Törvények? – A külügy kereskedőházára nem vonatkoznak!

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. július 9.

Belpol

Bűnös mulasztások a keleti nyitás és állami milliárdok szorgos kiszervezőjénél.

Aligha engedheti meg magának bármely vállalkozás, de talán még kevésbé egy állami tulajdonú, közfeladatot ellátó cég, hogy több mint egy hónapot csússzon társasági beszámolójának nyilvánosságra hozatalával. A külügy felügyelete alá tartozó, milliárdokkal gazdálkodó és milliárdokat szétszóró Magyar Nemzeti Kereskedőház azonban éppen ezt teszi: a társasági beszámoló benyújtásának törvényben rögzített határideje május 31. volt, a dokumentumoknak azonban se hírük, se hamvuk.

Akkora lenne a tavalyi veszteség, hogy már bevallani sem merik?

A Ducsai-Oláh Zsanett vezérigazgató vezette, közel százszázalékos állami tulajdonban álló cég ugyanakkor nem először engedi meg magának a törvények semmibevételét. Egy évvel ezelőtt hasonlóképp késlekedett beszámolója leadásával, igaz, tavaly június végéig, majd’ négy hetet csúszva végül sikerült abszolválni a feladatot. Akkor 2,6 milliárdos veszteséget hoztak össze, amit a külügyi vezetés szimplán azzal intézett el, hogy ez még csak a kezdet – már mint abban az értelemben, hogy lesz ez majd jobb is, és idő kell, amíg… Hát, meglátjuk.


Hasonlóan laza törvényértelmezést láthatunk a kereskedőház közbeszerzéseinél – kísértetiesen hasonló ez ahhoz, amit a jegybank hírhedt Pallas Athéné alapítványainál is tapasztalhattunk. Ugyanis csak idén áprilisban írták ki a közbeszerzést a világ közeli s távoli pontjain felállítandó helyi kereskedőházak működtetésére, miközben a szerződéseket busás 10 és 100 milliókért (tehát jóval a közbeszerzési értékhatár fölött) 2014–2015 folyamán már rég megkötötték. Pedig hogy nem babra megy a játék, az is mutatja, hogy

most éppen 10 milliárd forint elköltéséről döntenek.

Lehet-e véletlen, hogy az alapítványok és a kereskedőház alapítása egyaránt Matolcsy Györgyhöz köthető? A kereskedőházat ugyanis 2012-ben a Matolcsy vezette Nemzetgazdasági Minisztérium találta ki és rakta össze. A modell és a szemlélet pont olyan, mint az alapítványoknál: mindaddig, amíg bíróság nem mondta ki jogerősen az ellenkezőjét, tartották magukat ahhoz, hogy a cég nem kezel közpénzt, hanem a saját vagyonával gazdálkodik, s ha nem kezel közpénzt, közbeszereztetni sem kell.

Kérdés ezek után, mit szól ehhez a bűnös fegyelmezetlenséghez a tulajdonos magyar állam, amelynek képviselői ott ülnek a cég felügyelőbizottságában?

Nyilván bejelentést tesz az illetékes hatóságoknál.

Figyelmébe ajánljuk