Két férfi álldogál a taszári élelmiszerbolt bejáratánál. Hogy nem hagyományos magyar, hanem cowboykalapot viselnek, azt már csak egészen közelről vettük észre, mikor megkérdeztük: "Jó napot, meg tudják mondani, merre van a polgármesteri hivatal?" "In english!" - válaszolja egyikük vidáman. Kiderül, ő csak azt tudja, a rendőrség hol van - most mindenhol. Leginkább ennek, vagyis a jó közbiztonságnak örülnek a környékbeli települések lakói is.Egy percre ugrott be a patyolatba Gyenesei Istvánné, de mire visszatért autójához, annak már csak a hátsó fele látszott ki a Hummer kerekei alól. A terepjáró sofőrje, aki amerikai volt, és társaival együtt két napja állomásozott Taszáron, egyszerűen nem vette észre abból a magasságból, hogy miután leparkolt, valaki mögé állt egy Corsával. Így aztán a Somogy Megyei Védelmi Bizottság, egyúttal a megyei közgyűlés elnökének neje a kaposvári tisztító bejáratából végignézhette, amint a dzsip beletolat, majd félig maga alá gyűri kisautóját.
Gyenesei elnök úr, akárcsak a Taszártól légvonalban két és fél kilométerre lévő, háromszázötven lelkes Fonó község képviselő-testülete kellemes nosztalgiával emlékszik vissza az amerikaiak kilencvenötös érkezésére. "December volt, nagy hó esett, úgyhogy alig látszott az út. De ez nem zavarta a katonákat, állandóan kijártak a terepjárókkal meg a kismotorokkal. Eleinte azt sem tudták, merre menjenek, hol parkoljanak. Felálltak mindenhová!"
Ki mit tud?
Hétfő este Fonóban a képviselő-testület tagjain kívül a polgármesteri hivatal dolgozói és a helyi civil szervezetek képviselői is megjelentek a közgyűlésen, hogy a napirendi pontok egyikeként meghallgassák Gyenesei István beszámolóját. Az elnök - a jelenlévők egyetértő bólogatása közepette - kifejtette: a taszári bázison zajló kiképzésnek "nagyobb a füstje, mint a lángja", ettől függetlenül "van miről beszélni, mert ahol nyugtalanság mutatkozik, ott válaszolni kell a kérdésekre".
Ám, mint kiderül, a fonóiaknak nincsenek kérdéseik, mivelhogy, mondják, ők nem nyugtalanok. Azért a megyei elnök tájékoztatja őket, mindenekelőtt arról, mi az, amit ő sem tud. Ilyen például a pontos létszám. "Egy biztos, lényegesen kevesebben vannak, mint arra az előzetes információk alapján számítani lehetett." Míg ugyanis a tavaly decemberi kormányhatározat legfeljebb háromezer iraki önkéntes, valamint kétezer amerikai kiképző taszári jelenletéről szólt, s volt idő, amikor egy évig négyezer-ötszáz katona tartózkodott a bázison, most kiszolgálószemélyzettel együtt alig többen mint ezren vannak. Azt az elnök sem tudja, hogy végül miért csak ennyien érkeztek. Talán elterelés volt Taszár, és valahol máshol nagyobb kiképzés folyik. Vagy egyszerűen nem akadt annyi megbízható önkéntes, amennyire az amerikaiak számítottak.
Publikus viszont, hogy nincs veszélyhelyzet, "a katonai mozgás miatt van viszont egy fokozott kockázat". Vagyis nem kell védeni a különböző intézményeket, épületeket, erre nincs szükség, ám a "fokozott figyelem" nem árt. "Tehát nem arról van szó, hogy katonák járőröznének az intézmények előtt. Inkább civil ruhás, védelmi szolgálatot ellátó személyekre kell gondolni, akiknek feladata a vasútállomások, gyermekintézmények, illetve a víznyerő helyek, kutak, energiabázisok, távfűtő rendszerek fokozott ellenőrzése. De a kockázat elenyyésző."
Kaposvár polgármestere óvatosabb. Szita Károly egy január 10-én kelt felhívásában arról ír, mik a teendők egy lehetséges veszélyhelyzetben, kitérve arra, mit csináljunk gyanús csomag, robbantással való fenyegetés vagy "gyanúsan viselkedő, vagy arabnak tűnő és gyanús személy észlelése esetén". Ezek szerint mindenekelőtt a rendőrséget kell értesíteni, de amíg a közeget várjuk, figyeljük meg a gyanús személy ruházatát, viselkedését, haladási irányát és közlekedőeszközét.
Egyébként hét szervezet, köztük a honvédség, a rendőrség, a védelmi parancsnokság, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség összehangolt tevékenysége folyik, tudjuk meg, úgyhogy csak az újságíró értetlenségének tudható be, ha a sok illetékes között nem találja azt, aki a konkrét kérdésére válaszolna. Egyébként is: ők sem tudnak mindent.
Megnyugtatásképp az elnök felveti: mi értelme is volna egy Taszár vagy bármelyik környező kistelepülés elleni terrortámadásnak? A terroristák ott támadnak, ahol a legkevésbé számítanak rá, és ha valahol van védelmi gyűrű, hát akkor itt van. Egyébként is, a nemzetközi terrorizmus célpontjai nem az aprófalvak, hanem a metropolisok. "Milyen üzenete lehetne egy ilyen támadásnak? Nem sok." Egy képviselő megjegyzi, az itt élők már rég hozzászoktak a katonák jelenlétéhez, nem foglalkoznak velük. "Persze ha elmegy egy repülő, azt megnézzük. De ezek már csendesek. Az előző rendszerben a MiG-ek minden kedden és csütörtökön naponta többször elhúztak a falu fölött. A gyerekek sírtak, az állatok megvadultak."
Fordítási nehézségek
Úgy látszik, a jelenlévők abban is egyetértenek: NATO-tagállamként valamit azért vállalni kell, és az arab önkéntesek befogadása még mindig jobb megoldás, mintha harcoló alakulatokat küldött volna az ország, ahogy azt a szomszédos Szlovákia tette. "Afganisztánból még ki tudtuk vonni magunkat, ebből már nem lehetett" - magyarázza a képviselőknek Gyenesei elnök. Szavait ezúttal is egyöntetű bólogatás kíséri.
Egy középkorú férfi, aki, mint mondja, négy évig dolgozott a bázison, óvatosan tudakozódik: vajon mindig igaz-e az, amiről az amerikaiak tájékoztatják őket? Mert ő azt tapasztalta odabentről, hogy nem. Az elnök szerint "biztos vannak a tájékoztatásnak olyan elemei, amik nem a valóságnak megfelelőek", ám amit a lakosságnak el kell mondani, azt elmondják. Bizonyos információkat persze biztonsági okokból nem közölhetnek. Azt viszont az elnök is elismeri, hogy "kezdetben félretájékoztatták a közvéleményt azzal, hogy tolmácsképzés folyik majd Taszáron. De tudni kell, hogy minden infó közvetlenül a Pentagonból érkezik, s ezek ellenőrzése időt vesz igénybe. Ezért történhetett meg, hogy először valaki az >>összekötő>tolmácsKovács Gyula, Fonó polgármestere bevallja, kezdetben nyugtalankodott a kiképzőbázis miatt, de amióta a többi polgármesterrel együtt saját szemével látta a benti körülményeket, eloszlottak a kételyei. Mint meséli, egy focipálya nagyságú területen alakították ki a sátortábort, ahol az önkéntesek élnek, s ahol az elméleti kiképzést is kapják. Az objektumot, ahonnan az önkénteseknek szigorúan tilos a kijárás, két sor szögesdróttal, valamint katonákkal védik. "Meggyőződhettem róla, hogy itt nem harci kiképzés folyik."
Buszokkal a bázisra
Gyenesei István állítja: a megyeházán létrehozott tájékoztatási irodán az elmúlt három hétben mindösszesen ketten érdeklődtek a taszári kiképzőbázis esetleges veszélyeiről, míg igen sokan azt szerették volna megtudni, hogyan és milyen munkát lehet odabent vállalni.
"Ha lehetne, mi is szívesen igénybe vennénk a taszári munkalehetőségeket, ha ebben még tudnál segíteni" - veti fel a fonói polgármester, jelezve: a munkavállalás az, ami Taszárból a fonóiakat igazán érdekli. Csakhogy a testületi ülés szünetében kiderül, a helyiek nem is tudják pontosan, hol kell jelentkezni. Van, aki szerint csak a munkaügyi központon keresztül lehet, mások azt mondják, az amerikai hadsereget kiszolgáló Brown and Root cégnél kell érdeklődni. Noha sokféle munka akad mostanában a bázison, a fonóiak közül egyelőre egynek sem jutott. Hasonlóan több környező kistelepüléshez, hiába vannak közelebb, mint Kaposvár, a legtöbb munkavállaló onnan érkezik. "Buszokkal hozzák őket Taszárra" - jegyzi meg valaki.
"Oda kell figyelnünk, fegyelmezettnek kell lennünk, és meg kell szervezni az összefogást, nektek pedig itt a településen észnél kell lennetek. De nem szabad, hogy félelmet keltsünk a családunkban, magunkban, mert félelemben nem lehet élni. Nincs is okunk félni" - zárja beszámolóját Gyenesei elnök, majd várja a hozzászólásokat.
Editke mellettem azt mondja, Fonót nem érinti Taszár, ami abból is látszik, hogy a nyugdíjasklubban a Columbia tragédiájáról szó volt, a bázisról nem. S ha félnek, az csak azért lehet, mert ezt az egész ügyet felfújta a sajtó. Nem félnek, sőt amióta biztonsági okokból éjszaka háromszor-négyszer is fordul a rendőrautó a faluban, visszaszorultak a betörések. Nyugodtabb lett tehát az élet, igaz, teszi hozzá az elnök, ezzel együtt a "helyközi" közlekedés is nehézkesebbé vált. Sokan panaszkodtak neki, hogy a gyakori igazoltatások miatt nem tudnak kimenni a szőlőbe a rendszám nélküli Trabanttal, és a fröccsözéssel is vigyázni kell mostanában. Valaki közbeveti, hogy az amerikai katonák nagyon rendesek, ha látják, hogy hölgy ül a volán mögött, azonnal továbbengedik.
A pánikkeltés látszatát is kerülve megkérdezzük Fonó polgármesterét, felkészültek-e arra az esetre, ha valami történne. Megtudjuk, hogy felújították, pontosították a kitelepítési tervet, azt viszont, hogy a fonói lakosok hová mennének, nem árulja el. Szintén a zavarkeltés elkerülése végett a légvédelmi szirénák kipróbálását sem engedélyezte a faluban.
"És mit nyert Fonó a taszári bázisssal?"
"Semmit!" - hangzik a testületi kórus, majd a beállt csendben valaki menti a helyzetet: "De, a közbiztonságot!"
Dusza Erika
A témáról lásd még: 42-43. oldal
