Szögek a koporsóba - A tisztiorvosi hálózat szétverése

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal 2017. április 1-jével az emberminisztériumba olvadt. Az átalakítás óriási káosszal jár, szakemberek hagyják el az intézeteket, a megmaradt munkatársak nem tudják, mi a feladatuk, sokakat lefokoznak, a bérek csökkennek. Szakértők szerint a járványügyet érték a legnagyobb károk.

(Cikkünk a Magyar Narancs 2017. május 18-i számában jelent meg, most hogy a járványügy átalakítása miatti gondok élesben is megmutatkoztak, újraközöljük.)

„Létszámgondok, a laboratóriumi munka fennakadása, az országos tiszti főorvos szerepének csökkenése, a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyása, a járványügyi biztonság veszélyeztetése” – sorolta egy 2012-es Medical On­line-cikk az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) 2011-es szervezeti átalakításával összefüggésbe hozott veszélyeket. Az utódszervezet, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) 2017. április 1-jei megszüntetése nyomán ugyanezeket sorolhatjuk újra, azzal kiegészítve, hogy a helyzet súlyosabb: a rendszer ugyanis lényegében megszűnt létezni.

Súlyos támadás

Tavaly június 13-án jelent meg a Magyar Közlönyben az a lista, amely a Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter által bejelentett bürokráciacsökkentő csomagnak áldozatul esett háttérintézményeket rögzíti. Az egészségügyet e változás mélyen érintette: kilenc háttérintézménye szűnik meg és kerül az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) vagy az emberminisztérium fennhatósága alá (erről bővebben lásd: Megint túltolják, Magyar Narancs, 2016. július 27.). Idén április 1-jével az OTH mellett a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI), az Országos Közegészségügyi Központ (OKK) és az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) szűnt meg jog­utódlással – utóbbi három az ÁEEK-hez, az OTH az Emmihez került. Az átszervezés ennél is bonyolultabb. A minisztériumba kerültek az eddig a tisztifőorvosi hivatalban dolgozók (a közegészség- és járványügyért felelős osztályok, valamint szakemberek), illetve az OEK járványügyi osztálya. Az OEK többi részét a laborató­riu­mokkal együtt az Országos Közegészségügyi Intézetbe (OKI) sorolták (az OKI korábban is létezett, de 1998-ban megszűnt, jog­utódai éppen az Országos Epidemiológiai Központ és az Országos Környezet-egészségügyi Intézet lettek). A zűrzavarra jellemző, hogy például az OKI alá rendelték azokat a projekteket, amelyek eddig ugyan az OTH-hoz tartoztak, ám a kiírásokat sok esetben a minisztérium végzi, és amelyek uniós forrásokat használnak – azaz nem kerülhettek az Emmibe. Továbbá az átalakulást jegyző rendelet előtti belső anyag szerint az OEK Állatháza is a minisztériumhoz került volna, ám végül valaki észbe kaphatott, mert egy módosítás után az Állatház mégis a laborok mellett maradt.

Rakosgatják ide-oda

Fotó: Kovács Tamás / MTI

„Az, hogy a járványügyi osztály a minisztériumba került, súlyos támadás a járványügy területe ellen – véli Falus Ferenc korábbi országos tiszti főorvos –, ha ugyanis a minisztériumban ülök, én adom ki az utasítást, milyen mintát vegyen a labor, amely csak azt vizsgálhatja, amire utasítást kap. Korábban a labor annyi mintát vett, amennyit akart, még a tiszti főorvosnak sem volt beleszólása. Vagy vegyük az oltási körlevelet: azt is a tiszti főorvos adta ki az OEK-kel karöltve. Eddig ez egy szakmai dokumentum volt. Idén ez már az emberi erőforrások miniszterének aláírásával jött ki. Még ha tartalmában nem is változott, akkor is politikai dokumentum lett belőle. Ez nem jó irány.” Falus szerint ha mindez a minisztériumban, vagyis egy óriás struktúrában helyezkedik el (az Emmi egészségügyért felelős államtitkársága a háttérintézmények magába olvasztásával 13 telephelyen 21 helyettes államtitkárral működik), az tágabb teret hagy a szakmaiatlanságnak, a tájékozatlanságnak, irat- és információvesztéssel járhat, ráadásul a költözés, a bélyegzők, fejlécek cseréje sok pénzbe kerül. Pedig az átszervezés célja a Lázár által előirányzott 20 százalékos költségcsökkenés; valószínűleg a béreken és a dologi kiadásokon (például kevesebb vizsgálat) spórolnak majd. A Miniszterelnökség szerint a tavaly szeptember 1-jével megszűnt intézményeknél sem lehet egyelőre tudni, mekkora a megtakarítás; az első számokat erre az évre ígérték.

„Az én időmben (Falus 2007 és 2010 között volt országos tiszti főorvos – F. Zs.) ha influenzajárvány volt, és az OEK laborjának nem volt elég pénze megvenni a megnövekedett vizsgálatokhoz szükséges anyagokat, átcsoportosítottuk a rendelkezésünkre álló forrásokat, és megoldottuk a gondot. Megtehettük, mert az OTH egységes gazdasági irányítás alatt állt, rugalmasan lehetett forrást vagy akár humánerőforrást is átcsoportosítani. Ha Miskolcon árvíz volt, este telefonáltunk Győrbe, hogy kell ember, másnap reggelre ott voltak a helyszínen.” A volt tiszti főorvos szerint a jelenlegi hálózat gyengeségét mi sem mutatja jobban, mint a tavaszi kanyarójárvány, amelyet egy hónapon át nem volt képes megfelelően kezelni a rendszer.

Teljes bénultság

Mint utaltunk rá, az átszervezés ráadásul nagy káosszal jár. „Vannak olyan irodák, ahonnan a 6-ból 3-an a minisztériumhoz tartoznak, 3-an az OKI-hoz. Egyik nap két hr-est behívott a minisztérium, már nem is jöttek vissza, közölték velük, hogy mostantól ott fognak dolgozni. Bénultság, zavartság van az emberekben és a rendszerben, mindenki tanácstalan és tehetetlen. Az április 1-jei átszervezés után megkérdeztük, hogy mire számítsunk hétfőn, mire annyit mondtak: az a biztos, hogy a székére leülhet hétfőn, hát maradjon mindenki ott. De hogy mi lesz utána? Még mindig nem tudjuk” – meséli egy érintett forrásunk. Ráadásul a titulus és a fizetés is változik jó néhány esetben. Eddigi osztály- vagy főosztályvezetőket minősítenek át beosztottnak, van, akinek 150 ezer forinttal kevesebb a fizetése az átalakítás után. Az sem mindegy, hogy valaki közalkalmazott vagy kormányhivatalnok. „Nincs közvetlen leépítés, azt mondják, senkit nem rúgnak ki, viszont azzal, hogy ide-oda tologatják az embereket, átsorolják, lefokozzák őket, és több mint egy hónap után sem tudják sokan, mi lesz a pontos feladatuk, azt érik el, hogy sokan felállnak, és otthagyják a hivatalt. Olyan nemzetközi hírű, 40 éve a szakmában lévő bakteriológusok, virológusok, parazitológusok dolgoznak itt, akiknek a kisujjukban van a szakma. Rendkívüli ebolakutatók, sok-sok fiatal reménység van itt. Most közülük, aki tud, vagy elmegy külföldre, vagy ha benne van a korban, nyugdíjba vonul.”

Falus szerint az utóbbi hét évben egyébként is folyamatosan tűntek el a járványügyi szakemberek a területről, jobbára Nyugatra vándoroltak ki. Az ÁNTSZ országos szerve egykor 7500 dolgozóval működött, a létszám az ő idejére 4 ezerre csökkent, a 2011-es átszervezés után pedig nagyjából 1200-ra. A szakemberek elszállingózása mellett az is kérdés, hogy a tiszti főorvosi pozíció eltűnése milyen következményekkel jár. Tény, máshol is előfordul, hogy a hálózat vezetője a minisztériumban ül. Zavart inkább az okozhat, hogy míg eddig a tiszti főorvosnak volt két helyettese, addig ezután – a minisztériumi működésrendnek megfelelően – adott esetben egy másik helyettes államtitkár helyettesíti majd Szentes Tamás eddigi országos tiszti főorvost, aki április 1-jétől helyettes államtitkár. Továbbá, míg korábban az országos tiszti főorvos önálló jogkörrel rendelkező, a kormánytól függetlenül dolgozó személy volt (tájékoztatási kötelezettsége volt csupán) és 20 milliárdos büdzsé felett rendelkezett, addig ez mára megszűnt. „Járványügyi zárlatot is elrendelhettem úgy, hogy abba a miniszterelnök sem szólhatott bele. Ha rosszul működött egy kórház, ha a kórházi fertőzéssel nem tudtak mit kezdeni, bezárathattuk. És ami az egyik legordítóbb különbség: én kormányzati cenzúra és előzetes egyeztetés nélkül azt nyilatkozhattam, amit akartam. Ha ez a kormányzatnak nem tetszett, lehetett morogni, fegyelmit adni, intézkedéseket hozni, de egyet nem lehetett: visszacsinálni” – mondja Falus. A hálózatban dolgozó forrásunk szerint a kommunikációs aktivitás minimumra csökkentése 2016 elejétől jellemző (akkor lett országos tiszti főorvos Szentes), amikor ezt a feladatot teljesen magához vonta az Emmi. (Például mi is kerestük Szentes Tamást, de az OTH még létező kommunikációs osztálya arról tájékoztatott, hogy az átalakítás és költözés miatt néhány hét múlva térjünk vissza a témára, egyébként meg minden kérdéssel forduljunk az Emmi sajtóosztályá­hoz. Ezt meg is tettük, ám lapzártánkig nem érkezett válasz a kérdéseinkre.)

Nem ma kezdték

A rendszer egyébként nem most, hanem már Paller Judit tiszti főorvossága alatt erodálódni kezdett; akkor, amikor az ÁNTSZ feladatainak egy részét népegészségügyi főosztályokként és osztályokként a kormányhivatalokhoz csatolták. Forrásaink szerint ez ellen Paller megpróbált fellépni, de a nagypolitikában ügyetlenül mozgott, nem tudta megmenteni a hálózatot – és mindenki más is súlytalannak bizonyult ebben a kérdésben Réthelyi Miklós minisztertől Mikola Istvánig bezárólag. A kormányhivatalok vettek át olyan feladatokat, mint például a gyermek- és ifjúság-egészségügy, a kémiai biztonság, a sugáregészségügy, az élelmezés- és táplálkozás-egészségügy, a népegészségügyi szűrések, a védőnői szakfelügyelet vagy az egészségmegőrző programok. Ezzel az átalakítással egyrészt az ÁNTSZ hálózata darabjaira esett, másrészt azzal, hogy mindez becsúszott a megyei és járási kormányhivatalokba, e szakmai területek lényegében politikai irányítás alá kerültek. (Jellemző, hogy ehhez a szisztémához a mostani, Lázár-féle átalakítás során nem nyúltak.) „A kormányhivatalok népegészségügyi osztályaival kezdett meginogni a rendszer, má­ra pedig eljutottunk oda, hogy egyáltalán nincs rendszer, egy járványügyi helyzet esetén igen nagy baj lenne. Már a kórházi fertőzések kapcsán is csak a ködösítés ment: lesz majd ellenőrzés és minimumfeltétel-módosítás, hajtogatták, de végül semmi nem történt. Az ÁNTSZ-nek fejfát lehet állítani” – mondja egyik ott dolgozó forrásunk.

„Az ÁNTSZ működési elve szerint az emberi egészséggel kapcsolatos összes felelősségnek egy helyen kell lennie, ám a jelenlegi politikai rendszer nem tűri a szakmai önállóságot és véleményt. A megtakarítás mellett ennek ez az értelme: a szakmai vélemény lehetőségét is elfojtani” – állítja Falus Ferenc, hozzátéve, hogy ezzel a tulajdonos, a működtető és az ellenőrző szerv egyazon intézmény lett. Egy másik, a rendszert hosszú évek óta jól ismerő szakértő forrásunk szerint a közegészség- és járványügyi biztonság és hatékony felügyelet feltétele az, hogy ezek az intézmények a politikától és a helyi viszonyoktól függetlenül működhessenek. „A feladathoz kell rendelni a struktúrát, a hu­mán­erőforrást és a finanszírozást, nem pedig fordítva. Ez ma nincs meg. Ez az átalakítás egy utolsó rúgás az egyébként is földön fekvő, szakmaiságot és függetlenséget nélkülöző rendszerbe. Szögek az ÁNTSZ koporsójába.”