Interjú

„A mai politikai elit süket”

Bóna Szabolcs, a Tisza Párt agrárszakértője, a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. igazgatósági elnöke

Belpol

Azóta ismert a neve szélesebb körben, hogy a Tisza Párt mellett feltűnt, illetve hogy áprilisban a ragadós száj- és körömfájással sújtott telepén minden marhát és sertést le kellett ölni. 2022-ben Az Év Állattenyésztőjévé választották az 1000 hektáron növényt is termesztő szakembert, akivel politikai szerepvállalásról és a hazai agráriumról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Ez az év biztosan emlékezetes lesz önnek: a rivaldafény után márciusban a rábapordányi telepét sem kerülte el a ragadós száj- és körömfájásvírus. Mikor és miként fedezték fel, hogy baj van, és hogyan zajlottak onnantól az események?

Bóna Szabolcs: Minálunk nagyon gyorsan zajlott minden. Egyik kora reggel, háromnegyed hatkor még otthon voltam, amikor fotók érkeztek a kollégáimtól. Az egyik tehén tőgybimbójáról, amelyről lejött a hámszövet, és hólyagokról a szájában. Reménykedtem, hogy fals riasztás, bár a tünetek alapján nem nagyon volt miben bízni. Amikor krízishelyzet adódik, azonnal akcióba lendülök és a megoldást keresem. Az első gondolatom az volt, hogy mit kell tenni, hogy a lehető legkisebb kárt szenvedjük el. Hat órakor már az irodában voltam és összehívtam mindenkit, aki nem volt a telepen. Felajánlottam azoknak a dolgozóknak, akik nem az állattenyésztésben dolgoznak és akinek odahaza állatuk volt, hogy hazamehetnek, mindenkire rábíztam a döntést, marad-e. Akik bent voltak a telepen, nekik már nem volt döntési helyzetük, ők karanténba kerültek. Azonnal jelentettük a hatóságoknak, mi a helyzet, hét óra előtt kint voltak a rendőrök, zárták a telepet, nyolc körül megérkezett az operatív törzs képviselője és a Nébih elnöke is, én hívtam fel, jó viszonyban vagyunk. Délután három órára eldőlt, mi a helyzet, a hólyagból vett minta kimutatta a vírust. Onnantól helyet kellett keresni a tetemeknek, minden helyszínt megnéztünk, amit alkalmasnak sejtettünk az elhantolásra. Sajnos, egyik sem felelt meg. Végül Peresztegre kerültek az állatok, olyan területre, amelyet még a ‘60-as években ilyen esetekre megfelelőnek ítéltek. A hatóság emberei hozták a kalodákat és másnap hajnalban elkezdték a leöléseket, a marhatelepen még aznap végeztek. Reggel 875 marha volt a telepen, estére egy sem élt. A következő nap végére a sertések leölése is megtörtént. Ezen a telepen nem voltak fertőzött állatok, de egyetlen kerítés választja el a fertőzéssel érintett teleptől, így az operatív törzs döntése egyértelmű volt. A kollégáim, engem kímélendő, nem engedték, hogy kimenjek és lássam mindezt. Beültem az irodába, végiggondoltam, mi ennek az egésznek az értelme. A mészárlás legvégére aztán mégis odamentem.

MN: A törvény bankcsőd esetén hét munkanapon belül ígér kártalanítást. Mi a helyzet egy ilyen káreseménynél egy agrárvállalkozás esetében? Hol tart most a folyamat?

BSZ: Május 6-án, amikorra eltelt az a 14–23 nap, ameddig a vírus lappangási ideje tarthat és már nem volt több bejelentés sem nálunk, sem Szlovákiában, elkezdődhetett volna a kártalanítás folyamata a talpra állás érdekében. Ezzel szemben május 12-én hívtak először össze bennünket a győri kormányhivatalba, hogy miben tudnának segíteni, és az egyik fő napirendi pont a részkártalanítás, az előleg kiutalása volt. A mi esetünkben a leölt állatok utáni kárérték nettó 1,1 milliárd forint lett. Szerettünk volna 500–600 milliót részkártalanításként kapni, abból már le tudtunk volna kötni egy új állományt, finanszírozni a mentesítéssel felmerült költségeket. Mindezt úgy, hogy közben jelentős áremelkedés is végbement. A teljes képhez tartozik, hogy a ragadós száj- és körömfájásvírusról a mi generációnk az iskolában azt tanulta, hogy úgysem lesz ilyen, hiszen ötven éve nem volt rá példa. Ennek is betudható, hogy a kártalanításra olyan feltételrendszert, paramétereket szab meg a szabályozás, amelyek csak baromfira és sertésre alkalmazhatók. A hatóságok felelőssége az lett volna, hogy május elején egy rendeletmódosítással értelmezhetővé teszik a marhára is a klauzulákat. Ezt követően azonban jú­lius 11-ig nem történt semmi, akkor ültünk le ismét a kormányhivatalban a minisztériummal tárgyalni, s bár a hivatal próbálta betartani a jogszabályban rögzített menetrendet, csúszott és csúszott az egész történet, valahogy nem sikerült a joghézagot orvosolni. Csak augusztus 22-én kaptuk meg a határozatot a részkártalanításra. Így a leölt állatok után megállapított kártalanítási összeget majd’ három hónap elteltével kiszámlázhattuk, végül szeptember első napjaiban kaptuk meg a pénzt.

  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.