Török Gábor: jelentősen csökkent a kétlistás indulás valószínűsége az ellenzéknél

Belpol

Az elemző úgy látja, a tehetetlenség is a közös megoldások felé löki az ellenzéki pártokat.

Az ellenzéki pártok vezetői megállapodtak, hogy közös jelöltekkel és közös programmal indulnak a 2022-es országgyűlési választásokon. A Magyar Narancs e heti nyomtatott lapszámában annak jártunk utána, mire lehet ez elég, és milyen politikai vagy technikai kérdéseket kell még rendeznie a pártvezetőknek a következő hónapokban. Néhány részlet a cikkből:

Egy ellenzéki párt mellett dolgozó forrásunk úgy látja, bár a múlt csütörtöki tárgyalás örömteli fejlemény, azzal még csak „a legalacsonyabb lécet” ugrotta meg az ellenzék, „a neccesebb kérdéseket” egyelőre nem tisztázták a pártvezetők. Ezek közé tartozik, hogy pontosan milyen típusú előválasztások lesznek, hogy lesz-e közös miniszterelnök-jelölt, és ha igen, milyen módszerrel választják ki, illetve hogy az ellenzéki pártok egy vagy több listát állítanak 2022-ben. (...)

Első találkozójukon a pártvezetők azért sem állapodhattak még meg az előválasztás pontos feltételeiről, mert ahhoz azt is tudni kellene, lesz-e közös miniszterelnök-jelöltje az ellenzéknek, illetve egy vagy több listán indulnak majd a pártok 2022-ben. A DK, az MSZP és a Párbeszéd a közös jelöltek mellett már a közös kormányfőjelölt és a közös lista mellett is elkötelezte magát, a Jobbik múlt heti elnökségi döntésében állt ki a közös miniszterelnök-jelölt mellett, listából pedig annyit szeretnének, „amennyi képes a legtöbb szavazatot biztosítani a kormányváltáshoz”. A Momentumban és az LMP-ben formális döntés még nincs a közös miniszterelnök-jelölt és a közös lista kérdésében. (...)

Nunkovics Tibor frakcióvezető-helyettes a Jobbik álláspontját úgy magyarázza, hogy mai tudásuk szerint a két vagy három listában hisznek, de „semmit sem szabad kizárni, ha eljön az idő, amikor a választók túlnyomó többsége közös listát szeretne, puszta önmegvalósítási vágyból nem fogunk úgy tenni, mintha nem hallanánk meg őket”.

Török Gábor politikai elemző decemberben még arról írt blogbejegyzést, hogy az ellenzék természetes megjelenése 2022-ben a két lista lehet (MSZP–DK, illetve Momentum–Jobbik–LMP), azonban úgy látja, mára radikálisan csökkent ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége. „Az ellenzék messze túlment a közeledésben azon, amit akkor gondoltam, másrészt a tehetetlenség, az elmúlt fél évben mutatott impotencia is a közös megoldások felé löki őket, külön-külön nehezen értékelhető teljesítményt nyújtanak, kiderült, hogy csak együtt képesek erőt mutatni.”

A teljes írást a Magyar Narancs augusztus 20-i lapszámában olvashatják. Az újságra itt lehet előfizetni.

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.