Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszternek ugyan már van utóda, az Országos és a Budapesti Rendőr-főkapitányság, valamint a Rendőrségi Biztonsági Szolgálat élére viszont még jelöltek sincsenek, ahogyan a május közepén távozott Jeney Zoltán szakállamtitkár helyére sincs. Arról sem döntöttek egyelőre, hogy a két, egymástól lényegében elütő terület - az igazságügy és a rendészet - tárcán belüli elválasztását külön államtitkárokkal oldják-e meg. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök saját pártjának frakciójával szemben is ragaszkodott ahhoz, hogy az IRM továbbra is egyben maradjon, és elvi okokra hivatkozva nem nyitott vitát az esetleges szétválasztásról.
A motívumok azonban sokkal inkább politikaiak. A rendvédelem tavaly júniusban, a második Gyurcsány-kormány megalakulásakor került ki a megszűnt Belügyminisztériumból (BM). Már jóval korábban világossá vált, hogy megbukott a rendszerváltáskor kitalált önkormányzati rendőrségi stratégia, ami miatt a rendőrség a BM-ben maradt.
A szétválasztás
már a Medgyessy-kormány 2002-es megalakulásakor is szóba került, de akkor a Fidesz támogatásában nem reménykedve eleve letettek a tervről. Tavaly viszont a nagyobbik ellenzéki párt nem gördített akadályt a minősített többség elé, ezért kerülhettek az igazságügyhöz a rendőrök. Abban nincs vita a kormányoldalon, hogy a szisztéma működésképtelen volt, de míg az MSZP és SZDSZ többsége - a liberálisoknál Fodor Gábor elnökjelölti kampányának egyik fő témájává is tette az ügyet - ezt strukturális okokkal magyarázta, a miniszterelnök személyi változással megoldhatónak véli a helyzetet. Elvileg a rendőrök egy tárcába kerülhetnének (vagy inkább kerülhettek volna) a titkosszolgákkal, de ez alkotmányossági szempontok miatt is aggályos, illetve lényegesen meggyengültek az ennek élére kiszemelt Szilvásy György mostani kancelláriaminiszter pozíciói. A másik opció a honvédelmi tárcával történő összevonás lehetne, de ez meg Szekeres Imre és Gyurcsány nem épp kiegyensúlyozott viszonya okán kudarcra ítélt - a honvédelmi miniszter egy belső fórumon tagadta is, hogy efféle átrendeződést szorgalmazna.
A kormányfő mindenesetre rapid módon zárta le az ügyet: miközben gyakorlatilag minden poszt betöltésének, illetve létrehozásának eldöntését az új miniszter hatáskörébe utalta, értesüléseink szerint azt már a Petrétei lemondása előtti héten eldöntötte, hogy Takács Albertet, az általános ombudsman eddigi helyettesét jelöli a posztra. Mandátumának lejárta miatt Takács épp kapóra jött az IRM élére új vezetőt kereső miniszterelnöknek, habár a szocialista frakció inkább a saját tagjai közül választott volna új minisztert. Főként a Horn-érában hivatalt viselt szereplők neve jött szóba, mint Gál Zoltán volt házelnöké, Csiha Judit egykori privatizációs miniszteré, vagy Avarkeszi Dezső igazságügyi exállamtitkáré; tudomásunk szerint a sajtóban keringő jelöltek közül Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok egykori biztosa nem vállalta volna a tárcavezetést, Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész komolyan nem került szóba, míg Kondorosi Ferenc, a tárca államtitkára miniszterkedését a szocialista frakció nem tartotta jó ötletnek.
A szocialista kötődésű alkotmányjogász neve az elmúlt hónapokban az MSZP alkotmánybíró-jelöltjeként és - immár a jobboldal által delegált alkotmánybíróvá avanzsált eddigi főnöke, Lenkovics Barnabás potenciális utódaként - általános ombudsmanként is forgott. (Forrásaink szerint Vastagh Pál jelenlegi ottawai nagykövet, a Horn-kormány igazságügyi minisztere, a szocialisták egyik szaktekintélye is Takács Albert mögött áll.) Mivel Takács az októberi rendőrségi intézkedést alapjaiban jogszerűnek tartotta, a Fidesz keményvonalasai nagy valószínűséggel mindkét posztnál megvétózták volna a jelöltségét; de az országgyűlési biztosságra azért sem lett volna sok esélye, mert a jelölés jogával a törvény szerint rendelkező Sólyom László köztársasági elnökkel köztudottan nem esznek egymás tenyeréből. Az államfővel Takácsnak még az előbbi alkotmánybírósági elnöki mandátuma idején, az eutanázia engedélyezése miatt (lásd keretes írásunkat) támadt nézeteltérése.
A tárca belső viszonyaival még épp csak ismerkedő és elődjéhez hasonlóan a rendőrség ügyeibe outsiderként csöppenő (bár államigazgatási tapasztalatai okán szobatudósnak jóval kevésbé minősíthető) Takácsnak mindenekelőtt
a rendőrök ügyeit kell
rendbe tennie. Viszonylag könnyebbnek ígérkezik a már ötpárti egyeztetéseken lévő rendőrségi törvény jogerőre emelése, mivel a Fideszben a mérsékeltebbek befolyásolják a tárgyalásokat, és nekik nincsenek fenntartásaik az új miniszterrel szemben. Nehezebbnek ígérkezik annak eldöntése, hogy szükséges-e egy külön államtitkár erre a területre. (A jelölt mindenesetre már megvan az elsőben még belügyi államtitkár, de a második Gyurcsány-kormányból már kimaradt Juhász Gábor személyében.) A minisztérium felső vezetéséhez tartozó egyik informátorunk vélekedése szerint azonban - mivel a 1990-es évek eleji nagy létszámú belügyi irányításhoz képest azóta minden hatáskör az országos főkapitánysághoz került - korántsem egy új politikus, hanem inkább egy megfelelő főkapitány kiválasztásával oldható meg a napokban gyakorlatilag lefejezett rendőrség irányítása. Információink szerint az országos rendőrfőkapitányi posztra Bencze József, a VPOP rendészeti igazgatója a legesélyesebb.
Halogató hallgatás
Takács Albert elsősorban az alkotmányjog szakembere. A szegedi egyetemen szerzett jogi oklevelét 1985-ben az ELTE szociológusi diplomájával toldotta meg. Már 1986-ban közel került a politikai döntéshozatal egyik magas fórumához: rövid ideig a Minisztertanács Titkárságán tevékenykedett. 1994-95-ben a fővárosi önkormányzatot, néhány évig a Népjóléti, majd Egészségügyi Minisztériumot, 2000 és 2001 között pedig a Környezetvédelmi Minisztériumot segítette tanácsaival. Hat éve az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: ebbéli tevékenységét a kiegyensúlyozottság, a csendes, aprólékos munka jellemezte.
Az új igazságügyi és rendészeti miniszter alkotmányjogászként 1993 óta (amikor egy anya áramütéssel végzett tizenegy éves, gyógyíthatatlan beteg kislányával, és emiatt gyilkosságért ítélték el) másodmagával több beadvánnyal is az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult, hogy a "kegyes halál" könnyebbé tétele érdekében a testület enyhítsen a passzív eutanázia bürokratikus feltételein. Azt is indítványozta, hogy az AB kötelezze az Országgyűlést a "méltányossági ölés", az aktív eutanázia törvénybe foglalására. Az AB tíz évvel (!) az első beadványok után, 2003-ban elutasította Takácsék kezdeményezését, és az élethez való jogot feltétel nélkül az önrendelkezés, illetve az emberi méltósághoz való jog fölé helyezte. A verdikt tehát már nem Sólyom László elnöksége idején született. A jelenlegi államfő mandátuma alatt az AB nem is tűzte napirendjére az ügyet, Takács viszont elfogadhatatlannak tartotta, hogy erre azért nem került sor, "mert a helyzet Magyarországon nem érett, vagy az ügyet magára szignáló elnöknek nem maradt ideje részletes álláspontjának kialakítására". Magyarán azzal vádolta Sólyomot, hogy nem volt bátorsága a kérdés rendezéséhez. Takács Sólyom AB-elnöki tevékenységét egy 1999-ben megjelent tanulmányában ízekre szedte. Ezek a koccanások mindkét félben mély nyomokat hagytak: amikor az MSZP most tavasszal finoman megpendítette a köztársasági elnöknél, hogy Takácsot jó lenne általános ombudsmanná előléptetni, Sólyom kategorikusan elutasította az ötletet.
