. - 20 sérült Jeruzsálem központjában. Egy ortodox zsidónak öltözött ember felrobbantja magát, amikor két rendőr megállítja, mert gyanút kelt bennük a hátizsákja.
Szeptember 9. - 3 halott, kb. 90 sebesült az észak-izraeli Nahariya vasútállomásán.
Október 7. - A Sheluhot kibuc 43 éves tagját öli meg egy repeszgránát, az öngyilkos merénylővel együtt.
November 29. - 3 halott és 9 sebesült egy Názáret-Tel-Aviv buszjáraton.
December 1. - 11 halott, kb. 180 sebesült Jeruzsálem sétálóutcájában, a Ben Yehuda Streeten.
December 2. - 15 halott és 40 sebesült egy haifai helyi járatú buszon.
December 5. - Sok könnyű sérült egy jeruzsálemi buszmegállóban. A rendőrség szerint a bomba a tervezettnél hamarabb robbant fel.
December 9. - 30 sérült egy haifai ellenőrzőpontnál.
Halálozási okok Izraelben (2000. október-2001. december):
közúti balesetek: 461;
terrortámadások: 242 (izraeli);
intifáda: 800 (palesztin).
