Tisztújító kongresszus előtt az MSZP
Útmutató
A listák persze többször módosulhatnak az újabb különalkuk eredményeként. Következik a jelölőbizottsági ülés, amit egy baktertovábbképző tanfolyam és egy járási szépségkirálynő-verseny bagzatásaként képzeljünk el: a versenyzők megtekintése és programjaik meghallgatása után a küldöttcsoportok (megyék, főváros) delegáltjai az általuk képviselt szervezet létszámát mutató tárcsák felemelésével támogatják jelöltjüket. Első körben elegendő a szavazatok egyötödét, második körben pedig az egyharmadát megszerezni ahhoz, hogy funkcióért induljon az illető a kongresszuson. Elvileg ez lenne a szűrő, amely az elnökségi jelöltállomány minőségét biztosítja. Csakhogy e procedúra első blikkre teljességgel értelmetlen: a kongresszusi küldötteket ugyanis semmiben sem köti a jelölőbizottsági szavazás végeredménye.
Belülről persze másként fest a dolog: a megyei jelölések ugyanis afféle "hangulatjelentésként" igazítják útba a kongresszus részvevőit. "A párt olyan, mint egy közlekedőedény: a jelölések számából pontosan lehet tudni, ki van feljövőben, és ki van lecsúszóban. S ezt nem felejtik el a küldöttek" - magyarázza a dolgot egy sokat látott párttag.
"Ez egy interaktív párt" - jellemzi az MSZP-t az egyik budapesti, elnökségi tagságra is esélyes politikus. Szerinte náluk nem lehet leszólni az alapszervezetekhez, mert azok visszaszólnak, ha valaki nem tetszik nekik. Szemben a Fidesszel, ahol például a hódmezővásárhelyi csoportot szétzavarták, mert nem támogatta Rapcsák András polgármester-jelöltségét; a szocialisták jól tűrik a politikai couleur locale-t. Dorogon például a korábban MSZP-s polgármester 1998-ban függetlenként indult és nyert a helyi szocialista alapszervezet jelöltjével szemben: a város első embere azonban most újra az MSZP-t erősíti. A pártkarrier szempontjából tehát számít az egyéni teljesítmény. No meg persze a kiterjedt személyes kapcsolatrendszer, vagy hogy jó híre van-e (ami könnyen elveszíthető), avagy masszív előítéletek övezik-e személyét (amiktől csak nehezen lehet szabadulni).
Főváros-vidék
A párt belső mozgásait általánosabb "törvényszerűségek" is igazgatják: az egyik ilyen a vidék-főváros ellentét. Ezt sokan az MSZP megalakulása körüli Horn Gyula- Nyers Rezső-ellentétre vezetik vissza. De magyarázatból akad több is: van, aki szerint arról van szó, hogy a párt a ´98-as választásokat nem Pesten, hanem vidéken vesztette el; van, aki szerint a budapesti pártközpont szervezeten belüli természetes túlsúlya tehető felelőssé a vidéki MSZP fővárosellenes összekapaszkodásáért.
Ami biztos: az "értelmiségi, liberális főváros" és a "melós, népibalos vidék" pártbeli ellentéte a kívülálló számára is érzékelhetően létezik. Sokan erre a szembenállásra vezetik vissza azt is, amikor hónapokkal ezelőtt a budapesti MSZP a megújulást elősegítendő egy komplett elnökségi - túlnyomorészt fővárosi politikusokból álló - névsorral rukkolt elő. Aznap este az M 1 Híradójának a budapesti pártértekezletről szóló tudósításában maga Lendvai Ildikó lebegett el elégedett arccal a tudósító és a kamera előtt. Jellemző, hogy ez elegendő bizonyítékul szolgált vidéken arra, hogy minden ármány és sorscsapás egyedüli okozóját lássák benne. A médiajelenlét fontosságáról az 1998-as bukta óta amúgy is sajátosan gondolkodnak az MSZP-ben. A sokáig bebábozódott állapotban leledző Jánosi György nagy visszatérése például egy Aktuális-beli szereplés volt. Neves politikusok mondták: "Ezután komolyan kell venni a Jánosit, mert jó a médiaháttere." Pedig csak arról volt szó, hogy a szerkesztők találtak egy palimadarat, aki hajlandó szóba állni velük és a nagyok - Németh Miklós és Kovács László - kavarásairól fecsegni.
A vidék-főváros ellentét olyannyira erős, hogy egyrészt befolyásol más típusú konfliktusokat is, másrészt fedőideológiaként szolgál bonyolultabb szembenállások értelmezéséhez: mondjuk ahhoz, hogy két vezető politikus miért is utálja annyira egymást. Volt ilyen stichje a Kovács László és Németh Miklós közötti harcnak is: a legerősebb, legtöbb kongresszusi küldöttet kiállító BAZ megye jelentette a biztos hátországot Némethnek, míg a főváros a pártelnököt támogatta. A borsodi MSZP-től jött a gondolat az azonnali miniszterelnök-jelölésre, amit végül Pest fúrt meg.
A trónkövetelő
Hiba lenne azonban csak ezzel magyarázni Németh - egyre inkább politikai harakirire hajazó - kiszorítását a pártelnöki, miniszterelnök-jelölti poszt közeléből. "Németh ütemet tévesztett" - mondja egy választmányi tag. "Ha 1999 őszén hazajön, mindent vihetett volna. De közben a párt úgy-ahogy rendbe szedte magát, programot gyártott. Májusban már elkésett. Ha viszont akkor csendben marad, és szeptemberig növeli saját maga, illetve a programja iránt az érdeklődést, szintén más lehetne most a helyzet." Némethnek komoly feladatot szántak: neki kellett volna programot kínálni a kisgazdákból és a Fideszből kiábrándult vidéki lakosságnak. Össze is hozták Kováccsal, ám Némethtel nem lehetett egyezkedni: "Lacikám, elmész te a picsába, nehogy már te mondd meg, hogy én mit csináljak!" A szocialista folklór szerint így fakadt ki a volt miniszterelnök. (A találkozó egyik szemtanúja annyit volt hajlandó hozzáfűzni az előbbi idézethez, hogy "valóban nem lehetett most integrálni a pártba a Miklóst".) Az MSZP-n belüli, mértékadónak számító vélemények szerint Németh utolsó magyarországi emléke a párt nélküli szakértői kormányzás: ebbe szeretett bele, ezt szeretné újrajátszani. "Csak ez már nem az a párt!" - fakadt ki az egyik Kovács-párti frakciótag.
A megyék emberei
Az MSZP-t per pillanat az erős megyei lobbi politikusai uralják. Azok, akik Németh Miklósra tettek, és most - vezető nélkül maradva - nem akarnak mást, mint törleszteni, ahogyan csak lehet.
Borsod-Abaúj-Zemplén a hangadó, hozzá csatlakozott Szabolcs, Hajdú, Pest és Baranya. Bár ők maguk is megosztottak, a jelöltállításnál alapkérdésekben összehangoltan tudtak fellépni. Általában nyírták a pestieket, kettőt különösen: Kiss Péter ügyvezető alelnököt és Lendvai Ildikót. Előbbi meglepően kevés jelölést kapott - alig valamivel több mint 290-et; ellenfele, Lampert Mónika jóval 450 felett szakított, de többet kapott Kissnél, nyilván nem véletlenül, Nyíregyháza szocialista polgármestere, Csabai Lászlóné és a Hajdú-Bihar megyei MSZP-elnök, Juhászné Lévai Katalin is. Kissről egyébként azt tartják: ha fogyna tizenöt kilót és megtanulna rendesen angolul, még akármi is lehetne belőle az MSZP-ben. Ügyvezető alelnökként mindenesetre nem alkotott maradandót, s emiatt sokak szerint ő lehet majd az az alkalmas bűnbak, akin az elmúlt két év totojázásáért elverik a port.
Borsodnak sok küldötte van, de nincs futtatható helyi politikusa; Baranyának kevés küldötte van, ám valódi káderbánya. Itt megyei elnök Szili Katalin, idevalósi a párt pénztárnoka, Puch László. Toller László pécsi polgármesterként és az MSZP-frakció egyik keményfiújaként erősíti Szilit, és ott van még Kocsi László képviselő is. Róluk azt tartják: ha kell, összevetik hátukat, úgy küzdenek egymásért - s persze magukért. A baranyai lobbi megkerülhetetlennek tűnik, annál is inkább, mert jelenleg Szilit mindenkinek megéri támogatni. ´ maga is igyekszik mindenki kedvébe járni: ha kell, ő Kovács László titkos fegyvere, akit parlamenti alelnökként, csinos negyvenesként fel lehet építeni a választásokig; ha kell, ő az, aki a Németh Miklós kiesésével támadt űrt betöltheti, alternatívát mutatva fel a pártelnökkel szemben. Kétfelé játszik, mondják róla a pártban. Az egyik vidéki képviselő szerint: "Mégis, milyen magvas gondolat, bátor tett köthető a Szili Katihoz? Semmilyen."
Ez lehet a titok nyitja: érdeket nem sértett, magára nem haragított senkit, a környezetvédelmi politikai államtitkárságot is tisztán úszta meg, szemben egykori főnökével, Baja Ferenccel. Úgy kötött jó alkut Kováccsal (önálló megnyilvánulási jog), hogy nem távolította el magától Némethet sem.
Szocialista kiválasztódás
Vannak Szili Katalinon kívül is fontos, önálló tényezők az MSZP-ben. Ilyen Szekeres Imre; bázisa a négy alföldi megye (Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés), valamint hagyományosan Veszprém megye, ahol 1989-ben megyei elnök volt. "A négy alföldi megyét egyszerű üzleti alapon hozta össze, megéri támogatni a másik három megye jelöltjét is a mi jelöltünk támogatásáért cserébe. Veszprém pedig egyszerűen történelmileg úgy alakult, hogy az mindig megvan az Imrének" - vázolta a helyzetet az egyik alföldi megye küldötte. Szekerest nem szeretik Pesten, ahogy mondják, "kilátszik a könyöke", viszont neki van a legnagyobb networkje a pártban: 1998-ban kampányfőnökként komoly befolyása volt az országos listára, s emiatt sokan a lekötelezettjei. Ügyvezető alelnökként mindenütt szerzett magának jó embereket, frakcióvezetőként is jól hasznosítható kapcsolati tőkére tett szert. Ráadásul egzisztenciálisan is független a párttól, nincs ráutalva az infrastruktúrára, s ez komoly tekintélyt, mozgásteret biztosít számára - vélik ismerői.
A budapesti szervezet annak ellenére kulcsfontosságú az MSZP-ben, hogy komoly pozíciókra nemigen számíthat az elnökségben. A kongresszusi küldöttek harminc százaléka azonban fővárosi, így megkerülhetetlenek.
Sokan mégis úgy tartják: az utóbbi hónapokban hibát hibára halmoznak a fővárosiak. A budapesti tisztújítás alkalmával Lendvai Ildikó felejtette el a szocialista alapszabályt, miszerint egy grádiccsal magasabbra kell törni, ha valamit el akar érni az ember. Nem indult a budapesti elnökségért (pedig csont nélkül megválasztották volna), mondván, inkább pártalelnökségért vagy a frakcióvezetésért száll harcba. Nem sok esélyt adnak neki, de épp a nagyszámú budapesti küldött miatt okos alkukkal még javíthat a helyzetén. Érdekes fejlemény Vitányi Iván aktivizálódása is: mivel őt mindenki leírta már, most nagy a tanácstalanság, hogy akar-e még valamit, vagy azért indult el, hogy aztán valaki javára visszalépve segítse az elnökségbe.
A budapesti elnökségért folytatott harc egyébként a legfontosabb ütközete volt a Kovács-Németh- párbajnak, állítják egybehangzóan informátoraink. Kovács először Hiller Istvánt látta volna szívesen a fővárosi pártelnöki székben, akit később ejtett. Németh Miklósék megnyerték maguknak az ambiciózus Molnár Gyulát, vele szemben Kovácsék végül Mandur Lászlót indították, aki addig jól elvolt a közgazdasági kabinetben. Ízelítő a szocialista személyzeti politikából: Kovács Lászlóék bevetették a népszerű Baráth Etelét, aki el is indult, de csak azért, hogy visszalépjen Mandur javára. Még így sem biztos, hogy befutott volna az új ember, ha nem segít be a Molnárt őszintén, szívből utáló Horn Gyula. A szocialisták Piszkos Fredje türelmesen hallgatta öklére támaszkodva Molnár programbeszédét, majd négy perc múltán hatalmasat ásított, és demonstratívan elhagyta a helyiséget. A küldöttek vették az üzenetet: Molnár Gyula lealázva, éljen Mandur elnök. Molnárral jó ideig senki sem számol komolyan.
Gyulaaaaaaaaaa!!!!
Tehát Horn Gyula: az MSZP változatlanul az ő pártja is.
November 14-én két elnökségi ülést is tartottak az MSZP-ben: egy hivatalosat és egy nem hivatalosat. Utóbbit Horn szobájában, és kétszer annyian voltak jelen, mint a másikon. Pedig Hornnak nincs igazi tábora. Csak éppenséggel sokan hozzá igazítják a döntésüket. Egyetlen fajsúlyos MSZP-politikus található körülötte, az egyébként a párton belül zseniálisnak tartott Csiha Judit. Igaz, őt elfoglalják ügyvédi irodájának dolgai, így marad Hornnak Schmuck Andor és persze saját személyes varázsa. Egy informátorunk imigyen vizionált a várható kongresszusi fejleményekről: "Mindent szépen lejátszunk, majd megjelenik a Gyula, pislant hármat jobbra, kettőt balra, és felborít mindent. Teljességgel kiszámíthatatlan." Az egyik leendő elnökségi tag egészen odáig ment, hogy az MSZP minden baját Hornban lássa: "Az MDF-nek borzalmas tagsága volt, nekünk meg egy borzalmas Horn Gyulánk van."
Ez a párt a legkevésbé Kovács Lászlóé. Vezeti ugyan, de nem az övé. Nem gyűjtött maga köré embereket, nem vetette bele magát a szocialista bozótharcokba. Hagyja, hogy a konfliktusok elintéződjenek, még akkor is, ha sokáig tartanak, és végül mindenki őrá sértődik meg. Ezért lehetett viszonylag rövid idő alatt nagy tábora Némethnek. Kovácsnak jelenlegi posztja, eddigi munkája és tekintélye biztosítja az újbóli elnökséget, de azt már nem, hogy egy számára kellemes elnökséget segítsen pozícióba. Kovács nem alkuképes, mert szervezett csapat híján nem tudja garantálni, hogy amit ígér, azt teljesíti is. Hiába ígérte meg Nagy Sándornak állítólag a frakcióvezetőséget, Nagy inkább a biztosra megy: a saját erejéből akar előbb vagy elnökhelyettes, vagy alelnök, vagy elnökségi tag lenni, ahonnan könnyebben eljuthat a vágyott frakcióvezetésig.
Kiből mi?
A tisztújítás előtt a legtöbb, vezető posztra ácsingózó szocialista politikus egyéni különalkukkal próbálja biztosítani pozícióját. Magyarázza ezt a pártelnök gyengesége, de magyarázza a hagyomány is: volt már a pártban épp elég tanulságos nagy átverés. A legemlékezetesebb az 1994-es választások utáni kongresszuson történt, ahol Csintalan Sándornak ígérték be a párt formálisan is második posztját, az elnökhelyettességet. "Akkor a Sándor megérdemelte volna, nagyon jól építette a pártot, kampányolt, és a Horn balesete alatt is rendesen vitte az ügyeket. Csak épp Horn szerint túl nagy lett a hatalma, s ezért ejtette" - emlékszik vissza az esetre Csintalan egykori közeli barátja. Csintalan elnökhelyettességéhez alapszabályt kellett volna módosítani; cserébe azt kérték, ne induljon semmilyen más posztért. Aztán lement a tisztújítás, és szegény Sándor hiába várt öltönyben, glédában, az alapszabály módosítása végül nem került napirendre. A történetet példaként többen is említették az általunk megkérdezettek közül, és nyilván nem a Csintalan sorsa miatti sajnálkozás miatt.
És hogy ki milyen posztra vágyik, és - informátoraink szerint - mekkora eséllyel?
Kovács pártelnökségéhez nem fér kétség, mint ahogy Szili Katalin alelnökségéhez sem. Kérdés, mi lesz Nagy Sándorból. Alelnök nem, mert a biztos befutó a vidék által is támogatott Juhász Ferenc és Lamperth Mónika. Marad tehát Nagynak az elnökségi tagság, ahonnan dobbantani lehet a frakció élére. Erre többen is esélyesnek tartják, tudása, tehetsége meglenne erre, de vannak más megfontolások is. "Valóban Gáspár Sándor egykori jobbkezével, a VIP-hitellel megtámogatott Nagy Sanyi frakcióvezetésével kell nekivágni a választásoknak? Nem adunk-e túl nagy támadási lehetőséget ezzel a Fidesznek?" - morfondírozott egy tagtárs, sokak aggodalmának hangot adva.
Szekeres Imre, ha akar, biztos elnökségi tag lehet, és erre a posztra számíthat Keleti György is a jelölőbizottság elnökeként. Komoly és egyelőre teljesen nyílt küzdelem ígérkezik a harmadik női kvótás helyért Lendvai Ildikó és Csabai Lászlóné között. A három ifjúsági kvótára Tóbiás József, Újhelyi István és Zuschlag János esélyesek. Budapestről befuthat Vitányi, az ő visszalépésével Hiller, és van némi sansza Szanyi Tibornak is.
Ha Kiss Pétert büntetik a küldöttek, akkor könnyen ez a sors várhat Földes György választmányi elnökre is. Ellene a hírek szerint komolyan összeálltak a vidéki megyék. Tény, őt sem nagyon szeretik vidéken: nagyarcú, fővárosi tudósnak tartják, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy Németh Miklós ne csinálhasson azt az MSZP-ben, amit csak akar. Földesnek az lehet a veszte, ami eddig az ereje volt: a párton belüli viszonylagos függetlensége és autonómiája. És az, hogy nem élt a tisztsége adta hatalommal, amellyel még a pártelnököt is egzecírozhatná. Ellenfele a választmányi elnökségért az utóbbi időben hiperaktív Jánosi György lesz (sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy eddig vajon mi a túrót csinált). Németh Miklós feltétlen híveként sokak szemében ő lehet a Kováccsal szembeni ellensúly.
Két fontos poszton biztosak a befutók, akik mindketten egyedüli jelöltek: a párt pénztárnoka megint Puch László lesz, míg az újonnan kreált pártigazgatói székbe a két- éves önkéntes emigrációból jól megtisztulva visszatérő Baja Ferenc ülhet.
A bizonytalanság érzete ezzel együtt is uralkodó. Jellemző, hogy egy hete futótűzként terjedt el a hír: Kövér Lászlóék kongresszusi felajánlásként egy Vörös bárók című dokumentumkötettel segítik hozzá az MSZP-t a megújuláshoz. A hírre valóságos pánik tört ki: a pártban azt is tudni véltek, hogy a november 19-i Vasárnapi újság harangozza be majd a könyvet. "Borulhat minden: ha azok lesznek kiszerkesztve, akikről a párton belül is hírlik, hogy kiszerkeszthetők, akkor a visszalépési hullám teljesen új embereket is helyzetbe hozhat" - fejtegette múlt héten az egyik esélyleső a lehetőségeket. Gyanítható, soha nem volt akkora hallgatottsága szocik között a Vasárnapi újságnak, mint elmúlt vasárnap. De a nagy durranás elmaradt, kis puki lett helyette: Lakatos Pál felelős, akárkinek gyűjteményes kötete jelenik meg az interjúnak becézett akármijeiből hasonló címen.
Hétfőn mindenki fellélegezhetett: most már elég csak Horn Gyulára figyelni.
Nyíri Mari
