Magyar Narancs: Egy mondatban össze tudná foglalni, mi volt a célja Orbán Viktor kifütyültetésével?
Juhász Péter: Orbán Viktornak legalább tíz éve nincs kapcsolata a valósággal, újságíróval nem ül le beszélgetni, ellenzéki politikussal nem vitázik, soha nem szembesül azzal, hányan utálják, amit csinál. Most adtunk egy visszajelzést.
| ||
MN: Azzal mennyire számoltak előre, hogy a rendőrség, a biztonsági őrök vagy a kormánypárti megemlékezők erőszakkal válaszolhatnak a provokációra?
JP: Nem nevezném provokációnak azt, hogy valakik ki akarják fejezni a véleményüket. Ha ez provokáció volt, akkor királyságban
élünk, nem demokráciában. Egy közjogi méltósággal szemben ki lehet fejezni a kritikánkat, akár fütty formájában is. Továbbmegyek, tojással is dobálhatnánk. Megérdemelné, mégsem ezt tettük. Az állam erőszakszervezeteinek éppen az a kötelességük, hogy megvédjék a véleményüket kinyilvánítókat. Ehhez képest engem a biztonsági szolgálat – a rendőrök jóváhagyásával – nem engedett be az állami rendezvényre, ami egyértelmű jogtalanság.
MN: Pontosan látniuk kellett volna a Fidesz-székház 2013-as elfoglalása vagy a tavalyi március 15. után, hogy Orbán közönségének magja hogyan reagál az ilyesmire.
JP: Nem Orbán közönségének primitív részéhez igazítom a politikámat vagy a megnyilvánulásaimat. Ha már mintát keresünk, keressük a mintát Orbán Viktorban, aki a rendszerváltás környékén azt mondta, bár nincsen jogállam, viselkedjünk úgy, mintha az lenne. Mi is ezt tesszük, természetesnek vesszük, hogy az állam megvéd minket és megakadályozza a rendbontást. Ha állami szervek nem látják el a feladatukat, azért ne én feleljek.
MN: Azt mondta, nincs jogállam. Milyen fogalmakkal írná le a kormányzást? Mi ellen küzd, rossz demokratikus kormányzás vagy egy diktatúra ellen?
JP: Nem vagyok elemző típus, nem szoktam elmélyedni politikai ideológiákban és fogalmakban. Nem valami ellen küzdök, azt tudom, hogy mit szeretnék elérni. Demokráciát, jogállamot, olyan berendezkedést, amelyben az állampolgárok minél szélesebb körben tudnak beleszólni a közügyek intézésébe. Ettől lesz boldog az ország, és minden egyes lakója. Az Orbán-rezsim nem ilyen, felülről irányított rendszer van, még egy reptér nevének is meg kell felelnie a miniszterelnök ízlésének. Hogy ezt maffiakormánynak hívjuk, autokráciának vagy illiberális demokráciának, az engem hidegen hagy. Vitatkozzanak ezen a politikai elemzők, vagy húsz év múlva a történészek.
MN: Hosszabb távon mi lehet a kifutása a fütyülősdinek? Orbán mely beszédeinél fordulnak ehhez az eszközhöz?
JP: Már középtávon Orbán bukásához fog vezetni. Nem önmagában a fütyülés, hanem általában a tevékenységünk. Én legalábbis ezért dolgozom, ha nem hinném ezt, nem csinálnám. Ha Orbán pártelnökként, saját bandája előtt nyilvánul meg, az nem érdekel. De amikor miniszterelnökként az egész nemzetet kellene képviselnie, akkor menni fogunk, mert abba nekünk is van beleszólásunk.
MN: Miért éppen a fütyülés fog elvezetni Orbán bukásához?
JP: Nem ez az egyetlen eszköz, de ez is egy eszköz. Orbán beszéde alatt is látszott, hogy nagyon régen szembesült azzal, hányan rühellik. Az arcáról, a viselkedéséről lejött, hogy nem ehhez van szokva. Szembesítenünk kell azzal, hogy az ország többsége nem ért egyet a kormányzásával, akárhogy is manipulálja a választási törvényeket. Azt is láttam, hogy nagy igény és fogadókészség van az ilyen akciókra. Mindenkinek elege van már abból, hogy a politikus csak beszél, de nem cselekszik, hogy egy tüntetésnek semmi következménye nincs. Itt az emberek is cselekedni tudtak, még ha a hatalmat nem is döntötték meg, adtak egy visszajelzést, és szerintem ez iszonyú fontos volt nekik.
MN: A fütyüléssel egy időpontban volt egy ellenzéki tüntetés is. Mit szól az ott elhangzottakhoz? Valamiféle választási együttműködés alapjait próbálták lerakni a felszólalók.
JP: Tiszteletben tartjuk a véleményüket, ami egyébként összeegyeztethető a mi álláspontunkkal. Legyenek ők egy listán, leszünk mi is egy listán, aztán majd koordináljuk a választókerületi jelölteket, mert az fontos, hogy mindenhol egy jelölt álljon szemben a Fidesszel. Nem gondolom, hogy az Együttnek közös listát kéne állítania az MSZP-vel vagy a DK-val. 2014-ben megpróbálták – igaz, nélkülem, mert én már akkor sem hittem benne. Nem változott a véleményem.
MN: 2014-ben sem igazán értettem, miért olyan kardinális kérdés önnek, hogy közös lista van-e vagy sem. Ha valami esélye van egy ellenzéki kormányzásnak, az úgyis csak koalíciós lehet, a végén úgyis együtt fognak működni.
JP: Nagyon nem mindegy, hogy egy szavazónak van-e esélye nem Gyurcsány Ferencre vagy nem az MSZP-re szavazni. Biztos olyan is van, aki meg az Együttre nem akar, így neki is megadjuk a lehetőséget. Az sem mindegy, hogy egy sötét, füstös szobában, a választókat kihagyva dőlnek el a koalíciós arányok, vagy versenyben. Ha közös listára megyünk, az azt jelenti, hogy a politikusok eldöntik az arányokat, a választók meg vagy megeszik, vagy nem.
MN: A közös listát is ki lehetne alakítani előválasztással, nem?
JP: De akkor meg az egyes pont lép életbe, nincs lehetőség Gyurcsány ellen szavazni. Gyurcsány Ferenc – most már hál’ istennek Rogán Antal után – a legelutasítottabb politikus Magyarországon. A Gyurcsányt vagy az MSZP-t utálók közül is jelentős számú szavazó kell a kormányváltáshoz, nem elég a klasszikus baloldali tábor.
MN: Ha esetleg nyernek, utólag nem lesz probléma a koalíció azoknak, akik azt hitték, hogy Gyurcsány és az MSZP ellen szavaznak?
JP: Nekik azt üzenném, hogy ha nagyon-nagyon sokan szavaznak ránk, akkor ez a veszély nem áll fenn. Egyébként nem az a fontos, hogy benne van-e egy kormányban Gyurcsány Ferenc vagy az MSZP, hanem hogy van-e döntő befolyásuk, van-e felettük kontroll. Ha mi is ott vagyunk, meglesz a kontroll, és a külön listával van esélyünk, hogy ott legyünk. Hogy ne mosódjunk egybe.
MN: Két kockázatot ezzel mindenképp felvállal az Együtt. Egy: mi van, ha nem minden párt megy bele az előválasztásba?
JP: Az teljesen egyértelművé teszi a hozzáállásukat, és még inkább megerősít bennünket abban, hogy külön listán kell indulni.
MN: A másik kockázat, hogy ha az Együtt nem nyer az előválasztáson legalább 27 körzetben, akkor nem állíthat országos listát.
JP: Ha lesz előválasztás, számos technikai megoldás van arra, hogy mindenkinek legyen listája. Az Együtt nem azt mondja, hogy feltétlenül egyedül akar listát, hanem hogy nem fog a 2014-es összefogás pártjaival még egyszer, ugyanúgy összeállni. Korainak is tartom a kérdést, a politikánkat mi nem ennek szenteljük, mi Orbánnak megyünk neki. Szavazókat kell szereznünk, és az emberek nem attól fognak alternatívát látni bennünk, hogy a választás technikai kérdésein rugózunk.
MN: Jól értem, hogy a DK-val és az MSZP-vel nem lehet közös lista, de úgy kell a jelölteket koordinálni, hogy mindenkinek kijöjjön az országos listája?
JP: Mivel maximalizáljuk az ellenzéki szavazatokat? Meggyőződésem, hogy nem az egy listával. Pont. Innentől mindenre nyitott vagyok. Legyen például egy választási párt, előválasztással, amelyik nem pártalapon szerveződik. És felejtsük el, hogy MSZP, DK, Együtt, jöjjenek a hiteles figurák! Az MSZP, a DK benne lesz abban, hogy elengedje az eddig ápolgatott brandjét? Szerintem nem. De lehet, hogy mire odáig jutunk, az Együtt lesz a legnagyobb ellenzéki párt. Legyen világos: én erre hajtok.
MN: Az Együtt milyen brandet épít? Az ön antikorrupciós küzdelme, radikálisabb fellépése mintha elütne az Együtt eddigi imázsától. „Józan középút” volt a szlogen például.
JP: Mindig is azt mondtuk, hogy a józan középúton, de cselekszünk. Tele vagyunk józan szakpolitikai javaslatokkal, csak erre most kevésbé nyitottak az emberek. A fütyülés csak egy forma, a tartalom attól még ugyanaz. Az imázst meg nem építjük, épül az magától, a politikai munkánk nyomán.
MN: Mi a céljuk, mi jusson az emberek eszébe az Együttről?
JP: Béke, szeretet, odaadás, konstruktív hozzáállás.
MN: És Juhász Péterről?
JP: Ugyanez. A konszenzusért, a nemzet egységéért dolgozó középpárt politikusa. Olyan párté, amely ki tudja békíteni a jobb- és baloldal közötti ellentéteket, egyformán figyelembe tudja venni a konzervatív és a liberális meggyőződést.
MN: A Fidesz-tábor konszenzusba történő bevonását nem hátráltatja, ha nyilvánosan kifütyülik a miniszterelnöküket?
JP: Van Fidesz-tábor?
MN: A közvélemény-kutatók egész jól mérik.
JP: Ki ment ki magától Orbán megemlékezésére? Buszoztatták, hívogatták az embereket, parancsolgattak nekik. És így is lézengtek. El fog fogyni a Fidesz-tábor. Tíz éve meg az MSZP-t mérték úgy, ahogy ma a Fideszt. A dolgok változnak. Orbán elveszítette a hitelességét, és az emberek egy idő után észre fogják venni, hogy nem az a csávó vezeti az országot, akire ők szavaztak.
MN: Beperelte a Miniszterelnökséget a be nem engedése miatt, az elmúlt hetekben egy rakás újságcikk miatt is pert indított. Megnyerte már valamelyiket?
JP: A helyreigazítási perek még el sem kezdődtek, talán a héten adnak be az ügyvédek vagy harminc keresetet. A belvárosi ingatlanügyekkel kapcsolatban egy feljelentést tettem, csak egy csomószor ki kellett egészíteni, végül elutasította Polt Péter. Végleg lezárt dolog nem volt, amit megnyertem, de olyan sem, amit elveszítettem. Engem perelt be Deutsch Tamás a drogosozás miatt, abban nekem adtak igazat, szólíthatom drogosnak.
MN: Az elhíresült Tv2-s riportjában és máshol is az látszott, hogy a kormánypárti orgánumokkal nem nagyon akar kommunikálni. Pedig ha levesszük belőle a hadjárat jelleget, egy-egy érdeklődésük legitimnek tűnik.
JP: Mindenre válaszoltam a Tv2-nek, csak felvettem én is.
MN: Talán az Origo vagy a Pesti Srácok írta, hogy kapásból letette a telefont.
JP: A Pesti Srácoknak persze, hogy leteszem a telefont. Nettó pártlap, a belváros meg a Belügyminisztérium finanszírozza. Ráadásul az arcomba hazudtak, egy interjú után abban maradtunk, hogy nem vágják meg. Erre a vágatlan verzió mellé kiraktak egy szarrá vágott ötperces anyagot is, amiből gyakorlatilag a valóság ellenkezőjét hozták ki.
MN: Egy fél mondatban utalt rá egy interjújában, hogy György Bence, az Origo főszerkesztője amúgy a barátja.
JP: Már nem nevezném annak, de egy baráti társaságba jártunk évtizedekig. Számos ilyen ember van, Giró-Szász is jó haverom volt.
MN: Beszél velük?
JP: Én mindenkivel szívesen beszélek, de például Giró-Szászról az a legutolsó élményem, hogy egy étteremben összefutunk, és úgy tesz, mintha nem venne észre. György Bence a mai napig a nevét adja ahhoz, ami az Origónál megy, és annyi nincs benne, hogy felhívjon egy-egy cikk előtt. Pedig mindent pontosan tud rólam, száz közös haverunk van, együtt jártunk bulizni, a feleségétől a gyerekeiig mindenkit ismerek. És akkor azzal jön, hogy Portik pénzel. Hát lehányom magam.
MN: Azért ez a portikos sajtófigyelés-történet valóban elég rosszul nézett ki.
JP: Rosszul lett interpretálva. Portikot azért idéztettük be tanúnak a Rogán Antal által ellenem indított perben, mert korábban azt nyilatkozta, hogy ismeri Rogánt. Tanúként azt is elmondja, hogy tízmilliót vitt Rogánnak. A Fidesz-kommunikáció erre elkezdi nyomni, hogy hamis vádért feljelentik. Engem megkeres egy nő, akiről a találkozáskor kiderül, hogy Portik kapcsolattartója, és egy fényképet hoz nekem, amin Rogánnal együtt szerepelnek. Én annyit csináltam, hogy a nőnek kinyomtattam a tárgyalásról beszámoló híradók leiratait, mert érdekelték ezek. Ezt bármikor megtenném egy Rogán–Portik-fényképért.
MN: Az nem derült ki, hogy Portikék miért nem a bíróságra adták be a fényképet bizonyítékként?
JP: Ez egy polgári peres eljárás, amiben nekem kell védekeznem. Itt nincs rendőrségi nyomozás.
MN: Portik hamis tanúzásos büntetőügyére gondoltam.
JP: Az még nem kezdődött el. És akarta, hogy tudjak a képről. Nem látom, hogy ez bármilyen elköteleződést jelentene bárki irányába. Politikailag értem, hogy hülyén jön ki. De emberileg, morálisan, jogilag semmi kivetnivaló nincs benne.
MN: A Tv2-riport témájára, az önnek küldött támogatásokra, adományokra visszatérve: van valami szabály, hogy maximum mennyit fogad el? Vagy olyan limit, ami fölött nyilvánosságra hozza az adományozó nevét? Ez jogos elvárás egy politikustól.
JP: Magáncélra egy darab ilyen gyűjtést szerveztem, pont a Tv2-s riport után. Nyilvánosságra hoztam a végösszeget, és hogy hányan utaltak. Adózás szempontjából csak akkor kellene foglalkoznom a dologgal, ha egy embertől 150 ezer forintnál magasabb összeg jött volna. De nem jött, 700 ember utalt néhány ezer forintokat. Év végén csinálok majd egy elszámolást, hogy kitől mennyi jött. Ezenkívül csak politikai ügyekre gyűjtöttem támogatást, legutóbb egy ingatlanügyi per illetékére.
MN: A Tv2 riportjából az derült ki, hogy korábban is voltak támogatói, mert a jövedelméből nem tudta volna kihozni az albérletét.
JP: Ez nem igaz, a fizetésemből kijött a lakás. A politikai tevékenységem költségei nem jöttek ki, erre voltak támogatóim már akkor is. De nem kell hatalmas összegekre gondolni, 80 ezer forint volt a legmagasabb. Lehet azt csinálni, hogy politikusok a közpénzt lopják el. De én inkább kirakom, hogy tök jól jön, ha adsz ezer forintot. Ezt korrektebb hozzáállásnak tartom.
MN: Az önt pénzzel támogató vagy Facebookon követő emberek egyben az Együtt szavazói is? Vagy ez a személyes politikai teljesítménynek szól?
JP: Ezen nem gondolkozom, mint ahogy azon sem, hogy a Facebookon minél több követőm legyen. Nem is hirdetem az oldalt. Teszem a dolgom, és teszi a dolgát az Együtt is. Nem politikai PR-ból fogunk megélni, hanem valós politikai tartalomból. Ez be fog érni az Együtt szempontjából, mert sok hozzám hasonló politikus van a pártban, csak Baranyi Kriszta, Berkecz Balázs vagy Molnár Tibor arca sajnos még nem annyira ismert országosan. Idő, amíg felépülnek. Nekem a civil jogvédő múltamból annyi előnyöm volt, hogy legalább a drogosok meg a romák ismertek, és volt némi gyakorlatom a nyilvánosság kezelésében.
