2006-ban a Bologna-folyamat nemzetközi előírásait követve elvileg a teljes magyar felsőoktatásnak át kellene állnia a többciklusú (lineáris) képzési rendszerre. Külön főiskolai és egyetemi oktatás helyett egységes, hároméves alapdiploma után kétéves mesterképzési program állna a hallgatók előtt. (A doktori képzést lényegileg nem érinti a reform.) A jelenlegi több mint 400 szak helyett mindössze 102 alapszak (bemenet) indulna. A szakpárok megszűnnének, a tanárképzés teljesen átalakulna. A feltételes mód - bár a szakértők többsége biztosra veszi az átállást - többé-kevésbé indokolt: a parlament által tavasszal megszavazott új felsőoktatási törvényt az akkori államfő, Mádl Ferenc nem írta alá, a törvény máig az Alkotmánybíróságon dekkol. (Szabó Zoltán szocialista és Gusztos Péter szabaddemokrata képviselő az átállás érdekében egyéni képviselői módosító indítványt nyújt be a még mindig érvényben lévő régi felsőoktatási törvényhez.)
Az oktatási kormányzat tervei szerint az alapképzés (más néven BA vagy bachelorképzés) lehetővé teszi a kilépést a munkaerőpiacra és az egyetemi (más néven MA, masters) szintre való továbblépést; széles körű általános elméleti, ugyanakkor gyakorlatorientált, munkaerőpiacon jól hasznosítható tudást ad át, valamint felkészít az életen át való tanulásra (Life-Long Learning).
Kicsi, savanyú
A világban kétféle felsőoktatási szisztéma alakult ki az idők során, az Európára jellemző duális és az angolszász lineáris modell. A nálunk is megszokott duális rendszerben a főiskola gyakorlatorientáltabb képzést nyújt az inkább akadémiai jellegű egyetemhez képest - fejtette ki lapunknak Hrubos Ildikó, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettese, oktatáskutató. A két képzési fajta között gyakorlatilag nincs átmenet, mert más a képzések struktúrája, ami meglehetősen merevvé teszi ezt a rendszert.
A lineáris oktatás nagy előnye többek közt, hogy a 18 évesek nem kényszerülnek végleges döntést hozni életük iránya felől. Hrubos Ildikó szerint ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy az 1999-ben elindult nagy felsőoktatási reformfolyamatnak a lineáris képzésre való áttérés csak az egyik eleme. A Bologna-folyamat általánosabb célja, hogy a diplomák összemérhetők legyenek, s így a felsőoktatási intézmények közötti átjárhatóság országhatárokon keresztül is megvalósulhasson a tervezett 2010-es végpontig. Így könnyebben be tudjuk majd fogadni az Európán kívülről érkező diákokat (az oktatásban igen komoly profitpotenciált látnak ma a szakemberek). Így már középtávon is nagy előnyökkel járhat a vállalkozás.
A felsőoktatási elit, köztük szakmai szervezetek néhány képviselője élesen bírálja az átállás bizonyos lényegi kérdéseit. Dr. Kabai Péter, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának docense, az Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért (EFOK) titkára nagyon fontosnak tartja a többszakaszos, lineáris képzést, de annak kötelezővé tételével nem ért egyet. Szerinte a központ által meg-határozott hivatali rend színvonalesést okoz, nem képes igazodni az egyes területekre jellemző követelményekhez. Szerinte a közhiedelemmel (és az oktatási tárca által sugalmazottakkal) ellentétben Angliában nem úgy működik a felsőoktatás, mint ahogy nálunk fog: ott a diák az alapképzés után esetleg rögtön doktorin folytatja tanulmányait, nem kell mindenkinek minden lépcsőt végigjárnia. Kabai úgy véli, az angolszász modellből pont a lényegét vették ki: a valódi egyetemi autonómiát és a külső szakmai kontrollt.
Hasonlóan látja ezt Keszei Ernő, az ELTE Fizikai Kémia Tanszékének vezetője. A professzor határozottan támogatja az angolszász rendszer átvételét, mindazonáltal "a lineáris képzés is többféleképpen képzelhető el, mi pedig, úgy tűnik, a lehető legrosszabbat adaptáljuk". Szerinte talán az angol vagy a skót modell lenne ideális: ott a diák az első év végén dönti el, hogy akar-e BA-diplomát szerezni, vagy az MA-t tűzi ki célul maga elé. "Az egész reform nagyon merev: jobb lenne hagyni, hogy az intézmények maguk dönthessenek képzésük felől. Az Egyesült Királyságban az egyetemek találják ki, hogy mit és milyen keretek közt tanítanak, ezt azonban a tárca keményen számon is kéri rajtuk. Az én tapasztalatom az, hogy nálunk ez fordítva van: központilag találják ki a mindenkire érvényes mércét, emiatt azonban nem is igen lehet túl magas követelményeket számon kérni az intézményeken."
Hrubos Ildikó elmondta: a Bologna-folyamathoz mára több mint 40 ország csatlakozott, tehát egy nagyon diverzifikált "társaság" határozta el, hogy átjárhatóvá teszi felsőoktatását; a Magyarországon bevezetendő mellett léteznek a folyamattal összhangban levő más változatok is.
Átfestjük a kerítést?
Dr. Bodnár István docens, az ELTE BTK filozófia szakának átállását koordináló bizottság vezetője szerint elég nagy változást jelent a Bologna-folyamat: nem lesznek filozófia szakra felvételt nyerő hallgatók, a diákok 2006-tól feltehetőleg "szabad bölcsészeten" (ami az esztétika, az etika, a filozófia, a filmelmélet, a média, a művészettörténet és a vallástudomány szakirányokat tartalmazhatja) kezdhetik meg tanulmányaikat. Az új rendszerben felerészben bevezető jellegű tárgyakat hallgatnak majd az első évben, eközben kell dönteniük, hogy milyen szakirányból akarnak záródolgozatot írni. A diáknak így nem kell öt évre előre eldönteni, hogy mit akar tanulni.
A bölcsészettudományok esetében az "időtlen idők óta" megszokott gyakorlathoz képest jóval kevesebb "bemenet" indul majd, a gazdasági képzéseken viszont éppen fordított a tendencia. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2005-ben három új típusú alapszak indul, 2006-ra pedig további 19 indítását tervezik. A korábbiakhoz képest (amikor az akkori Közgáz közgazdasági képzésére jelentkezőket egyetlen szakra vették fel, és a tényleges szakosodásra később került sor) jövőre több gazdasági alapszak is indul. Ez Hrubos Ildikó elmondása szerint a főiskolai és egyetemi szakok egységes rendszere miatt vált szükségessé.
"A természettudományi karokon nem vontak össze szakcsoportokat, nem lehet a karra felvenni a diákot úgy, hogy majd tanulmányai közben eldönti, hogy mi érdekli igazán, elvégez-e egy bizonyos szakot, vagy egy idő után egy általános végbizonyítvánnyal a zsebében távozik" - véli Keszei Ernő. Meglátása szerint az ilyen képzésekben az oktatási kormányzat által hangoztatott elvek - a pályaválasztás későbbre tolása, nagyobb flexibilitás - így nemigen teljesülnek. A tanszékvezető szerint nemcsak az a baj, hogy merev szakhatárok vannak, de az is, hogy a BA anyaga nagyjából az eddigi képzés első három évének felel meg. A sima "kettévágás" a munkaerő-piaci igényeket is negligálja: mindenhol ugyanazt kell tanítani az országban, nem dönthetnek egyes intézmények úgy, hogy ők inkább egy akadémiaibb, mások pedig úgy, hogy inkább egy gyakorlatibb képzést akarnak nyújtani. Miután az alapképzésnek mindenképpen képessé kell tenni a mesterképzés elvégzésére, a jövő egyetemi tanárainak is ezen kell tanulniuk, s a Bachelor Sciences megalkotói nem láttak jobb megoldást, mint többnyire megtartani a régi szisztémát - formailag más keretek közt.
A munkaerő-piaci igények átgondolatlanságát, felméretlenségét többen említették az általunk megkérdezettek közül: semmit sem lehet tudni arról, hogy mit ér majd az alapdiploma az egyetemi vagy a régi főiskolai diplomákkal szemben. Ekler Gergely, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke szerint az alapszakok kialakításánál nemcsak a hallgatók, de "a munkaadói-vállalati szféra sem kapott megfelelő szerepet. Az államigazgatás, az akadémiai szféra, a hallgatóság és a munkaadói oldal állandó konzultációjára lenne szükség ahhoz, hogy egy ilyen nemzetstratégiai fontosságú ágazat rugalmasan, ugyanakkor értékeit megőrizve tudjon alkalmazkodni a változó társadalmi-gazdasági környezethez." Hrubos Ildikó ugyanakkor felsőoktatás-kutatóként azt tapasztalja, hogy ez nem sajátosan magyar probléma. Egész Európára jellemző, hogy nem igazán sikerült bevonni a munkaerő-piaci szférát az új képzési programok kialakításába. Szerinte persze ez nem olyan súlyos probléma: a munkaadó ma többnyire nem is várja, hogy specializált tudással rendelkező ember jelentkezzen hozzá, inkább maga akarja kiképezni igényeinek megfelelően munkatársait.
Az új képzési szerkezet egyik legnagyobb gondja talán a mesterszakoké. Nem csupán abban nincsen konszenzus, hogy hány új szak induljon, de a finanszírozási kérdésekben sem. "Sokan kardoskodnak amellett, hogy ezen a képzési szinten szűnjön meg a finanszírozott intézményi keretszámok rendszere, s az állam maga döntse el, kit támogat és kit nem - magyarázza Ekler Gergely -, azonban meglátásunk szerint a magyar társadalmi valóság nem teszi ezt lehetővé, mint ahogy a diplomásadó vagy az általános tandíj-kötelezettség bevezetését sem." Kabai Péter szerint eleve abszurd helyzet úgy megtervezni valaminek az alapját, hogy nem lehet tudni, egyáltalán milyen kifutások lehetségesek. "Komoly probléma, hogy a miniszter a szakmával is >>választási színvonalonHrubos úgy véli, Magyarországon a központilag szabályozottabb alapszakok mellett a mesterszakok sokkal kevésbé lesznek szabályozottak - jóval nagyobb szerepe lesz az egyetemnek az ottani oktatás tartalmára nézvést, lesznek interdiszciplináris szakok, ahova többfajta alapdiploma birtokosai jelentkezhetnek -, ezért itt fog eldőlni az egyetemek közötti verseny is. Keszei Ernő is ezt reméli, ugyanakkor némi szkepszis érződik szavaiból: még azt sem tudhatjuk, mennyire lesz központilag meghatározott az egyes képzéseken oktatandó tananyag, s nem megoldott a kétszakos tanárképzés mikéntje sem.
Az utolsó kapcsolja le
Hrubos Ildikó szerint az egész rendszer tömegképzésnek van kitalálva, amelyet a tipikus korcsoport legalább 50 százaléka igénybe vesz, az akadémiai típusú elitképzés sorsa a "nagy kérdés". A rektorhelyettes a szakkollégiumokban, a szokásoson túlmutató képzési formákban látja a megoldást. Kabai úgy gondolja, a személyes oktatás lehetősége a szóban forgó folyamattal még tovább gyengül, a most kijelölt úton haladva néhány évtizeden belül egy nagyon kiszámítható, ám középszerű, alacsony színvonalú felsőoktatás alakul ki hazánkban. Tapasztalatai szerint máris megfigyelhető, hogy ma már nemcsak a frissdiplomások, hanem az igazán tehetséges, illetve tehetős hallgatók is külföldre mennek, s ez a tendencia a jövőben csak erősödni fog. A felsőoktatás azonban nem omlik össze, Rákosi idejében is volt színvonalas mérnökképzés. Az EFOK titkára reméli, hogy a lassú erózió megállítására lesz idő és akarat.
Hrubos Ildikó ennél jóval optimistább véleményt fogalmaz meg: nem szabad elfeledkezni arról, hogy ha vannak is gondok a rendszerrel, az nem csak Magyarországon van így. Egy ekkora szféra ilyen horderejű reformja kezdetben szükségképpen sok problémát vet fel.
