Titánok harca

Lapzártakor nem tudni, hogy pontosan miért és miért most robbant a Hosszú Katinka és az úszószövetség közti konfliktus. Az ötszörös világbajnoknő enigmatikus nyilatkozataiból kihallani az intézményi változtatások igényét, de mintha a pénzről is szólna ez az egész. Nem is kevésről.

Gyárfás Tamás elnöki regnálása a számok tükrében itthon párját ritkító, hiszen hozzá hason­lóan hosszú ideje (1993 óta) csak Baráth Etele irányít sportági szakszövetséget (kajak-kenu), és az olimpiai eredményességben, valamint a Magyarországra hozott nagy presztízsű világversenyek számában is csak a kajak-kenu ­vetekedhet az úszással. Gyárfás mindemellett az Európai Úszó Szövetség (LEN) gazdasági vezetőjeként, a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) alelnökeként és a FINA Executive tagjaként (ez a FINA legszűkebb döntéshozó testülete, közülük kerülhet ki a 80 éves Julio Maglione elnök utóda) jelenleg a legnagyobb befolyású magyar potentát a nemzetközi sportdiplomáciában. A Magyar Úszó Szövetség elnökeként pedig majd’ húsz év alatt felépített egy rendszert erős gazdasági háttérrel és egyszemélyes irányítással; nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, kulcsszerepe volt abban, hogy a 2017-es vizes világbajnokságnak Magyarország lesz a házigazdája.

Mi mennyi?

Ebbe a képbe rongyolt bele Hosszú Katinka, aktuálisan a világ legjobb úszónője, a riói olimpia magyar favoritja – az ő eredményességén múlhat az egész ország sportjának megítélése, és persze a Rio utáni sportági támogatás is.

Hogy konkrétan mit szeretne Hosszú, az napokkal a második sajtótájékoztatója után sem világos. Feltehetően nem a regene­rálószoba, a gyúró és a mozgás­elemző szoftver hiánya verte ki nála a biztosítékot, és nyilván nem az azóta már miniszterelnöki rábeszéléssel és sporttársi támogatással megerősített szövetségi kapitány, Kiss László lemondatása volt a célja. A nyilatkozatok alapján szó van a versenyző és edzője sporttámogatásáról, a versenyző marketingcélú kiállásáról, valamint egyéb, az előbb is említett felkészülést segítő elméleti és infrastrukturális háttér biztosításáról. Vagyis jelenlegi ismereteink alapján úgy tűnik, hogy a nyugodt és eredményes felkészüléshez nyújtott feltételek biztosítása a konfliktus egyik forrása.

Orbán Viktor elsütötte a startpisztolyt

Fotó: Kovács Anikó / MTI

A Magyar Úszó Szövetség 2015-ös bevétele közel kétmilliárd forint volt: az Emmitől kapott 1 559 000 000 forint állami támogatást a szövetség kimutatása szerint a MÚSZ a Kiemelt Sportágfejlesztési Programra, világkupa-szervezésre és infrastruktúrafejlesztési projektekre fordította (például uszodafelújításra), illetve ebből finanszírozta a válogatott úszók és paraúszók versenyeztetését, felkészülését, sportegészségügyi hátterük biztosí­­tását, valamint edző-, úszásokta­­tó- és versenybíró-továbbképzési programját, és sok egyéb mellett az egyesületek felzárkóztatását is. Az olimpiai bizottságtól (MOB) érkezett több mint 200 milliós, „szakmai támogatással” felcímkézett összeget versenysportra és utánpótlás-nevelésre, a riói felkészülésre; a „működési támogatást” a MÚSZ működési költségeire, az „uszodahasználati támogatást” többek között az NSK-központokban (Komjádi uszoda, Kőér utcai uszoda etc.) pályadí­jára-versenyzői belépőkártyáira használta. Mindezeken felül, más sportágakhoz hasonlóan, a Magyar Úszó Szövetség legeredményesebb versenyzői is Gerevich-ösztöndíjban részesülnek, a főbb edzők a Kiemelt Edzői Program keretében fizetést kapnak. 2015-ben a Gerevich-ösztöndíj kerete 129 millió forint volt, 2016-ban 135 millió lesz, amiből Hosszú Katinka, Cseh László, Gyurta Dániel és Risztov Éva idén is a szabályzat szerint javasolható maximumot kapja, havi 400 ezer forintot. Ezeken kívül a sportolók a versenyeken elért eredményeik alapján pénzjutalomban is részesülnek, és ellentétben a korábbi gyakorlattal, amikor az ugyanazon versenyen szerzett érmeknek száza­lé­ko­san csökkent az értéke (vagyis a második-harmadik arany-, ezüst- és bronzéremért már nem a teljes összeg járt), 2015-ben a sokadik ugyanolyan érem is ugyanannyit ért. Így például Hosszú Katinka a tavaly nyári kazanyi világbajnokságon szerzett két aranyérme és egy bronzérme után 2x2,5 millió és 1,25 millió, Shane Tusup, Katinka edző-férje pedig 2x1 millió és 1x500 ezer forint eredményességi támogatásban részesült. A szövetség által folyósított felkészülési támogatás Hosszúnál tavaly 16,5 millió, Gyurta Dánielnél 7,5 millió, Cseh Lászlónál 3,5 millió forint volt.

Ennyi?

Más szerkesztőségekhez hasonlóan a Narancs is megkapta azt a szerződéstervezetet, amelyet Gyárfás a decemberi első sajtótájékoztatót követően Hosszú Katinkának és nyolc másik úszónak is elküldött, és amit aztán Hosszú a múlt heti, második sajtótájékoztatóján látványosan széttépett. A szövetség állítása szerint „ezt a 2–12 millió közötti összeget a versenyzők szabadon használhatják fel mindarra, ami elősegíti a nyugodt olimpiai felkészülésüket, a MÚSZ emellett továbbra is állja az edzőtáborokat, kiemelt versenyeket, felszerelést, eszközöket, sportegészségügyi kiadásokat” és a többit. Hosszú nehezményezte, hogy ezzel a szerződéssel akarta őt a MÚSZ arra ösztökélni, hogy a 2017-es vb arca legyen, 12 millióért. „A MÚSZ ennyi vb-arcot nem tervez, márpedig valamennyi versenyző ugyanazt a megállapodást kapta” – reagált a szövetség lapunk ezzel kapcsolatos felvetésére. Az általunk látott szerződésben valóban van egy pont, amely szerint a „Versenyző vállalja, a MOB olimpiai sportolói szerződésben foglaltakat betartja, továbbá: a sportág reprezentánsaként – előzetes egyeztetést követően – átlagosan havi 1 alkalommal megjelenik a MÚSZ által megjelölt rendezvényeken; közreműködik a sportág, ezen belül kiemelten a 2017. évi hazai világbajnokság népszerűsítésében.”

A vb első promóciós filmje már kész, bemutatták a tavaly nyári vizes vb-n, és ez pörög most Belgrádban a vízilabda Euró­pa-bajnokságon is. Sajtónyilatkozatok szerint a szereplők (Kásás Tamás, Gyurta Dániel) ingyen vállalták a szereplést, és a Narancshoz is eljutottak azok a pletykák, miszerint előbb Hosszú is ingyen vállalta a részvételt, majd nem sokkal a forgatás előtt mégis pénzt kért érte.

A pénzügyi és marketing- (anya­gi) szempontok mellett felfedezhető ebben a torzsalkodásban legalább két másik vonulat is. Az egyikben felkészítési elképzelések csapnak össze: Hosszú Katinka és Shane Tusup mint a világ úszótrendjét meghatározó profik tűnnek fel egy új korszak előfutáraként (a versenyzésen való edzésben hisznek), akikkel az ultrakonzervatív, maradi magyar úszótársadalom nem ért szót. Ha jól értjük, Hosszúék szerint a magyar úszósport vezetői rendszerszinten is belemerevedtek egy állapotba, amin nem akarnak túllépni, hiszen a „magyar úszó­sport eredményes, és Hosszú is itt szerezte meg azokat az alapokat, amikre most építhet”. Hosszú valóban a magyar iskolán nevelkedett, de érett, profi sportolóvá és később többszámos úszóvá amerikai hatásra vált: előbb Dave Salo csapatában készülve (római vb-arannyal, meg a csalódást jelentő londoni negyedik hellyel), utána meg amerikai edző-férje, Shane Tusup irányításával, világbajnoki aranyakkal, világrekordokkal, Egerszegi óta nem látott időkkel.

De ez a konfliktus Gyárfásról és az általa szimbolizált magyaros, kapcsolatrendszerekre épülő világról is szól. Nem véletlen, hogy sokan politikai támogatottságot sejtenek Hosszú bátorsága mögött, ami nemcsak Gyárfás napkeltés múltja vagy a Schmitt Pál elleni MOB-elnöki puccskísérlete miatt tűnhetett indokoltnak, de az elmúlt években más sportágakban tapasztalt fejcserékre is rímelt volna. Elvégre a kéziseknél, a vívóknál vagy éppen a birkózóknál is szakmai indokokra hivatkozva zajlott a politikai átrendeződés. Igaz, Gyárfás kormánypárthoz fűződő viszonya a közös fotók és a számok alapján legkésőbb 2013 óta elég stabilnak látszik. Együtt lobbiztak Barcelonában Orbán Viktor miniszterelnökkel (és Hosszú Katinkával) a budapesti vb-rendezésért (tavaly együtt malterozták a Dagályon az alapkövet is), és a szövetség teljes bevétele is ebben az évben szökött először 1 milliárd forint fölé (1 156 millió) a kétezres évek közepétől jellemző, nagyjából 300-400 millió közötti összegről.

Közben mára a sportági bázis decentralizálódott, a korábbi két műhely (Széchy Tamás vezette az egyiket, Kiss László a másikat) után lettek új, budapesti és vidéki egyesületek, háromezer helyett kb. nyolcezer regisztrált felnőtt és utánpótláskorú úszó van – és az ügyek is mindig megoldódnak. Nem volt különösebb következménye az atlantai olimpia előtti jegyzőkönyv-hamisításnak, amikor úgy úsztak versenyzők olimpiai A szintet, hogy a mondott napon nem is volt verseny. (Gyárfás és Ruza József főtitkár lemondott, de aztán újraválasztották őket.) A 2010-es budapesti úszó-Eb-vel kapcsolatos Kehi-vizsgálat – amely a MÚSZ-nál 120 milliónyi jogosulatlanul felvett állami támogatást, 60 millió forint jogsértő felhasználását, gyorsított közbeszerzési eljárásokat és jogsértően felvett elnöki napidíjat nevesített – egy 43 milliós bírsággal és egy főtitkárcserével megoldódott (Ruza ekkor hirtelen visszavonult). Két olimpia lement úszóarany nélkül (Athén, 2004 és Peking, 2008), de az elnök mindig a helyén maradt. Gyárfás ügyesen ignorálta a Szepesi-ügyet, és gyorsan légüres térbe tolta a rendszerellenes Hornyák Viktort, aki debreceni klubvezetőként a MÚSZ átláthatatlan működését és a pénzelosztás követhetetlenségét kritizálta, és elindult sportági elnöknek is. Első körben Hornyákot sejtették a Swimming Worldben megjelent cikk mögött is, amely Hosszú Katinkát az egykori NDK-s úszónőkhöz hasonlította, ekkor Gyárfás instant összerántott sajtótájékoztatón állt ki az ötszörös világbajnok klasszis mellett, a Hosszú-team pedig perre vitte az ügyet.

Gyárfást és a habitusát, vezetési elveit eredmények és bajnokok legitimálják: korábban Egerszegi, Rózsa, Czene, Gyurta, Cseh.

Mennyi, ni!

Magyarország eredetileg a 2021-es világbajnokság rendezését kapta meg, ám miután pénzügyi okokból a mexikói Guadalajara tavaly februárban visszalépett a 2017-es vb megrendezésétől, mi lettünk a beugrók. Az úszószövetség elnöke akkoriban azt is elmondta, hogy a FINA kétmillió dollárt elengedett a jogdíjból (ami még így is 5,2 millió dollárra, vagyis úgy 1,5 milliárd forintra tehető). 2021-ről egy későbbi pályázatban döntenek, de azon várhatóan nem indulunk.

Nem ez az első beugrásunk: 2012-ben Antwerpen helyett rendeztünk felnőtt Európa-bajnokságot, 2014-ben pedig Izrael helyett junior nyílt vízi vébét.

Az úszószövetség előzetes kalkulációi 8 milliárdra tették a Dagályra álmodott úszópalota megépítését, az akkor hatályos kormányhatározat pedig 14,7 milliárd forintban jelölte meg a beruházás költségét. Az örömhír bejelentését követően aztán új költségvetés és új kormányhatározat született, amely építtetőnek a Nemzeti Sportközpontok helyett a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-t jelölte ki, a rendezés hivatalos költsége pedig 49 milliárd forint lett – vagyis a korábban bedobott 25 milliárd duplája. Június közepén az is kiderült, hogy az uszodaberuházás egészére kiírt közbeszerzési eljárásban már május 11-én megszületett a döntés, és egy napra rá, május 12-én a kiíró MNV Zrt. alá is írta a győztes Market Zrt.-vel a szerződést. Az összeg minden addig emlegetettnél magasabb, nettó 38,63 milliárd forint lett.

A győztes Market többségi tulajdonrésze a Wallis-csoporthoz kötődő tulajdonosoktól 2014 őszén került a miniszterelnök baráti köréhez sorolt Garancsi Istvánhoz. A cég addig is az építőipar egyik nagymenője volt, de a Dagály-projekt a legnagyobbá emelheti. A beruházásnak 2017. március 31-ig kell megvalósulnia.