Vállalkozóból terrorista: Egy túszejtés motívumai

szerző
Tódor János
publikálva
1996/19. (05. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Félidejéhez érkezett a terrorcselekmény elkövetésével és más bűncselekményekkel vádolt debreceni vállalkozó, Papp Illés, valamint a másodrendű vádlott, Szilágyi István volt debreceni Postabank-igazgató büntetôpere. Utóbbit kötelességszegéssel elkövetett vesztegetéssel vádolta meg a Hajdú-Bihar megyei fôügyészség. Papp Illés 1994. október 19-e óta elôzetes letartóztatásban van, míg Szilágyi István szabadlábon védekezhet.

Félidejéhez érkezett a terrorcselekmény elkövetésével és más bűncselekményekkel vádolt debreceni vállalkozó, Papp Illés, valamint a másodrendű vádlott, Szilágyi István volt debreceni Postabank-igazgató büntetôpere. Utóbbit kötelességszegéssel elkövetett vesztegetéssel vádolta meg a Hajdú-Bihar megyei fôügyészség. Papp Illés 1994. október 19-e óta elôzetes letartóztatásban van, míg Szilágyi István szabadlábon védekezhet.

Papp Illés 1994. október 15-rôl 16-ra virradó éjszaka közepesen ittas állapotban (véralkohol-koncentrációja 2,29 ezrelék volt) egy Araminus típusú revolverrel

tizennyolc személyt ejtett túszul

a debreceni Aranybika Szálló Casinójában. A meglehetôsen zavartan viselkedô vállalkozó három lövést is leadott, de embert nem értek a lövedékek. Papp Illés azt követelte a vele tárgyaló megyei rendôrkapitány-helyettestôl, hogy biztosítsanak neki sajtónyilvánosságot, a Nap TV egyenes adásában kíván beszélni arról, hogy miként is "szívatta" meg a Postabank (lapunk többségi tulajdonosa) egy kölcsönügylet során. Pappot aztán a tévéstábként bemutatkozó Rendôrség Különleges Szolgálata (RKSZ) teperte le. Néhány hónappal korábban a szállítási vállalkozó már nyilatkozott a Mai Napnak azokról a kenôpénzekrôl, amiket a bankiak, illetôleg a vele kapcsolatban álló fuvaroztatók állítólag követelnek tôle. A Kenôpénzes kamionok című cikket egy riport követte volna, amit azonban a Mai Nap fôszerkesztôje nem engedett megjelentetni. Ahogy azt Papp Illés már az ôrizetbe vételét követô elsô ügyészi meghallgatáson emlegette: a terrorcselekményt azért hajtotta végre, mert csak ennek révén remélt országos sajtónyilvánosságot. A vállalkozó feljegyzései szerint a jelen lévô ügyész már ott a tudomására hozta, hogy "a sajtónyilvánosság során feltárni kívánt adatok a cselekmény elkövetésének motívumaként kerülhetnek értékelésre, s mint olyanok, a cselekmény súlyát nagymértékben befolyásoló tényezôk". Ám Papp Illés már ezt megelôzôen, a nyár folyamán megküldte a megyei fôkapitányság gazdaságvédelmi osztályának az általa sérelmezett bankműveletekre, illetve a debreceni területi igazgatónak juttatott 2 millió forint csúszópénzre vonatkozó bizonyítékokat.

Az elsô vádirat a vesztegetéssel (amelyben természetesen a vállalkozó is bűnrészes) nem foglalkozott, de miután az 1995. február 19-20-i tárgyalásokon ezt Papp Illés fenntartotta, az eljáró megyei bíróság pótnyomozást rendelt el, s az elkészült pótvádirat alapján Szilágyi István korábbi debreceni Postabank-igazgatót is perbe fogták.

Mielôtt a szinte áttekinthetetlenül szövevényes ügy bírósági fejleményeirôl beszámolnánk,

ismerkedjünk meg az elôzményekkel

Papp és Szilágyi 1988 óta ismerték egymást. Papp Illés (akkor még) építési vállalkozóként vett részt a Postabank debreceni székházának építési munkálataiban. Vallomása szerint ezután ingyen és bérmentve ("egy kézfogásért") segédkezett embereivel felújítani a bankigazgató házát. (Ezt Szilágyi határozottan cáfolta, s kijelentette, hogy 200 ezer forintot fizetett ezért Pappnak.) Tegezô viszonyban voltak, amikor megalakította Speditôr Kft. nevű szállítóvállalatát, a Postabanknál nyitott bankszámlát. Papp Illés és a Postabank "jogviszonyának" bizonyos elemeit rekonstruálva az elsô idôpont 1993. július 21-e. Ekkor Papp Illés hitelkérelemmel élt. Ebben cége tízmilliós törzstôkéje mellett évi 200 milliós bevételi tervére hivatkozik azzal, hogy a hitelbôl járműparkját kívánja bôvíteni. Biztosítékként 18 kamiont ajánl föl. Még ugyanezen év végén 10 milliós kölcsönszerzôdést köt a Postabankkal 1994. május 2-i lejárattal. A bank a hitelt többszörösen túlbiztosítja, ami egyébként jogszerű. A szerzôdés a következô kikötést tartalmazza: "Ügyfél felhatalmazza a bankot arra, hogy ha esedékességkor fizetési kötelezettségeinek nem tesz eleget (...) bármely bankszámláját beszámítási jogával élve megterhelje (...) az ügyfél beleegyezése nélkül."

A Speditôr Kft. 1993. július 22-én a Német-Magyar Csapágytechnikai Rt.-tôl (NMC) 20 millió forint hitelt vesz föl, amiért a Postabank 10 millió forint erejéig bankgaranciát vállal. Ennek lejárta 1994. július 31. A Postabank elsô ízben 1994 februárjában küld "intôt" a Speditôr Kft.-nek, s ebben a bankgarancia fedezeteként megjelölt két gépkocsit igényli.

A késôbbi eseményekbôl megítélhetôen a Postabank helyi igazgatójának a Speditôr Kft. bonitását illetôen aggályai támadtak. Papp Illés állítása szerint ôt Szilágyi István úgy tájékoztatta, hogy újabb hitelnyújtásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha egy új cég alapítása formájában a banknál "tiszta lapot" nyit. Ez meg is történt, Papp és felesége létrehozta a P. és R. Kft.-t, amelynek tevékenységi köre megegyezik a Speditôrével.

A debreceni bankigazgató szerint

ebbôl egy szó sem igaz. Mielôtt hozzá fordult volna, Papp Illés a Kereskedelmi és Hitelbanknál érdeklôdött az úgynevezett eximhitel felôl. (1994-ben vált ismertté, hogy az Export-Import Japán Bank [Eximbank] az MNB-vel kötött megállapodás értelmében egy tízéves futamidejű, kedvezô kamatozású, kétéves moratóriummal induló hitelfedezetet biztosított, kifejezetten fejlesztési céllal, kezdô vállalkozók számára. A céltól eltérô vagy nem megfelelô kölcsönfelhasználás esetén a vállalkozó büntetôkamatot köteles fizetni.) Papp Illés az 50 milliós projectre járó 25 milliós eximhitelt a Postabanknál kívánta fölvenni, ehhez alakította meg a fent említett P. és R. Kft.-t. A hitelhez elengedhetetlen 25 milliós önrészt úgy teremtette elô, hogy a Speditôr Kft. gépparkjának jó részét egy közvetítô cégen keresztül eladta a P. és R. Kft.-nek. A Postabank fôvárosi központja engedélyezte a szerzôdés megkötését, amelynek biztosítékául opciós vételi és zálogszerzôdés szolgált. A szerzôdés szövege nem hagy kétséget afelôl, hogy Papp Illés és felesége a szerzôdés és mellékleteinek aláírásakor abban a hiszemben voltak, hogy a 25 millióhoz a P. és R. Kft. hozzájuthat, s azt kamionok vásárlására használhatja fel. Erre utal az a körülmény is, hogy egy kedvezô vételi lehetôség érdekében a P. és R. Kft. 1994. április 28-án a Debreceni Fuvarozó és Szállító Gmk.-tól 24 milliós áthidaló kölcsönt vett fel olyan feltétellel, hogy késedelem esetén napi 100 ezer forint (!) kötbért fizet.

1994. május 2-án, mint derült égbôl a villámcsapás érte Papp Illést a felismerés, hogy a remélt 25 millió helyett csak 6 millió 725 ezer üti a markát, a többit ugyanis a bank a Speditôr Kft. tartozásainak rendezésére fordította. Ráadásul ezen a napon járt le a Debreceni Fuvarozó és Szállító Gmk.-tól felvett kölcsön határideje is, amit Papp alighanem az eximhitelbôl szándékozott rendezni. Tegyük hozzá: szabálytalanul, hiszen ezt csak fejlesztésre fordíthatta volna.

Ám a szállítási vállalkozó

még a maradékhoz sem jutott hozzá,

mivel a kifizetés engedélyezését Szilágyi István igazgató magának tartotta fenn. Miután megállapodtak abban, hogy az ominózus összegbôl Papp még az OTP-nél fennálló tartozását is rendezi, május 3-án a vállalkozó egy 3 és egy 2 millió forintról kiállított készpénzfizetési számlát vitt a bankba. Papp azt állítja, Szilágyi az utalványokat csak abban az esetben volt hajlandó aláírni, ha részére "zsebbôl" visszautal kétmilliót. Erre a vállalkozó szerint még aznap délután sor került.

Szilágyi István tagadta, hogy valaha is pénzt kért és fogadott volna el az eximhitel elintézéséért. A Papp által megadott idôpontban ô nem is tartózkodott a bankban. Szerinte a vállalkozó tudta, hogy nem kerül majd pénz a P. és R. Kft. számlájára, és az sem igaz, hogy ô ajánlotta volna a kft megalakítását annak érdekében, hogy Papp az eximhitelt felvehesse. Mint mondta, már 1994 áprilisában a fülébe jutott, hogy Papp Illés kaszinóba jár, és milliókat veszít. Szilágyi arra gyanakodott, hogy Papp ezt nem a saját pénzébôl, hanem a hitelekbôl állja. Szilágyi azt is furcsállta, hogy a pótnyomozás kizárólag a Postabank közrehatását firtatta, holott Papp Illés állandó pénzzavarainak oka a túlzott kaszinózás lehetett. (Tény: a terrorcselekmény estéjén félmilliót vesztett a vállalkozó, majd otthonról újabb 500 ezret hozott magával.) "Hogy a kaszinóba mikor mentem, és oda mennyi pénzt vittem, ahhoz annyi köze van Szilágyi úrnak, mint nekem az ô felesége háztartási pénzéhez" - vélekedett a tárgyalás során az elsôrendű vádlott, majd megismételte a rendôrségen tett vallomását, mely szerint a Postabank vezetôinek a hozzáállása késztette cselekménye elkövetésére. A Postabank illetékese Papp állítását nem kívánta kommentálni.

1994. július 11-én

Papp Illés sajátos módját választotta a tiltakozásnak:

Szilágyi és az NMC igazgatójának lakása elôtt járművekkel torlaszolta el a bejáratot. A "kamionblokádot" a magnószalagra vett, de nem publikált Mai Nap-os riportban így indokolta: "Elegem volt a korrupcióból, abból, ahova csak lépek, mindenütt csúszópénzek kifizetésével tudom egyengetni járműveim útjait."

Rá egy héttel a Postabank vezérigazgatója célvizsgálatot rendelt el, amelyet a vezérigazgató-helyettes végzett. Ô több alkalommal járt Debrecenben, de Budapesten is tárgyalt Papp Illéssel, s a Pappot szorongató Debreceni Fuvarozó és Szállító Gmk. vezetôjével is. A revizori vizsgálat górcsô alá vette az eximhitel kihelyezésének körülményeit, illetve a Szilágyi István igazgatót ért "csúszópénz"-vádat is, és mindent rendben talált.

Fenyôs százados, a megyei fôkapitány gazdaságvédelmi elôadója, aki a vesztegetési ügyben nyomozott, azt mondta a bíróság elôtt: szerinte a Postabank vezérigazgató-helyettese nem éppen fair játékot űzött a debreceni vállalkozóval. Megegyezést ígért neki, de csak azért, hogy megnyugtassa.

Szilágyi Istvánt tisztázta a belsô vizsgálat,

megromlott egészségi állapota miatt azonban kérte, hogy mentsék fel a területi igazgatói funkcióból. Jelenleg a vezérigazgató tanácsadója. Ugyanakkor "bűnéül" rótták föl neki felettesei, hogy szóba állt egy olyan vállalkozóval, mint Papp Illés.

Az ügyben meghallgatott szakértôk véleménye gyökeresen eltér a postabanki revízió megállapításaitól. Konklúziójuk: a Postabank az eximhitelre vonatkozó kötelezô elôírásokat megszegte, jogosulatlanul járt el. "Attól, hogy egy banknál ugyanazon személy által képviselt jogi személyek vezetik a számlájukat (esetünkben a Papp Illés által képviselt Speditôr Kft., illetve a P. és R. Kft. - T. J.), a banknak nincs joga összekapcsolni a számlákat és átutalásokat végezni. (...) Nincs olyan szabály, hogy nem rendelkezhet számlán lévô pénzével az ügyfél. (...) A több mint háromszáz százalékos fedezet - az egyik hitelnél 439 százalékos! - nagyon eltér a banki szokványtól, ami 150-200 százalék szokott lenni. Ez az ôrülethez vezet, hiszen minden oda lehet" - magyarázta dr. Szebellédi István. Pistár Józsefné szakértô szerint "nem lehetséges olyan, hogy a hitelszámláról történjék a készpénzfelvétel. Én a folyószámlán nem láttam a 25 milliót, csupán a 6 millió valahányszázezret."

A terrorcselekmény elkövetésében magát bűnösnek valló Papp Illés több mint másfél éve elôzetes letartóztatásban van. Szabadlábra helyezése iránti kérelmét sokadszorra utasítják el azzal, hogy szökésétôl, elrejtôzésétôl lehet tartani. Dr. Buris László igazságügyi orvosszakértô véleménye szerint Pappnak olyan súlyos a szívbetegsége, hogy rendszeres kardiológiai ellenôrzésre és kezelésre szorulna.

Tódor János


Terrorcselekmény

Btk. 261. paragrafus (1): "Aki mást személyi szabadságától megfoszt, vagy jelentôs anyagi javakat kerít hatalmába, és a személy szabadon bocsátását, illetôleg a javak sértetlenül hagyását vagy visszaadását állami szervhez vagy társadalmi szervezethez intézett követelés teljesítésétôl teszi függôvé, bűntettet követ el, és öt évtôl tizenöt évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô.

(2) A büntetés tíz évtôl tizenöt évig terjedô, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a terrorcselekményt

a) halált vagy különösen súlyos hátrányt okozva,

b) háború idején

követik el.

(3) Aki terrorcselekményre irányuló elôkészületet követ el, bűntett miatt egy évtôl öt évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô.

(4) Aki hitelt érdemlô tudomást szerez arról, hogy terrorcselekmény elkövetése készül, és errôl a hatóságnak, mihelyt teheti, jelentést nem tesz, bűntettet követ el, és három évig terjedô szabadságvesztéssel büntetendô.

(5) Korlátlanul enyhíthetô annak a büntetése, aki a terrorcselekményt abbahagyja, mielôtt abból súlyos következmény származott volna."

szerző
Tódor János
publikálva
1996/19. (05. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra