Törvények? – A külügy kereskedőházára nem vonatkoznak!

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. július 9.

Belpol

Bűnös mulasztások a keleti nyitás és állami milliárdok szorgos kiszervezőjénél.

Aligha engedheti meg magának bármely vállalkozás, de talán még kevésbé egy állami tulajdonú, közfeladatot ellátó cég, hogy több mint egy hónapot csússzon társasági beszámolójának nyilvánosságra hozatalával. A külügy felügyelete alá tartozó, milliárdokkal gazdálkodó és milliárdokat szétszóró Magyar Nemzeti Kereskedőház azonban éppen ezt teszi: a társasági beszámoló benyújtásának törvényben rögzített határideje május 31. volt, a dokumentumoknak azonban se hírük, se hamvuk.

Akkora lenne a tavalyi veszteség, hogy már bevallani sem merik?

A Ducsai-Oláh Zsanett vezérigazgató vezette, közel százszázalékos állami tulajdonban álló cég ugyanakkor nem először engedi meg magának a törvények semmibevételét. Egy évvel ezelőtt hasonlóképp késlekedett beszámolója leadásával, igaz, tavaly június végéig, majd’ négy hetet csúszva végül sikerült abszolválni a feladatot. Akkor 2,6 milliárdos veszteséget hoztak össze, amit a külügyi vezetés szimplán azzal intézett el, hogy ez még csak a kezdet – már mint abban az értelemben, hogy lesz ez majd jobb is, és idő kell, amíg… Hát, meglátjuk.


Hasonlóan laza törvényértelmezést láthatunk a kereskedőház közbeszerzéseinél – kísértetiesen hasonló ez ahhoz, amit a jegybank hírhedt Pallas Athéné alapítványainál is tapasztalhattunk. Ugyanis csak idén áprilisban írták ki a közbeszerzést a világ közeli s távoli pontjain felállítandó helyi kereskedőházak működtetésére, miközben a szerződéseket busás 10 és 100 milliókért (tehát jóval a közbeszerzési értékhatár fölött) 2014–2015 folyamán már rég megkötötték. Pedig hogy nem babra megy a játék, az is mutatja, hogy

most éppen 10 milliárd forint elköltéséről döntenek.

Lehet-e véletlen, hogy az alapítványok és a kereskedőház alapítása egyaránt Matolcsy Györgyhöz köthető? A kereskedőházat ugyanis 2012-ben a Matolcsy vezette Nemzetgazdasági Minisztérium találta ki és rakta össze. A modell és a szemlélet pont olyan, mint az alapítványoknál: mindaddig, amíg bíróság nem mondta ki jogerősen az ellenkezőjét, tartották magukat ahhoz, hogy a cég nem kezel közpénzt, hanem a saját vagyonával gazdálkodik, s ha nem kezel közpénzt, közbeszereztetni sem kell.

Kérdés ezek után, mit szól ehhez a bűnös fegyelmezetlenséghez a tulajdonos magyar állam, amelynek képviselői ott ülnek a cég felügyelőbizottságában?

Nyilván bejelentést tesz az illetékes hatóságoknál.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.