Járatseriffek a miskolci tömegközlekedésben

Mímelt rendteremtés

Belpol

A miskolci önkormányzat vagyonvédelemre szakosodott cége az ötéves ciklus végéig keretmegállapodást kötött egyebek közt járatkísérői feladatok ellátására egy Fideszhez – de legalábbis Tállai Andráshoz – közeli kft.-vel. A járatseriffenként havi bruttó egymillió forintba kerülő szolgáltatást az önkormányzat házon belül is megoldhatta volna – feleennyiért.

Tóth-Szántai József, Miskolc tavaly nyáron megválasztott fideszes polgármestere novemberben jelentette be, hogy a város tömegközlekedési eszközein kiemelt kampányígéretéhez híven 50 fővel elindul a járatseriff-szolgálat. Az első hírek a helyi sajtóban arról szóltak, hogy főleg a lyukói és a vasgyári járatokon lehet gyakrabban találkozni a járatkísérőkkel, és úgy tűnik, jelenlétük még abban is segít, hogy a városi közlekedési vállalat gazdaságosabban üzemeljen, hiszen jócskán megnőtt a menetjegyet váltók száma. De vajon mennyibe kerül e szolgáltatás a miskolciaknak, és mit akar velük kompenzálni a város vezetése?

Kifélék, mifélék?

A hivatalos statisztikák szerint Miskolc közbiztonsága – a lopások kivételével – javuló tendenciákat mutat a legfontosabb kategóriákban. Mi szükség van akkor arra, hogy további százmilliókat költsenek el közbiztonságra? teszik fel a kérdést a tájékozottabb helyiek, miközben úgy érzik, Miskolc továbbra sem kap elég figyelmet, a város a rendszerváltás nagy vesztese. Alacsony ingatlanárak, durván csökkenő lakosságszám, bezárt belvárosi üzletek, elvándorló értelmiség, szlömösödő városrészek. Az országban valószínűleg egyedülállóan a város szívében, a Tetemváron egy cigány szegregátum található szeméthegyekkel, a főútra folyó vizelettel. És ott van Lyukó, Magyarország legnagyobb nyomortelepe. Az elmúlt tíz év nagyobb beruházásai, a diósgyőri vár, az Ellipsum fürdő, a Lovagi tornák tere csak viszik a pénzt máig, miközben a miskolci földi halandók egyre inkább utálják ezeket az építményeket. Egy évvel ezelőtt ráadásul leégett a város szimbóluma, legfontosabb turistamágnese, a tapolcai Barlangfürdő. Újranyitásáról előbb zavaros kommunikáció folyt, de mára már ígéretek sincsenek. Ebbe a frusztrált borsodi létállapotba egy olyasvalami pozitívumot kellett behozni, ami szinte minden miskolcit érint, és amivel kissé feledtetni lehet a nem túl rózsás valóságot: ez lett a járatseriffrendszer beindítása.

„Azt szerettem volna megtudni, hogy pontosan mit nyernek a miskolciak ezekkel a járatkísérőkkel, akiknek az indulás után a MiRend-Sec igazolványa lógott a nyakukban. Azt feltételeztem, hogy ők vagyonőrök, mivel a MiRend-Sec Kft. az önkormányzat vagyonvédelmi cége” – mondta lapunknak Jakab Péter Borsod megyei független parlamenti képviselő, a Nép Pártján alapító elnöke, aki nem sokkal a járatseriffek felbukkanása után beleállt az ügybe. (Jakab Péter 2022 júniusáig a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke volt, akkor lemondott posztjáról, az év augusztusában kilépett a pártból, azóta független parlamenti képviselő.)

  

A vagyonőrök Jakab szerint nagyjából ugyanannyit tehetnek, mint egy utas: szükség esetén hívhatják a hatóságokat (lásd erről Hatás- és jogkörök című keretes írásunkat). „Nem értettem, miért nem közterület-felügyelőket, vagyis rendészeket teszünk a villamosokra és a buszokra, ők ugyanis hatósági személyek intézkedési jogkörrel.” Jakab feltette a kérdést: mi ebben a ráció? „Ha a vagyonőrök olcsóbbak, mint a rendészek, akkor mondhatja azt a város, hogy »csak erre futotta«. De ha drágábbak, akkor nem a város érdeke számít, hanem valaki másé, aki zsebre teszi a hasznot ezen az üzleten.”

A képviselő tavaly novemberben két adatigénylést nyújtott be: egyet a Miskolci Önkormányzati Rendészetnek, azt tudakolva, mennyibe kerül havonta egy rendész a városnak. A válaszból kiderült, egy közterület-felügyelő, vagyis rendész bruttó 525 ezer forintot keres. „Gondoltam, akkor a járatseriff ennél olcsóbb lesz, már csak azért is, mert kevesebb a hatásköre.” A másik adatigénylést a MiRend-Secnek nyújtotta be Jakab, mivel az ő jelvényükkel kezdtek működni a seriffek. „A MiRend-Sec teljes meglepetésemre azt közölte, hogy ők járatkísérőket nem foglalkoztatnak.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.