„Megdöbbentett, hogy ennyi idő eltelt – mondja Szurdi Panni, aki a diákok szóvivője volt –, kevesebbnek tűnik. Nem tudom, hogy milyen reményeket tápláltam aznap, amikor elfoglaltuk az egyetemet. Azt éreztük, hogy nem tehetünk mást, ki kell fejeznünk a nemtetszésünket, az egyet nem értésünket.”
„Miután megjelent az új kuratórium névsora – meséli Sándor Dániel Máté, aki harmadéves rendező szakosként később számos megmozdulást dirigált –, elmentünk egy fórumra a Három Hollóba. Akkor már forradalmi hangulat volt, arról volt szó, hogy milyen formát ölthet az ellenállás. Rögtön azon gondolkodtunk, hogy milyen akciókat lehetne szervezni. Aznap estére jegyem volt egy színházi előadásra, majdnem oda mentem.” Az augusztus 31-i demonstrációra inkább zenekart szervezett egy készülő előadása résztvevőiből, a dalok készen voltak. Aztán kitört egy vihar, de a forrongó hangulatot a zuhogó eső sem mosta el. Mintegy kétszázötven diák barikádot állított a Vas utcai egyetemi épületben, és kijelentette, hogy nem engedi be az új vezetőség tagjait. „Ha nem szakad le az ég, olyan lett volna, mint minden más tüntetés, meghallgatjuk a beszédeket, egyértünk velük, hazamegyünk. De ez olyan vihar volt, hogy be kellett húzódni az első fedél alá. És annyira felhevült a hangulat, hogy nem is történhetett más, kihirdettük a blokádot.”
„Nem” a modellváltásra
A fenntartó minisztérium 2020 nyarának végén elvonta az egyetem szenátusának legfőbb jogköreit, és egy új kuratóriumot állított volna fel Vidnyánszky Attila vezetésével. Válaszul az egyetem csaknem teljes vezetése lemondott, név szerint Upor László rektor, Novák Eszter rektorhelyettes, Németh Gábor rektori tanácsadó, Balázs Gábor, Bagossy László és Gáspár Máté intézetvezetők. A hallgatók egyöntetűen elutasították az „egyetemi modellváltásnak” nevezett privatizációt, amelyen akkor már az ország legtöbb egyeteme átesett.
„Volt olyan kollégám, aki aggódott, hogy az augusztus 31. éjféli visszaszámlálást övező mámoros hangulatban, amit a vihar szinte misztikus erővel erősített fel, nehogy bemenjenek a diákok az épületbe. Aztán, hogy nehogy bent maradjanak” – emlékezik Karsai György tanár, aki a doktori iskola vezetője volt. „Én kezdettől fogva helyeseltem a blokádot, időnként még kapuőrséget is vállaltam. Közben pedig megtartottam az óráimat, tragédiákkal és komédiákkal, szöveget elemeztünk, éltük normális egyetemi életünket. Az egésznek volt egy semmihez sem hasonlítható forradalmi lendülete és bája. Voltunk mi, a Vas utcában, és kívül az ellenséges külvilág.”
„Egy olyan időszak volt – mondja Sándor Dániel Máté –, amikor minden veszni látszott, minden megszűnt, mindent felszámolt a hatalom. Messze volt a változás. De az a vihar elmosta a reménytelenséget is.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
